altató mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → altat.

II. mn 17A

’altató hatású, alvás előidézésére képes, alkalmas’ ❖ Álommézzel kezdi Izráelt lotsolni, Izráelt a’ Bgst, kit altató méze Mindjárt a’ legméllyebb álomra ígéze (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 53) | a’ gyógyszer hevítő vagy altató erejének kigőzölgtével, még nagyobb bágyadságba vagy fájdalmak közé esik a’ test (1831 Széchenyi István 8429006, 71) | a fülkében jó meleg, Altató csend (1964 Tollas Tibor 9818038, 94).

a. (irod) ’egyhangú, monoton v. álmosító’ ❖ Majd a’ patak’ gyengén altató folyási, Sok gondomat […] felejtetik velem (1814 Kis János¹ 8240027, 45) | Ebben a halk altató zümmögésben [Mácsiknak] sok eszébe jutott (1882–1883 Mikszáth Kálmán CD04) | az izzó sodronybelek lágyan, altatóan zümmögnek (1891 Malonyay Dezső C3021, 110) | De édes lesz ezt a ringató, altató méla zenélésüket [ti. a jávaiakét] hallgatni vacsora után (1927 Szép Ernő 9665043, 68).

III. fn 1A

1. (ritk) ’az, aki v. ami (el)altat vkit’ ❖ altatóm a bagoly-huhogás (1840 Szemere Miklós 8438013, 39) | Ágyunk lesz a gyepes föld, takarónk a lombok, altatóink a búsan búgó vadgalambok (1919 Erdélyi József 9127008, 25) | A műveltség okos ébrenlétem fönntartója legyen és ne altatóm! (1974 Ágh István 2049040, 55).

2. ’altatószer’ ❖ A’ szegény Gazdának, altatót adnának (1791 Csenkeszfai Poóts András C1279, 36) | ne, itt egyj kis Hevítő; (porokat ád által) emez pedig Nénédnek Altató (1819 Katona József C2502, 40) | És azután ismét ivott a kulacsból, annak bizonyságára, hogy nincs benne méreg, sem altató (1863 Jókai Mór C2263, 129) | altatót vettem be (1936 Kosztolányi Dezső 9359221, 186) | Az ember egyszer csak arra döbben, hogy […] Alváshoz altatóra van szüksége (1957 Esti Hírlap dec. 25. C0121, 5) | Nyugtatókat és altatókat használunk, ellensúlyképpen pedig kávékkal vagy egyéb szerekkel doppingoljuk magunkat (1981 Popper Péter 1122001, 57) | altatót szed (1989 Konrád György 9351007, 662) | beadja az altatóját (1989 Polcz Alaine 1120003, 290).

3. (átv is) ’altatás szándékával megszólaltatott dal; altatódal’ ❖ Szarándokoknak altatót Dúdolni nem szokás (1824 Kisfaludy Sándor 8243049, 376) | A fű is oly szép altatót zenél (1864 Újabb magyar lantosok C4469, 66) | Ida hárfa mellett altatót dalol kis gyermekének (1882 Beöthy Zsolt C1021, 178) | Oh dudold el az altatót, harangok ütemére (1939 Havas Endre 9230006, 16).

3a. (Zene v. Irodt) ’ez mint ősi lírai mű(faj); altatódal’ ❖ [található a gyermekversekben] az egyszerű rímes soroktól s altatóktól egész a ballada töredékekig minden ágából a népköltésnek (1881 Kálmány Lajos C2481, 190) | akárha rátenném kezemet a zongorára, és játszanék nekik egy altatót (– amit elég jól tudok –), vagy egy ráadást […], s úgy érezném: csalok (1976 Tandori Dezső 9703041, 96) | Az anyja énekes altatókkal ringatta, játékos mondókákkal tanította beszélni (2000 Baranyi Béla et al. CD36).

ÖE: ~dada, ~dajka, ~ének, ~gép, ~lövedék, ~nóta, ~por.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

altató melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévaltat
II. melléknév 17A
altató hatású, alvás előidézésére képes, alkalmas
Álommézzel kezdi Izráelt lotsolni, Izráelt a’ Bgst, kit altató méze Mindjárt a’ legméllyebb álomra ígéze
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
a’ gyógyszer hevítő vagy altató erejének kigőzölgtével, még nagyobb bágyadságba vagy fájdalmak közé esik a’ test
(1831 Széchenyi István)
a fülkében jó meleg, Altató csend
(1964 Tollas Tibor)
a. (irod)
egyhangú, monoton v. álmosító
Majd a’ patak’ gyengén altató folyási, Sok gondomat […] felejtetik velem
(1814 Kis János¹)
Ebben a halk altató zümmögésben [Mácsiknak] sok eszébe jutott
(1882–1883 Mikszáth Kálmán)
az izzó sodronybelek lágyan, altatóan zümmögnek
(1891 Malonyay Dezső)
De édes lesz ezt a ringató, altató méla zenélésüket [ti. a jávaiakét] hallgatni vacsora után
(1927 Szép Ernő)
III. főnév 1A
1. (ritk)
az, aki v. ami (el)altat vkit
altatóm a bagoly-huhogás
(1840 Szemere Miklós)
Ágyunk lesz a gyepes föld, takarónk a lombok, altatóink a búsan búgó vadgalambok
(1919 Erdélyi József)
A műveltség okos ébrenlétem fönntartója legyen és ne altatóm!
(1974 Ágh István)
2.
A’ szegény Gazdának, altatót adnának
(1791 Csenkeszfai Poóts András)
ne, itt egyj kis Hevítő; (porokat ád által) emez pedig Nénédnek Altató
(1819 Katona József)
És azután ismét ivott a kulacsból, annak bizonyságára, hogy nincs benne méreg, sem altató
(1863 Jókai Mór)
altatót vettem be
(1936 Kosztolányi Dezső)
Az ember egyszer csak arra döbben, hogy […] Alváshoz altatóra van szüksége
(1957 Esti Hírlap dec. 25.)
Nyugtatókat és altatókat használunk, ellensúlyképpen pedig kávékkal vagy egyéb szerekkel doppingoljuk magunkat
(1981 Popper Péter)
altatót szed
(1989 Konrád György)
beadja az altatóját
(1989 Polcz Alaine)
3. (átv is)
altatás szándékával megszólaltatott dal; altatódal
Szarándokoknak altatót Dúdolni nem szokás
(1824 Kisfaludy Sándor)
A fű is oly szép altatót zenél
(1864 Újabb magyar lantosok)
Ida hárfa mellett altatót dalol kis gyermekének
(1882 Beöthy Zsolt)
Oh dudold el az altatót, harangok ütemére
(1939 Havas Endre)
3a. (Zene v. Irodt)
ez mint ősi lírai mű(faj); altatódal
[található a gyermekversekben] az egyszerű rímes soroktól s altatóktól egész a ballada töredékekig minden ágából a népköltésnek
(1881 Kálmány Lajos)
akárha rátenném kezemet a zongorára, és játszanék nekik egy altatót (– amit elég jól tudok –), vagy egy ráadást […], s úgy érezném: csalok
(1976 Tandori Dezső)
Az anyja énekes altatókkal ringatta, játékos mondókákkal tanította beszélni
(2000 Baranyi Béla et al.)
ÖE: altatódada, altatódajka, altatóének, altatógép, altatólövedék, altatónóta, altatópor
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások