gácsó l. gádzsó
gádzsó fn és mn (nyj v. szleng is) gácsó (nyj) , gázsó
I. fn
1. ’〈kül. a cigányok szóhasználatában:〉 nem cigány személy, kül. férfi’ ❖ Á munká csák a gádzsónak való; te bé ne piskold vélle á kézsedet (1893 Borsszem Jankó márc. 19. C5012, 10) | [debreceni tájszó:] gádzsó: fickó (1911 Magyar Nyelvőr C5968, 93) | egy „gádsó” sohse volna képes egy nótát ugy elmuzsikálni, mint egy „roma” (1925 Pesti Hírlap ápr. 22. C5673, 11) | megcsalnám a gácsókat, a miltúságos, naccságos, tekintetes urakat. Há-há! Lenne lóvé... degivel... (1926 Pesti Hírlap szept. 19. C5674, [33]) | A cigányságnak igen szigorúak az erkölcsi normái – de ez kettős erkölcs: a saját közösségen belül érvényes, a gádzsókkal (nem cigányokkal) szemben nem (1995 Magyar Hírlap CD09) | [Az oláh cigányok számára] a mi csoport tagjai a romák. A mi csoporttal szemben állók a gázsók, akik tovább oszthatók parasztokra és úri emberekre (parasztoknak általában a falusiakat és a velük szemben ellenséges érzületűeket nevezik, míg úri embereknek a velük szolidaritást mutatókat, a velük szemben nem lenézően viselkedőket mondják) (1997 Prónai Csaba C8617, 734).
2. (kissé rég) ’〈nem cigányok szóhasználatában:〉 cigány személy, kül. férfi’ ❖ Kotorincs (annak, a ki lop; ha czigány volt a tolvaj azt mondják: gácsó!) (1876 Magyar Nyelvőr C5943, 124) | A cigány hétrétre görnyedve, alázatosan kérdezte: – Melyiket huzzsám, ténsurácskám? A páprikásat-e vagy ázst a keserüizsüt, instállom? – A keserüt! A legkeserübbet huzzad, gádzsó! – kurjantotta Kökény (1914 Pesti Hírlap szept. 24. C5662, 14) | [A cigányok] mënnek, mënnek, hát ëgyszër tanálkoznak két csëndőrrel. Na mëgijedtek a gázsók, hogy a csëndőrök mëgeszik a pëcsënyéjöket (1915 Nagyszalontai gyűjtés C6380, 209) | én a szegedi Csillag második emeletén, negyven közbűntényessel, zsivánnyal-cigánnyal összezárva, délután már annak az épületes látványnak lehettem tanúja, hogy fél komisz kenyérért, a középen, hogyan szopja ki az egyik gádzsó a másiknak a péniszét (1993 Határ Győző C7163, 265).
II. mn
’〈kül. a cigányok szóhasználatában:〉 nem cigány 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ Gyere csak, gádzsó komám, te majd hessegesd rulam az dongókat! (1914 Pesti Hírlap szept. 24. C5662, 14) | [Angliában] speciális intézményekkel igyekeztek a gorgió (= gádzsó) társadalom normáihoz való alkalmazkodásukat [ti. a cigányokét] elősegíteni (1997 Báthory János C7130, 442) | Vannak jó szándékú roma és gádzsó értelmiségiek, akik már most hangosan gondolkodnak bizonyos „pozitív diszkriminációs” állami intézkedések bevezetésén kisebbségek számára (1999 Magyar Hírlap CD09) | jól szituált gádzsó fogorvostanoncok (2009 Népszabadság márc. 4. C7857, 3).
a. ’〈kül. a cigányok szóhasználatában:〉 ilyen személyre jellemző 〈tulajdonság〉, ill. ilyen személyekkel kapcs., azokhoz tartozó, azoktól származó 〈dolog〉’ ❖ [a roma identitás fenntartásának egyik kritériuma] a független munka, ami viszonylag nagy szabadsággal jár és a gázsó környezetben rejlő lehetőségek kiaknázásán alapul (1997 Prónai Csaba C8617, 734) | A cigány önkormányzat irodája előtt romák gyülekeznek, mint mondják, csöndben demonstrálnak a „gádzsó” iskola ellen (2002 Magyar Hírlap CD09) | ez az egész gádzsó világ a gádzsó törvényeivel: ellenség (2002 Népszabadság júl. 17. C7850, 10) | gázsó engedékenység és nagylelkűség (2003 Népszabadság máj. 24. C7851, 5) | vélhetőleg a személyek között, és főként a roma és gádzsó beszélgetések voltak a legerősebb hatásúak (2007 Venczel Sára C8628, 651).
Vö. ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz.