galagyol ige 1a (kissé rég v. nyj)
1. tn ’〈részegség, sérülés stb. következtében vkinek a nyelve〉 beszéd közben akadozik, ill. hebegve, akadozva, összefüggéstelenül beszél, es. artikulálatlan hangokat kiadva beszél vki’ ❖ [az ijedt ember] ajakai tsak reſzketnek, nyelve galagyol: beſzédje értelem nélkül való (1793 Mátyus István C3072, 633) | A’ nyáron volt ugyan arénánk is […], kivitetett gyöpre a’ szegény Thalia, de ott csak szundikált ’s álmosan galanyolt [!] (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 941) | Sokszor azt hitte a szerencsétlen, hogy ő nem is néma, csak a rosz emberek nem akarják érteni s csak egyedül Erzsinek van jó szive a világon. Ekkor aztán untalan galagyolt, hadonázott (1854 A Magyar Nép Könyve C2996, 128) | a második harmadik pohárnál [ti. bornál] már galagyol a nyelvök (1900 Harmath Lujza C2025, 118).
1a. ts ’így mond vmit vki’ ❖ Ujra szólni próbált, de csak érthetlen szavakat galagyolt s leesett feje a párnára (1854 A Magyar Nép Könyve C2996, 127) | galagyol […] ts. i. hebegve, részeg módra beszél (1935 Szamosháti szótár C6654, 320).
2. tn (rég, ritk) ’〈idegen nyelven〉 gyengén, kezdetleges szinten, ill. hallgatója számára érthetetlenül beszél vki’ ❖ Egy Frantzia kalmár, ki valamitskét Németül galagyolni vagy vartyogni tudott (1790 Andrád Sámuel ford. C0617, 263) | Az így nevelttekkel urfiságom is sokat galagyolt nem magyarúl, sőt néha kedvem is szesszent megmutatom [!], hogy én, mint bécsi urfi, ugyan csak különb német vagyok (1818 Teleki Ferenc C4106, 217) | a középrendü nemes is derekabb embernek hiszi magát, ha németül galagyolhat (1866 Gyulai Pál C1993, 13) | Te zsidóul galagyolsz, ugyebár? (1954 Népszava márc. 24. C7455, 8).
3. tn (rég, ritk) ’〈beszélni kezdő kisgyermek〉 gagyog, gügyög, ill. 〈kisgyermekhez〉 gügyögve beszél vki’ ❖ galagyol, […] kalatyol, kisgyermek gagyogása (1859 Czuczor Gergely C8483, 636) | Oda húzta [a gyeremeket] maga mellé és nyájaskodva galagyolt hozzája (1886 Jakab Ödön C2197, 116).
4. tn ’fecseg, locsog, bőbeszédűen v. feleslegesen beszél vki’ ❖ Glagolni. Loquax. Galagyolo (1799 Gyarmathi Sámuel C1945, 335) | szeretném tudni, mit tudtok ott öszsze viszsza galagyolni! (1860 Kukliné prédikációi ford. C3287, 57) | Ki az amott, ki oly hanyagul áll a Középen, meggörnyedve durva válla – ? Közél a tüzhöz leereszkedék: Ős hősi törzsből izmos sarjadék. […] Jó kedve csöndes, ámde annak örvend: Hangos kaczajt ha költhet ott a körben, Mig rendületlen komolysággal, oly Barbárul összevissza-galagyol (1874 Szász Károly² ford.–Goethe C3843, 6).
4a. ts ’így mond vmit vki’ ❖ Nórához sietett, hizelgéseivel árasztotta el s oly szeretetteljesen galagyolt valamit a fülébe, mintha bocsánatot kért volna hevességeért (1889 Fővárosi Lapok C0158, 2501) | Elnézem a mai leányokat könyveikkel s papirjaikkal, a mint csupa haszontalan dolgokat galagyolnak össze-vissza (1900 Budapesti Hírlap okt. 6. C0055, 13) | az este de sok zöldséget galagyoltál! (1935 Budapesti Hírlap febr. 9. C4723, [1]).
5. tn ’〈madár〉 erős, kellemetlen hangon szól, lármázik’ ❖ Galgyból, eredett könyjebb ki-mondással Galagy, ebbl Galagyol íge, mint Karatyol a’ szarka (1833 Magyar–diák szókönyv C5404, 249) | Egy hang flótáz a völgyben valahol. Azt hiszed, hogy a tavasz fuvolája? Csak egy pityókos szajkó galagyol (1963 Természet Világa CD50) | Lombokon ott valahol száz seregély galagyol (1985 Népszabadság máj. 11. C7835, 13).
Vö. CzF.; TESz.; SzT.; ÚMTsz.