altató mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → altat.
II. mn 17A
’altató hatású, alvás előidézésére képes, alkalmas’ ❖ Álommézzel kezdi Izráelt lotsolni, Izráelt a’ Bgst, kit altató méze Mindjárt a’ legméllyebb álomra ígéze (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 53) | a’ gyógyszer hevítő vagy altató erejének kigőzölgtével, még nagyobb bágyadságba vagy fájdalmak közé esik a’ test (1831 Széchenyi István 8429006, 71) | a fülkében jó meleg, Altató csend (1964 Tollas Tibor 9818038, 94).
a. (irod) ’egyhangú, monoton v. álmosító’ ❖ Majd a’ patak’ gyengén altató folyási, Sok gondomat […] felejtetik velem (1814 Kis János¹ 8240027, 45) | Ebben a halk altató zümmögésben [Mácsiknak] sok eszébe jutott (1882–1883 Mikszáth Kálmán CD04) | az izzó sodronybelek lágyan, altatóan zümmögnek (1891 Malonyay Dezső C3021, 110) | De édes lesz ezt a ringató, altató méla zenélésüket [ti. a jávaiakét] hallgatni vacsora után (1927 Szép Ernő 9665043, 68).
III. fn 1A
1. (ritk) ’az, aki v. ami (el)altat vkit’ ❖ altatóm a bagoly-huhogás (1840 Szemere Miklós 8438013, 39) | Ágyunk lesz a gyepes föld, takarónk a lombok, altatóink a búsan búgó vadgalambok (1919 Erdélyi József 9127008, 25) | A műveltség okos ébrenlétem fönntartója legyen és ne altatóm! (1974 Ágh István 2049040, 55).
2. ’altatószer’ ❖ A’ szegény Gazdának, altatót adnának (1791 Csenkeszfai Poóts András C1279, 36) | ne, itt egyj kis Hevítő; (porokat ád által) emez pedig Nénédnek Altató (1819 Katona József C2502, 40) | És azután ismét ivott a kulacsból, annak bizonyságára, hogy nincs benne méreg, sem altató (1862 Jókai Mór C2263, 129) | altatót vettem be (1932 Kosztolányi Dezső 9359221, 186) | Az ember egyszer csak arra döbben, hogy […] Alváshoz altatóra van szüksége (1957 Esti Hírlap dec. 25. C0121, 5) | Nyugtatókat és altatókat használunk, ellensúlyképpen pedig kávékkal vagy egyéb szerekkel doppingoljuk magunkat (1981 Popper Péter 1122001, 57) | altatót szed (1989 Konrád György 9351007, 662) | beadja az altatóját (1989 Polcz Alaine 1120003, 290).
3. (átv is) ’altatás szándékával megszólaltatott dal; altatódal’ ❖ Szarándokoknak altatót Dúdolni nem szokás (1824 Kisfaludy Sándor 8243049, 376) | A fű is oly szép altatót zenél (1864 Újabb magyar lantosok C4469, 66) | Ida hárfa mellett altatót dalol kis gyermekének (1882 Beöthy Zsolt C1021, 178) | Oh dudold el az altatót, harangok ütemére (1939 Havas Endre 9230006, 16).
3a. (Zene v. Irodt) ’ez mint ősi lírai mű(faj); altatódal’ ❖ [található a gyermekversekben] az egyszerű rímes soroktól s altatóktól egész a ballada töredékekig minden ágából a népköltésnek (1881 Kálmány Lajos C2481, 190) | akárha rátenném kezemet a zongorára, és játszanék nekik egy altatót (– amit elég jól tudok –), vagy egy ráadást […], s úgy érezném: csalok (1976 Tandori Dezső 9703041, 96) | Az anyja énekes altatókkal ringatta, játékos mondókákkal tanította beszélni (2000 Baranyi Béla et al. CD36).
ÖE: ~dada, ~dajka, ~ének, ~gép, ~lövedék, ~nóta, ~por.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.