fejsze fn 6B fésze (nyj)
1. ’fakidöntéshez, gallyazáshoz, ill. fa(anyag) aprításához v. megmunkálásához haszn. kéziszerszám, amely ék alakú, enyhén ívelt v. egyenes élű vas- v. acélfejből és hosszabb fanyélből áll’ ❖ ki gyzi [irtani a bokrokat]? kezünk hójagzana bezzeg: pennára ſzokott; féjſze nyelére nem áll (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 195) | [a felkelők] botokkal, fejszékkel, s kaszákkal, minden hadi rend nélkül rohantak elleneikre (1854–1855 Ujfalvy Sándor 8497002, 133) | a jó éles fejsze ledöntötte, leaprózta a fát (1858 Vas Gereben 8514003, 33) | Mer’ e’ [ti. a mestergerenda] mán gerenda volt, megfaragva fejszével, négy szegelletre megsimítva kézvonóval. Erre raktuk, keresztbe, a folyógerendákat (1907 Malonyay Dezső 8292005, 91) | [A farkast] megfogták, megkötötték a kútágasho. Amint ott vagdalkoztak hozzáfele, valamék elvágta a kötelit a fészével, osztál elszaladt a farkas (1949 Magyar néprajz CD47) | Aprítás? […] Hol a fejszéje? Adja ide, és mutassa meg, mit vágjak (2006 Farkas Aliz ford.–Narayan 3149005, 658).
1a. (jelzőként is) ’ennek feje’ ❖ Egy egéſz juh brt húz ſüvegl fejében, Rúdba ütött fejſzét villogtat kezében (1790 Mátyási József 7221014, 89) | A kőeszköz rendes fejsze-alaku és nagyságu (1875 Vasárnapi Újság C7389, 204) | Hatalmas ütés lehetett, mert a fejsze elvált a nyelétől és a kredenc mögé esett (1907 Pesti Napló szept. 10. C6302, 21) | [A Luca-napi jókívánság szerint] a ló csikózzék, a tehén jól elljék, a fejsze jól álljék a nyelibe, az ördög pedig maradjon a bűribe (1968 Bálint Sándor 9022002, 158).
2. (rég v. Tört) ’ehhez hasonló alakú fejjel ellátott ütőfegyver’ ❖ [A nyilazásban] elsö vólt Meriones, tiz két-élö fejſzéket nyert (1774 Dugonics András C1484, 255) | a gyáva lombardhad elriadt a kemény varaeger csapat kettős fejszéitől, mik elől nem védett sem pajzs, sem sisak (1858 Jókai Mór CD18) | A könnyű lovas sereg íjjal, nyílakkal, parittyával, rövid egyélű görbe karddal, fejszével vagy fokossal, kopjával és bőrpaizzsal jól felfegyverkezve, bőrruhába öltözve indult harcba (1928 Hóman Bálint CD42).
3. (rég) ’〈az ezzel való kivégzés jelképeként is:〉 a nyaktiló pengéje v. hóhérpallos, hóhérbárd’ ❖ A’ bünös két karó, vagy oſzlop közé, a’ mellyek föllül egy kereſztbe vont fával eröſen öſzve ſzorittattnak, és a’ mellyrl a’ domborodott élü féjſze a’ nyakra ejtetik, hasra fektetik (1793 Gubernáth Antal ford. 7124002, 232) | eggy gyalázatos hóhéri fejſze alatt láſſa-e a’ Világ Szemira Teſtvérét? ditsségét Perſiának? (1793 Egervári Ignác ford.–Metastasio C2991, 251) | a’ halálra itéltetettnél az emberiségnek méltóságával, és teſt állásával, a’ kötél, vagy a’ féjſze egyezne-é meg jobban? (1793 Gubernáth Antal ford. 7124002, 228) | [a katolikus pap] az igaz vallásért Besánconban 1794-ben, tavaſzkor a’ gyilkos fejſze-alatt ájtatoſſan ki-adá a’ lelkét (1802 Molnár János 7445032, 59).
4. (Népr is) ’jégvágók által v. téli halászatban haszn., fejének mindkét végén hegyben végződő csákányszerű kéziszerszám’ ❖ [A jégvágók] egymás mellett dolgoznak és fejszéjük nyomán csak úgy föcsög a jég, mint az üveg (1936 Dallos Sándor CD10) | télen, ha a tavak és a folyók jege már elbírja a halászokat, hosszú nyakú fejszével (jégvágó szakóca) […] lékeket vágnak (1979 NéprajziLex. CD47) | jégvágás és kitermelés eszközei (fejsze, csáklya, esetleg motoros fűrész) (2003 Lajkó István 3204002, 139).
UB: -nyél.
ÖU: ács~, bányász~, faragó~, favágó~, félkéz~, kis~, kő~, nagy~, nagyoló~, vas~.
ÖE: ~csapás, ~fok.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.