áltat ts ige 5a8

1. ’megnyugtató szándékkal, a dolgok kedvező beállításával ámít vkit (vmivel)’ ❖ áltatom [=] el-áltatom, ámítom, tsalom (1784 Kisded szótár C0815, 9) | Azzal áltatta magát, hogy ez egész csak egyike gyötrő álmainak (1846 Jókai Mór CD18) | Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk (1906 Ady Endre C0536, 14) | A Gépek elszabadultak és rátámadtak az Emberre, aki azzal áltatta magát, hogy neki szolgálnak (1927 Kárpáti Aurél 9312003, 149) | A nyelvem, tizedmilliméterről tizedmilliméterre előre tapogatózva… A Jel most mintha lappadtabb lenne. Ezzel áltatom magam (1974 Galsai Pongrác 9171002, 59).

2. ’rászed, becsap, félrevezet vkit’ ❖ Áltatom: Decipio, seduco (1810 Végtagokra szedett szótár C3748, 121) | Othello is csalódásban él, őt is áltatja Jago gonosz indulatból (1873 Gyulai Pál 8173012, 519) | Véleményem szerint az objektív tudományos elme méltósága megköveteli, hogy se magunkat, se másokat ne áltassuk azzal, hogy indítékaink közül kirekesztjük a jóindulat és a szeretet megszerzésének vágyát (1976 Selye János 9594003, 104) | Nem áltatja magát. És másokat sem. Még a hőseit sem csapja be (1984 Bodor Pál 1019050, 34) | Akkor lesz […] minden, ami kell, […] és akkor elbánok akárkivel. Miket is beszélek itt össze-vissza? Hogy nem szégyellem magam? Egy életen át áltattam magam (1993 Petri György 9530101, 487).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ál; ÉKsz.

áltat tárgyas ige 5a8
1.
megnyugtató szándékkal, a dolgok kedvező beállításával ámít vkit (vmivel)
áltatom [=] el-áltatom, ámítom, tsalom
(1784 Kisded szótár)
Azzal áltatta magát, hogy ez egész csak egyike gyötrő álmainak
(1846 Jókai Mór)
Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk
(1906 Ady Endre)
A Gépek elszabadultak és rátámadtak az Emberre, aki azzal áltatta magát, hogy neki szolgálnak
(1927 Kárpáti Aurél)
A nyelvem, tizedmilliméterről tizedmilliméterre előre tapogatózva… A Jel most mintha lappadtabb lenne. Ezzel áltatom magam
(1974 Galsai Pongrác)
2.
rászed, becsap, félrevezet vkit
Áltatom: Decipio, seduco
(1810 Végtagokra szedett szótár)
Othello is csalódásban él, őt is áltatja Jago gonosz indulatból
(1873 Gyulai Pál)
Véleményem szerint az objektív tudományos elme méltósága megköveteli, hogy se magunkat, se másokat ne áltassuk azzal, hogy indítékaink közül kirekesztjük a jóindulat és a szeretet megszerzésének vágyát
(1976 Selye János)
Nem áltatja magát. És másokat sem. Még a hőseit sem csapja be
(1984 Bodor Pál)
Akkor lesz […] minden, ami kell, […] és akkor elbánok akárkivel. Miket is beszélek itt össze-vissza? Hogy nem szégyellem magam? Egy életen át áltattam magam
(1993 Petri György)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ál; ÉKsz.

Beállítások