g¹ fn -1B (kiejtve gé, gö) gé (írva: ritk)
1. (jelzőként is) ’a szájpadlás hátulsó részén a nyelvhát hátulsó részével képzett zöngés felpattanó zárhang’ ❖ g gyengébben hangzik, hogy ſem k, és másképen, hogy ſem j (1779 Révai Miklós 7283025, 25) | Idegen szókban néha k-ból lett a g, p. gallér a. m. ném. Koller (1894 PallasLex. CD02) | – Agódom... Mindig egy g-vel hangoztatja aggodalmát (1930 Révész Béla CD10) | A föníciaiak is a szavak jeleiből első hangjaiknak a betűjelét alakították ki. Például így lett a házat jelentő béth szó jeléből első hangjának a b-nek a jele (betűje), a tevét jelentő gimelből pedig a g hang betűje (1993 A magyarság kézikönyve CD06).
1a. (jelzőként is) ’az ezt jelölő írásjegy (g, G)’ ❖ Magyar nyelvbenn a’ Deákoktól költsönözött bet 22, úgy mint: a, b, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, r, s, t, u, v, y, z (1779 Révai Miklós 7283025, 22) | Egyéb, egyedül, egyetemben nem íratnak két gével (1830 Kazinczy Ferenc C4938, 238) | Marcinak már akkor a markában van a tollszár is. Beleilleszti a tollat és szétteríti az irkáját. […] Egy malac, – amit a Marci gyorsan felnyal, – aztán az írás egy takaros G-betüvel megkezdődik (1898 Gárdonyi Géza C7053, 125) | A gö betűt még nem tanultuk… (1914 Magyarország máj. 21. C5271, 13) | egyazon graféma változatai a kis- és nagybetűk, jóllehet néha egészen más alakúak, pl. (a) = (A), (g) = (G), (r) = (R) (2006 Nádasdy Ádám 3177013, 909).
2. ’〈Vmely dolog (sorrendiségével összefüggő) jelölésére.〉’
2a. (jelzőként is) ’〈felsorolásban, rendszerezésben, ábrán:〉 ezzel a betűvel jelölt(, sorrendileg hetedik) dolog’ ❖ a) Jud. V. 24. b) Job. VI. 10. […] g) Sap. X. 9. (1772 Cserey Farkas¹ C1289, 101) | g. Az hetedik helyen vagynak a’ Milliómoſok. P. O. (1614344) (1780 Bévezetés a számvetésre 7397001, 3) | tölgyfából készült h ék veretik a farudba d-től – g-ig s ezzel keresztbe még egy vasék is (1865 Zsigmondy Vilmos 8542002, 48) | ez az építkezés is sürgős. Alkotmány ünnepére be akarják fejezni az F- és G-épületet, november 7-re meg mind a tizenkettőt (1952 Molnár Zoltán 2051012, 43) | A „G” funkció működésének természetesen előfeltétele az „F” funkció (1982 Odorics Ferenc 2019010, 717) | [a] 43. § (1) bekezdése a következő f) és g) ponttal egészül ki: (2019 Magyar Közlöny 3218009, 4722).
2b. (Irodt) ’〈rímképletben: az első hat rímre nem rímelő, egyszersmind rímhívó helyzetben levő sor rímének, ill. az erre rímelő sor(ok) rímének jeleként〉’ ❖ A szonett 14 soros zárt forma, általában jambusi lejtésű sorokkal. […] A Shakespeare nyomán elterjedt angol változatban csak a két zárósor különül el a többitől, rímszerkezete ababcdcdefef,gg (1993 A magyarság kézikönyve CD06).
2c. (kisbetűvel, jelzőként is) (Fiz) ’〈a földfelszínen mért nehézségi gyorsulás jeleként〉’ ❖ [a képletben] x jelenti a duzzasztott vizszin magasságát a bukógát teteje fölött, q a lefolyó viztömeget, c azon sebességet, melylyel ez a bukógáthoz érkezik, h a gát hosszát s végre g a szabadesés gyorsulását (1893 PallasLex. CD02) | Az elejtett kő, fém (vagy bármely test, melynél a levegő ellenállása nagyobb késleltetést nem okoz) egyenletesen gyorsulva esik lefelé. E mozgás gyorsulása, mint Galilei először kimondta és kísérletekkel támogatta (1590.), minden testnél, a Föld egy és ugyanazon helyén, ugyanaz. Budapesten körülbelül 981 centiméter másodpercenként. Szokás e gyorsulást g-vel jelölni (1919 Dávid Lajos CD10) | Egy sziklatömb sem zuhan lassan a föld felé, de ennek a „g” értéknek a 12-szerese már tekintélyes gyorsulás. Láttam egy filmet, ahol a kísérleti alany arca közben úgy eltorzult, mintha ököllel vágtak volna bele (1995 Magyar Hírlap CD09) | Tudjuk, hogy ha egy test szabadon mozog a talaj fölött, akkor lefelé gyorsul, a gyorsulás nagyságát g-vel jelöljük (2011 Élet és Tudomány 3383003, 535).
Vö. CzF.; ÉrtSz. g²; ÉKsz. g¹