főkötő fn 1C

1. (Ruha is) ’〈házas, ill. bizonyos foglalkozásokat űző nők viseletében, férjezett mivolt jelképeként is:〉 vászonból, bársonyból, selyemből stb. készült, dróttal, papírral stb. merevített, a hajat betakaró (és az arcot övező) fejfedő v. fejdísz’ ❖ [a gyászoló asszonyok] f-kötjökönn fekete kött, vagy-is nyakokonn fekete fátyolból való fekete kezkent viſelhesſenek (1781 Magyar Hírmondó C0269, 265) | a fiatalabb leányok nem mehetnek előbb férjhez, míg nénjeik nincsenek főkötő alatt (1896 Vasárnapi Újság C7410, 531) | Liza valóságos szúnyognak nézett ki hosszú szoknyájában és szobalányi főkötőjével (1912 Vasárnapi Újság ford. C7426, 710) | A „színház”-termet zsufolásig megtöltő egyenruhás közönség soraiban jóleső, fehér színfoltokként világítanak a vöröskeresztes nővérek főkötői (1943 Pesti Hírlap jan. 9. C5691, 8) | [Bulgáriában] a férjhez menő korú hajadonok 73,3 százaléka kerül főkötő alá (1974 Népszava febr. 22. C7439, [12]) | Az asszonyok kontyba rakták a hajukat, erre tették a féketőt, amelyet színes szalagokkal és fényes üveggyöngyökkel díszítettek (2001 Mezősiné Kozák Éva CD36).

2. (Ruha is) ’〈kisgyermekek v. régen nők otthoni viseletében:〉 az áll alatt megkötött, a fület is takaró puha anyagú sapka(szerű fejfedő)’ ❖ [Miss B.] gyorsan megáll egy sátor előtt, mellyben az árusnő különféle főkötőket, apró gyermek öltözeteket és keresztelő ruhákat rakott ki (1838 Hasznos Mulatságok C8349, [241]) | Kasosné és a lányai a reggeli fiketőt kötötték a fejükre (1933 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | A kisinget fonálkul adták rá [ti. a csecsemőre], hogy igízet ne fogja, majd a réklit, végül a fíketőt, a sapkát (2000 Kótyuk Erzsébet CD48).

3. (rég v. nyj) ’kötőfék’ ❖ [A ló] el-szakasztotta a’ fő-kötőt; és erre a’ tájra nyargalt (1807 Dugonics András ford.–Voltaire C1486, 50) | De hogy osztán Fő kötőre vették, [a szüntelen kerengő ló] elsőben ugyan meg gondolta magát, de ehhez is hozzá szokott, és ismét kerenget [!] (1818 e. Magyar példabeszédek és jeles mondások C1476, 114).

J: fejkötő.

Ö: apáca~.

Sz: főkötős.

Vö. CzF.; ÉKsz.; ÚMTsz.

főkötő ❖ főnév ◦ 1C ◦
permalink
1. (Ruha is)
〈házas, ill. bizonyos foglalkozásokat űző nők viseletében, férjezett mivolt jelképeként is:〉 vászonból, bársonyból, selyemből stb. készült, dróttal, papírral stb. merevített, a hajat betakaró (és az arcot övező) fejfedő v. fejdísz
[a gyászoló asszonyok] f-kötjökönn fekete kött, vagy-is nyakokonn fekete fátyolból való fekete kezkent viſelhesſenek
(1781 Magyar Hírmondó)
a fiatalabb leányok nem mehetnek előbb férjhez, míg nénjeik nincsenek főkötő alatt
(1896 Vasárnapi Újság)
Liza valóságos szúnyognak nézett ki hosszú szoknyájában és szobalányi főkötőjével
(1912 Vasárnapi Újság ford.)
A „színház”-termet zsufolásig megtöltő egyenruhás közönség soraiban jóleső, fehér színfoltokként világítanak a vöröskeresztes nővérek főkötői
(1943 Pesti Hírlap jan. 9.)
[Bulgáriában] a férjhez menő korú hajadonok 73,3 százaléka kerül főkötő alá
(1974 Népszava febr. 22.)
Az asszonyok kontyba rakták a hajukat, erre tették a féketőt, amelyet színes szalagokkal és fényes üveggyöngyökkel díszítettek
(2001 Mezősiné Kozák Éva)
2. (Ruha is)
〈kisgyermekek v. régen nők otthoni viseletében:〉 az áll alatt megkötött, a fület is takaró puha anyagú sapka(szerű fejfedő)
[Miss B.] gyorsan megáll egy sátor előtt, mellyben az árusnő különféle főkötőket, apró gyermek öltözeteket és keresztelő ruhákat rakott ki
(1838 Hasznos Mulatságok)
Kasosné és a lányai a reggeli fiketőt kötötték a fejükre
(1933 Tersánszky Józsi Jenő)
A kisinget fonálkul adták rá [ti. a csecsemőre], hogy igízet ne fogja, majd a réklit, végül a fíketőt, a sapkát
(2000 Kótyuk Erzsébet)
3. (rég v. nyj)
kötőfék
[A ló] el-szakasztotta a’ fő-kötőt; és erre a’ tájra nyargalt
(1807 Dugonics András ford.–Voltaire)
De hogy osztán Fő kötőre vették, [a szüntelen kerengő ló] elsőben ugyan meg gondolta magát, de ehhez is hozzá szokott, és ismét kerenget [!]
(1818 e. Magyar példabeszédek és jeles mondások)
J: fejkötő
Ö: apácafőkötő
Sz: főkötős
Vö. CzF.; ÉKsz.; ÚMTsz.
ÚESz: ↪főkötő

Beállítások