finak² fn 3A1 (rég v. nyj)

1. ’szemcsés v. folyékony anyag meregetésére, ill. mérésére haszn., rendsz. kisebb, kb. 1–8 liter űrtartalmú, dongákból összeállított, függőlegesen álló nyéllel ellátott faedény’ ❖ [fickó =] finak: az az mérték’ neme, mellyel a Mólnárok dézmát veſznek az életbl (1792 Kisded szótár C0816, 62) | Finak, pozsonyi mérőnek nyolczadát mérő fa-edényke (1840 Tudományos Gyűjtemény C7334, 28) | vámszedő finak ma már nincsen, a finak kora ma már lemult, a vámot is mázsaszámra szedjük (1912 Malonyay Dezső CD07) | Az É-Dunántúlon a finak szolgál mustmerigető edényként (a középkorban feltehetően gabonamértékegységként volt használatos e területen) (1980 NéprajziLex. CD47) | Szarvason a kölesből, Vámosoroszin a kásából vették ki a vámot 2 literes finakkal, illetőleg csanakkal (1991 Magyar néprajz CD47).

1a. (jelzőként) ’annyi 〈gabona, liszt〉, amennyi egy ilyen edénybe belefér’ ❖ zsákonként egy finak (körülbelül 5 kiló) lisztet kellett leadni (1946 Szabad Nép okt. 1. C4870, 14) | az egy finak, tehát nagyon kis mennyiségű gabona miatt a malomkövek iszonyatosan nyikorogtak, „csaknem síró, nyöszörgő emberi hangot hallattak” (1970 Magyar Nemzet márc. 27. C4807, 7).

1b. ’vmiből (vhány) ilyen edényre való mennyiség’ ❖ Három zsák árpám volt s 20 finakkal vett ki belőle vámot [a molnár] (1850 Soproni Szemle CD52) | kevés buzám termött, nem lössz két finakkal (1872 Magyar Nyelvőr C0358, 380).

2. (kisebb) pohár, ivóedény’ ❖ Azon tudós uraknak Kik a boros poëtát Gúnynyal merék nevezni, Mondd meg fiu, hogy értük Lemondok a világról, Mit eddig a finakból Olly édesen kicsaltam! (1845 Kiss Dienes C4101, 170) | Fogj nosza kulacsokat, és tele finakokat, A fekete bajokat öntözd le (1846 Népdalok és mondák C2982, 221) | finak: pohár, kis pohár (1898 A magyar diáknyelv C1419, 44).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

finak² főnév 3A1 (rég v. nyj)
1.
szemcsés v. folyékony anyag meregetésére, ill. mérésére haszn., rendsz. kisebb, kb. 1–8 liter űrtartalmú, dongákból összeállított, függőlegesen álló nyéllel ellátott faedény
[fickó =] finak: az az mérték’ neme, mellyel a Mólnárok dézmát veſznek az életbl
(1792 Kisded szótár)
Finak, pozsonyi mérőnek nyolczadát mérő fa-edényke
(1840 Tudományos Gyűjtemény)
vámszedő finak ma már nincsen, a finak kora ma már lemult, a vámot is mázsaszámra szedjük
(1912 Malonyay Dezső)
Az É-DunántúlonÉszak-Dunántúlon a finak szolgál mustmerigető edényként (a középkorban feltehetően gabonamértékegységként volt használatos e területen)
(1980 NéprajziLex.)
Szarvason a kölesből, Vámosoroszin a kásából vették ki a vámot 2 literes finakkal, illetőleg csanakkal
(1991 Magyar néprajz)
1a. (jelzőként)
annyi 〈gabona, liszt〉, amennyi egy ilyen edénybe belefér
zsákonként egy finak (körülbelül 5 kiló) lisztet kellett leadni
(1946 Szabad Nép okt. 1.)
az egy finak, tehát nagyon kis mennyiségű gabona miatt a malomkövek iszonyatosan nyikorogtak, „csaknem síró, nyöszörgő emberi hangot hallattak”
(1970 Magyar Nemzet márc. 27.)
1b.
vmiből (vhány) ilyen edényre való mennyiség
Három zsák árpám volt s 20 finakkal vett ki belőle vámot [a molnár]
(1850 Soproni Szemle)
kevés buzám termött, nem lössz két finakkal
(1872 Magyar Nyelvőr)
2.
(kisebb) pohár, ivóedény
Azon tudós uraknak Kik a boros poëtát Gúnynyal merék nevezni, Mondd meg fiu, hogy értük Lemondok a világról, Mit eddig a finakból Olly édesen kicsaltam!
(1845 Kiss Dienes)
Fogj nosza kulacsokat, és tele finakokat, A fekete bajokat öntözd le
(1846 Népdalok és mondák)
finak: pohár, kis pohár
(1898 A magyar diáknyelv)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások