gagucs fn 3A (nyj)kakucs (ritk)

’nád, kukoricaszár stb. levágására, ill. marokszedésre haszn. kasza- v. sarlószerű szerszám’ ❖ gagucs: nádvágó, kaszaforma nyeles eszköz (1894 Demjén Kálmán C5239, 336) | kakucs: hosszúnyelű, görbe kés (1903 Komoróczy Miklós C5961, 523) | Kemecse határában húzodó morotvák és csatornák helyenkint tele vannak nádasokkal. Ezekbe aztán 1·5 méter széles utacskákat, ú. n. ereket vágnak a tisztállóval […] és a gagucscsal (1904 Néprajzi Múzeum Értesítője C6960, 235) | A szárvágók […], melyeket az Alföldön nádvágónak, csutkavágónak vagy gagucsnak neveznek s részint nád-, részint tengeriszár vagy egyéb kóró levágására használnak, a kaszához hasonlítanak, de jóval kisebbek; olykor csapó, leginkább azonban rántó mozdulattal vágnak velük (1934 Györffy István C5218, 213) | A szegény marokszedőknek hát az a gondjuk, hogy amikor elhagyták a munkát, s letették az utolsó kévét, akkor nyúllá váljanak és szaladjanak a tanyahelyre: tűzrevalóért és vízért. […] A jó lábú lányok és a süldőfiúk hát úgy szaladnak, mint akiket a tatár kerget. Kezükben a „gagucs-csal, rohannak egyenesen a tűzrevalóhoz, ölelik és viszik a saját főzőhelyükre (1941 Veres Péter 9771013, 108) | a marokverő dolga, hogy a „gamóval”, „gaguccsal” felszedje [a gabonát], a tövét egyenesre igazítsa, a kalászokat a kéve fejére összehozza (1970 Magyar Nyelvőr C6021, [117]).

Vö. ÚMTsz.

gagucs főnév 3A (nyj)
kakucs 3A (ritk)
nád, kukoricaszár stb. levágására, ill. marokszedésre haszn. kasza- v. sarlószerű szerszám
gagucs: nádvágó, kaszaforma nyeles eszköz
(1894 Demjén Kálmán)
kakucs: hosszúnyelű, görbe kés
(1903 Komoróczy Miklós)
Kemecse határában húzodó morotvák és csatornák helyenkint tele vannak nádasokkal. Ezekbe aztán 1·5 méter széles utacskákat, ú. n.úgynevezett ereket vágnak a tisztállóval […] és a gagucscsal
(1904 Néprajzi Múzeum Értesítője)
A szárvágók […], melyeket az Alföldön nádvágónak, csutkavágónak vagy gagucsnak neveznek s részint nád-, részint tengeriszár vagy egyéb kóró levágására használnak, a kaszához hasonlítanak, de jóval kisebbek; olykor csapó, leginkább azonban rántó mozdulattal vágnak velük
(1934 Györffy István)
A szegény marokszedőknek hát az a gondjuk, hogy amikor elhagyták a munkát, s letették az utolsó kévét, akkor nyúllá váljanak és szaladjanak a tanyahelyre: tűzrevalóért és vízért. […] A jó lábú lányok és a süldőfiúk hát úgy szaladnak, mint akiket a tatár kerget. Kezükben a „gagucs-csal, rohannak egyenesen a tűzrevalóhoz, ölelik és viszik a saját főzőhelyükre
(1941 Veres Péter)
a marokverő dolga, hogy a „gamóval”, „gaguccsal” felszedje [a gabonát], a tövét egyenesre igazítsa, a kalászokat a kéve fejére összehozza
(1970 Magyar Nyelvőr)
Vö. ÚMTsz.

Beállítások