fisztuláz ige 4a1 (biz)fisztulázik

1. tn (kissé rég) ’a természetes hangmagasságnál magasabb, vékony, sipító hangon beszél, ill. ilyen hangon v. fejhangon énekel vki’ ❖ A vendéglőben lakó tisztek panaszkodtak, hogy van köztük egy olasz, a ki egész éjjel énekel és fistulázik, senki sem alhatik tőle (1850 Magyar Emléklapok C0266, 287) | itt-ott jól éneklünk, de a hol nem bírjuk, falsettet, alsó octávát veszünk, fistulázunk (1860–1862 Arany János C0654, 346) | Anyákat játszott, néha nagyanyákat és fisztulázva mondta szerepét (1916 Somlyó Zoltán CD01) | – Ugyan ne fisztulázzatok – szólt közbe Péter. Nem szeretem a fejhangon visszaidézett diák-szerelmeket (1939 Magyar Nemzet júl. 13. C8355, 14).

1a. (rég) ’〈hang〉 ilyen magasságban és módon szólal meg, hangzik’ ❖ úgy tetszik, mintha az előbb férfias hang most fisztulázna (1860–1861 Arany János C0654, 453) | Nem volt már az a bamba képe [ti. Majláth Istvánnak], amit a szultán sátorában produkált, a hangja sem fisztulázott: a régi bariton volt (1892 Jókai Mór CD18) | egyszerre csak megszólal egy fisztulázó gyerekhang (1898 Pesti Napló aug. 24. C8680, 13).

2. ts ’ilyen hangon mond vmit vki’ ❖ Cselekszem tensurfi, még egy istácziót délig elvánszoroghatunk… fistulázá rekedten a bajuszos koma (1848 Bernát Gáspár C1060, 108) | [Tarafás uram a] legvékonyabb hangon fisztulázta: – Kérem alássan, tekintetes úr (1890 Jókai Mór CD18) | Amikor mindenre, de mindenre egyetlen választ fisztuláz a hatalom (1996 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉKsz.; IdSz.

fisztuláz ige 4a1 (biz)
fisztulázik 4a1
1. tárgyatlan (kissé rég)
a természetes hangmagasságnál magasabb, vékony, sipító hangon beszél, ill. ilyen hangon v. fejhangon énekel vki
A vendéglőben lakó tisztek panaszkodtak, hogy van köztük egy olasz, a ki egész éjjel énekel és fistulázik, senki sem alhatik tőle
(1850 Magyar Emléklapok)
itt-ott jól éneklünk, de a hol nem bírjuk, falsettet, alsó octávát veszünk, fistulázunk
(1860–1862 Arany János)
Anyákat játszott, néha nagyanyákat és fisztulázva mondta szerepét
(1916 Somlyó Zoltán)
– Ugyan ne fisztulázzatok – szólt közbe Péter. Nem szeretem a fejhangon visszaidézett diák-szerelmeket
(1939 Magyar Nemzet júl. 13.)
1a. (rég)
〈hang〉 ilyen magasságban és módon szólal meg, hangzik
úgy tetszik, mintha az előbb férfias hang most fisztulázna
(1860–1861 Arany János)
Nem volt már az a bamba képe [ti. Majláth Istvánnak], amit a szultán sátorában produkált, a hangja sem fisztulázott: a régi bariton volt
(1892 Jókai Mór)
egyszerre csak megszólal egy fisztulázó gyerekhang
(1898 Pesti Napló aug. 24.)
2. tárgyas
ilyen hangon mond vmit vki
Cselekszem tensurfi, még egy istácziót délig elvánszoroghatunk… fistulázá rekedten a bajuszos koma
(1848 Bernát Gáspár)
[Tarafás uram a] legvékonyabb hangon fisztulázta: – Kérem alássan, tekintetes úr
(1890 Jókai Mór)
Amikor mindenre, de mindenre egyetlen választ fisztuláz a hatalom
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. ÉKsz.; IdSz.

Beállítások