fegyverhordozó mn és fn 1A 

I. mn

1. ’olyan 〈szolga, csatlós〉, aki urát kísérve annak fegyvereit foglalkozásszerűen hordozza, szükség esetén kezébe adja’ ❖ [Johannes de Temporibus] Nagy Károly Tsáſzárnak Fegyver-hordozó Inaſſa vólt (1781 Gombási István ford. C1884, 88) | Mihelyt az fejedelem leült az asztalhoz, az fegyverhordozó inas, aranyas köves hűvelyű kard s fejedelmi buzogány lévén keresztül téve a karján, mind ott állott az fejedelem háta megett, míg asztaltól felköltek (1878 Thallóczy Lajos CD57) | [A leendő lovag] tizenöt éves korában mint fegyverhordozó apród [...] nehezebb fegyvereket kapott, követte urát a háborúba s tizenhét éves korában nem ritkán már távoli hadjáratra indult, hogy mielőtt lovaggá avattatik, e méltóságot valamely kiváló fegyvertény által kiérdemelje (1900 Nagy képes világtörténet CD03) | fegyverhordozó szolga, ki a sereg menetelése alkalmával urának, a hoplitának pajzsát, sőt sisakját és málhájának egy részét s ezenkívül 3 napi élelmi szereit is vitte (1902 ÓkoriLex. CD28) | körülfogta Absolont Jóáb tíz fegyverhordozó legénye, levágták és megölték (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).

2. (rég, ritk) ’felfegyverzett, ill. fegyverrel harcolni képes 〈személy, csoport〉’ ❖ [a szerbeknél] a katonaság javarésze házas és illetősége helyén marad évekig, [...] szóval inkább fegyverhordozó polgár, mint katona (1897 Thallóczy Lajos C4124, 40).

II. fn

1. ’urát kísérő, annak fegyvereit foglalkozásszerűen hordozó, szükség esetén kezébe adó csatlós’ ❖ [Pál] Bár hadi Istenségnek; Volt fegyver hordozója; De már a’ Bőltsességnek Leve Zászló tartója (1788 Mátyási József C3065, 2) | Ali egy gömbölyű paizst kapott el fegyverhordozóitól, míg Bánfinak aczélcsákányt nyujtottak hirtelenében (1851 Jókai Mór C2239, 195) | Rákóczi fegyverhordozójának lánya, Kőszeghy Zsuzsi élénkebb vonzalmat is ébresztett [Mikes Kelemen] szívében (1896 Négyesy László CD44) | A spartai könnyű fegyverzetű heloták főleg mint uraik fegyverhordozói szerepeltek (1902 ÓkoriLex. CD28) | láttam, hogy hatalmas termetű fegyverhordozóm, Magambo vadul felordítva, öreg feljebbvalója segítségére siet (1955 Kittenberger Kálmán 9339003, 53) | Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha [...] egy szép nap felpattan zörgő csontú „paripájára”, felölti ócska vértezetét, és hűséges fegyverhordozójával, Sancho Panzával nekiindul a világnak (1998 Új Könyvek CD29).

2. (rég, ritk) ’felfegyverzett, ill. fegyverrel harcolni képes személy, csoport’ ❖ létrejön a nagy egységes Németország, minden tót, oláh, hanák, cseh, magyar, horvát és lengyel ingrediencziák nélkül, [...] mely nagy tetthez [...] semmi sem szükségeltetik egyéb megfontolt, de határozott akarat, és elegendő lőpor, fegyver és fegyverhordozóknál (1870 Papp Miklós ford.–Széchenyi CD1501).

3. (gúny is) ’vkit, vmit annak híveként(, szolgai módon, magát alárendelve) követő, segítő v. szolgáló személy, kiadvány stb.’ ❖ A pártok küzdelme átjátszott az irodalmi vitákba, a szépirodalmi lapok a politikaiak fegyverhordozói voltak (1855 Gyulai Pál CD10) | [Marx] a szlávságban a bécsi reakció fegyverhordozóját látta (1918 Lánczi Jenő CD10) | [az Adyval] való személyszerinti foglalkozás a kortársnak kötelesség. S éppenséggel, ha a kortárs nemcsak barát, nemcsak fegyverhordozónak született kritikus, hanem Adynak nehéz életügyeibe egyébként is belekevert kiadó (1927 Hatvany Lajos 9229002, 40) | Az a kritika, amely az irodalommal együtt nő fel, nem szegődhet el fegyverhordozónak: sokkal fontosabb küldetése van ennél (1963 Wéber Antal 2027007, 42) | [Rákosi Mátyás] nem csupán csatlakozott a csatlós államok pártfőtitkárainak Titót harsányan szidalmazó kórusához, hanem – éberséghiányos tévelygésnek minősülő korábbi szimpátiáját ellensúlyozandó – Sztálin leghűségesebb fegyverhordozójának bizonyult a Belgrád ellen vívott „kis hidegháborúban” (1995 Gyarmati György CD17) | Láttunk olyan privatizációt, ahol nem versenyeztettek [...], hanem baráti, kollégiumi fegyverhordozók kaptak úgy versenyeztetésen kívül vagyont, amely a tizenkét állami gazdaságban [...] öltött testet (2005 Országgyűlési Napló CD62).

J: fegyverhordó, fegyvernök.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.