fisztula fn 6A
1. (Orvos, átv is) ’vmely üreges szervből egy másikba v. egy gyulladásos gócból a test felszínére nyíló, váladékot ürítő, kóros eredetű csatorna; sipoly’ ❖ Az Ipam Debreczenbe nem igen küld mást, hanem engemet, maga a’ fistulája miatt Ujhelyig sem mehetvén: én pedig nem tudom mikor mehetek (1807 Kazinczy Ferenc C2557, 502) | A megfakadás helyén azonban kis nyilás maradhat, mely nem gyógyul be, folyton könny szivárog belőle s föláztatja a bőrt, e nyilás u. n. fisztula vagy könnysipoly (1895 PallasLex. CD02) | a romlás felfakadt fisztulája (1922 Szabó Dezső 9623014, 47) | A májbiopsziát mint inváziv diagnosztikus módszert a következő szövődmények kísérhetik: arterioportális vagy haemobiliáris fisztulák, melyek következtében vér vagy epe kerülhet a szabad hasüregbe (1982 Orvosi Hetilap C8228, 3046) | A virágból készült tea sebkezelésre, különösen a nagy és nehezen gyógyuló fisztula kezelésére ajánlható (2004 Természet Világa CD50).
1a. (Orvos) ’üreges szervből a test felszínére vezetett v. két érszakasz között kialakított mesterséges csatorna; sipoly’ ❖ A kisérleteket szerző a kutyán akként végezte, hogy 2 gr. húst, finom hálószövetbe varva, fisztulán át vitt be a gyomrába (1885 Természettudományi Közlöny C7909, 175) | prostatatúltengéssel járó teljes vizeletrekedésnél és az ezzel járó kőképzésnél a hólyagnak ezen közlekedését a külvilággal művileg fenntarthatják és az így készített hólyagsipoly (fisztula) útján gondoskodnak a vizelet teljes kiürítéséről (1914 RévaiNagyLex. C5706, 358) | [a művesekezelésre szoruló betegeknek] úgynevezett arteriovenózus [ti. az artéria és a véna összekötésével kialakított] fisztulákat készítenek. Ez egy mesterségesen létrehozott megkerülő érszakasz (2006 Népszabadság ápr. 4. C7854, 22).
2. (rég, ritk) ’〈hangszerként vagy annak részeként:〉 síp’ ❖ Aztán megrázta a kontyát és hamis hangon énekelni kezdett, mint a fisztula (1932 Szabó Pál² CD10).
3. (jelzőként is) (kissé rég) ’〈beszédhangként:〉 a természetes hangmagasság feletti, vékony, sipító hang v. 〈énekhangként:〉 fejhang, falzett, ill. ilyen magasságú beszéd- v. énekhangok regisztere, hangfekvése’ ❖ vetted-é észre, barátom, azon műfogást, midőn hangomnak felét vettem? Ugy-é, dicső? lásd, ezt a müvészet fistulának nevezi (1851 Kuthy Lajos C2863, 54) | Aztán férfi hangon énekelte Deáki úr Ágnest? – Dehogy! Fisztulában! (1869–1872 Déryné Széppataki Róza C1411, 123) | [Lederer József] hangja kellemes, de oly gyönge, hogy a magasabb helyeken mindig fisztulákra van szüksége, a mi nagyon rontja a hatást. Első tenoristának szinpadunkon nem való (1876 Fővárosi Lapok C8092, 534) | A néni felsőruhájában, fejkötőjében, fátyola alatt valami bácsi rejtőzik, a ki a hangját változtatja, fisztulában beszél, de olykor mégis kilátszik a fátyol alól a bajusz (1888 Budapesti Hírlap dec. 1. C4735, 4) | Az ily fejhangok [ti. a nőénekeseknél] is előfordulnak, de fisztulának csak a férfihanggal szemben neveztetnek, miután vannak tenorénekesek, kik énekből a legmagasabb hangokat is ki tudják énekelni, s az ily fejhangokhoz csak könnyebbség, s biztosabb intonáció tekintetéből szoktak folyamodni (1894 PallasLex. CD02).
ÖE: ~hang.
Sz: fisztulás.
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz.