gáder (4D1) l. gádor

gádor fn 4A (rég v. nyj)gadar (ritk) , gáder, gátor, gáter (ritk)

1. (részben) földfelszín alatti épületbe, helyiségbe, kül. pincébe vezető fedett lejárat v. vmely épület (fedett) bejárata, bejárati része, ill. barlang, alagút stb. torka, nyílása’ ❖ Gádor. Veſtibulum cellarii [= kamra előtere] (1786 Pázmándy Sámuel C6200, 176) | Gátor, pintze, bánya-torka (1816 Vocabularium C1948, 21) | Az emlitett körgátonyt e pincze gátorának = bejáratának tartják (1869 Orbán Balázs 8340013, 176) | A pajta gádorjában egy kandúr macska meresztette rám izzó, vörös szemeit (1890 Mikszáth Kálmán CD04) | a’ lokomotiv fütyül, aztán becsörtet az alagut fekete gádorába (1892 Tóth Béla¹ C4258, 40) | gátër [...] ’pincegádor, deszkából vagy téglából épített, tetejes, ajtóval ellátott építmény’. – Münk mán betonybu építöttük a gátërunk tetejit (1959 Magyar Nyelvőr C5420, 334) | Abaújban és Zemplénben jellemzőek a mélypincés présházas lakóházak. A lakótérből (konyha, kamra) belső, lépcsős lejárat visz a présházba, s innen lejtős folyosó (gádor) vezet a vájt lyukpincébe (1997 Magyar néprajz CD47).

1a. (fülkeszerű) üreg, mélyedés, ill. földbe vájt építmény’ ❖ Emlékezett arra is, hogy az oroszlánok nem mindig a’ rekeszben voltak, hanem oda csak később érkeztek, ’s jelenben is a’ falba mélyedt barlangalaku gátorban mulattak (1838 Jósika Miklós C2359, 40) | a keletnek nyíló ablak gádorában álltak fiókos szekrényen a fakupák, rézejtelek, cserépfinakok, amik férfimulatsághoz valók (1882 Jókai Mór CD18) | Gadarba van temetve (1913 Magyar Nyelvőr C5970, 335) | Mikor ásik a sírt, mögásik jó méjjen, osztán csinyának gadrot (1939 Szenna és vidéke nyelvjárása C6379, 107) | A gadart nehész csinálni, mer ma vizbe kő dógozni akkor (1974 Magyar Nyelvőr C6025, 88).

2. ’〈a ház hosszanti oldalán v. annak egy részén:〉 az eresz meghosszabbításával és rendsz. oszlopokkal való alátámasztása révén kialakított nyitott tornác v. előtér’ ❖ A’ tetnek a’ föld fell való alsó vége a’ tsepeg, szerha, szerhe, eszterhé, esztré. Ennek a’ földön való árnyéka a’ tornátz, ternátz, falallja vagy gádor (1827 Fodor Gábor C5612, 53) | [anyám] a gádorban pozdorján feküdt, nem állhatta ki szobában a rekedt léget (1873 Táncsics Mihály C4680, 54) | mikor engëm az a fercsel vizitál, idës anyám a gádërba rídogál (1901 Magyar Nyelvőr C5241, 541) | a szivarral számban a községháza gáderjén olyan emelt fővel, olyan Toldi Miklós-i léptekkel mentem végig, hogy a sarkam fölvágta a tapasztást (1942 u. Illyés Gyula 9274059, 164) | [Miska] kinnmaradt a gádoron. Odaült a legfelső lépcsőre, és szivarkát sodort. Mikor már ő is látta, hogy valóban az erdőkerülő jön az úton úgy tett, mintha nem tudna semmiről (1962 Lengyel József 9395004, 266) | Este 11 van, dörög, villámlik, esik az eső. Zs. a gáderban hüppög. Nem akar velem élni. Elege volt (2005 Lázár Ervin 3207002, 355).

Ö: pince~.

ÖE: ~ajtó, ~fal.

Vö. CzF. ~, gátor; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. gátor; ÚMTsz.

gáder lásd gádor
gádor főnév 4A (rég v. nyj)
gadar 4A (ritk)
gáder 4D1
gátor 4A
gáter 4D1 (ritk)
1.
(részben) földfelszín alatti épületbe, helyiségbe, kül. pincébe vezető fedett lejárat v. vmely épület (fedett) bejárata, bejárati része, ill. barlang, alagút stb. torka, nyílása
Gádor. Veſtibulum cellarii [= kamra előtere]
(1786 Pázmándy Sámuel)
Gátor, pintze, bánya-torka
(1816 Vocabularium)
Az emlitett körgátonyt e pincze gátorának = bejáratának tartják
(1869 Orbán Balázs)
A pajta gádorjában egy kandúr macska meresztette rám izzó, vörös szemeit
(1890 Mikszáth Kálmán)
a’ lokomotiv fütyül, aztán becsörtet az alagut fekete gádorába
(1892 Tóth Béla¹)
gátër [...] ’pincegádor, deszkából vagy téglából épített, tetejes, ajtóval ellátott építmény’. – Münk mán betonybu építöttük a gátërunk tetejit
(1959 Magyar Nyelvőr)
Abaújban és Zemplénben jellemzőek a mélypincés présházas lakóházak. A lakótérből (konyha, kamra) belső, lépcsős lejárat visz a présházba, s innen lejtős folyosó (gádor) vezet a vájt lyukpincébe
(1997 Magyar néprajz)
1a.
(fülkeszerű) üreg, mélyedés, ill. földbe vájt építmény
Emlékezett arra is, hogy az oroszlánok nem mindig a’ rekeszben voltak, hanem oda csak később érkeztek, ’s jelenben is a’ falba mélyedt barlangalaku gátorban mulattak
(1838 Jósika Miklós)
a keletnek nyíló ablak gádorában álltak fiókos szekrényen a fakupák, rézejtelek, cserépfinakok, amik férfimulatsághoz valók
(1882 Jókai Mór)
Gadarba van temetve
(1913 Magyar Nyelvőr)
Mikor ásik a sírt, mögásik jó méjjen, osztán csinyának gadrot
(1939 Szenna és vidéke nyelvjárása)
A gadart nehész csinálni, mer ma vizbe kő dógozni akkor
(1974 Magyar Nyelvőr)
2.
〈a ház hosszanti oldalán v. annak egy részén:〉 az eresz meghosszabbításával és rendsz. oszlopokkal való alátámasztása révén kialakított nyitott tornác v. előtér
A’ tetnek a’ föld fell való alsó vége a’ tsepeg, szerha, szerhe, eszterhé, esztré. Ennek a’ földön való árnyéka a’ tornátz, ternátz, falallja vagy gádor
(1827 Fodor Gábor)
[anyám] a gádorban pozdorján feküdt, nem állhatta ki szobában a rekedt léget
(1873 Táncsics Mihály)
mikor engëm az a fercsel vizitál, idës anyám a gádërba rídogál
(1901 Magyar Nyelvőr)
a szivarral számban a községháza gáderjén olyan emelt fővel, olyan Toldi Miklós-i léptekkel mentem végig, hogy a sarkam fölvágta a tapasztást
(1942 u. Illyés Gyula)
[Miska] kinnmaradt a gádoron. Odaült a legfelső lépcsőre, és szivarkát sodort. Mikor már ő is látta, hogy valóban az erdőkerülő jön az úton úgy tett, mintha nem tudna semmiről
(1962 Lengyel József)
Este 11 van, dörög, villámlik, esik az eső. Zs. a gáderban hüppög. Nem akar velem élni. Elege volt
(2005 Lázár Ervin)
ÖE: gádorajtó, gádorfal
Vö. CzF. ~, gátor; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. gátor; ÚMTsz.

Beállítások