🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

gányol ige 1a

1. ts (rég, nyj) ’〈alkalmi v. nem tartós építményt〉 összefont vesszőkből összeállít, megépít, ill. 〈helyet〉 így készült kerítéssel elkerít’ ❖ Inkab ſövény ággal gányolt kaibàval [!], Меg elégſzem mint ſem bárſonyos ſzobával (1785 Czirjék Mihály ford.–Dorat C1235, 102) | Gányolni: kertet gányolni: sövényt fonni. Lásd, Galyabíttani (1792 Kisded szótár C0816, 70) | Némelly madarász sűrű zöld galyból jó setét kunyhót gányolván, vesz egy pár csalczinegét, vagy csak czinege-sípot ’s leül (1829 Pák Dienes C3385, 164) | gányol (kerít) (1859 Czuczor Gergely C8483, 636) | [szatmári tájszók:] gányol: valamit imígy-amúgy, nagy könnyedén bekerít, épen csak hogy legyen (1885 Katona Lajos C5296, 382).

2. ts (nyj/biz) ’hanyag módon, elnagyoltan v. nem szakszerűen készít, alkot, ill. javít(gat) vmit’ ❖ a’ Fel-megyen, ígéből Fő-megyen ígét gányolni (1833 Magyar–diák szókönyv C5404, 385) | gányol: immel-ámmol össze-tákol, pl. elrongyollott ruhát (1881 Széles Pál C5948, 139) | Türeiek, méraiak, bogártelkiek és inaktelkiek egyformán „a rendes helyre” teszik a kontyot. Türén, – mondják – mindenki azt visel, amit tud, „vak milyet gányol, olyat visel.” (1942 Ethnographia C6949, 233) | [A fiókák] ijedten lapultak az avar közé gányolt fészekben (1998 Természet Világa CD50) | a megszokott kátyú jobb, mint a gányolt kátyú (2002 Népszabadság febr. 5. C7850, 22).

2a. tn (biz) ’így dolgozik, kontárkodik, fuserál’ ❖ Csak egy-két részeg kőműves gányolt az épületen (1990 Népszabadság jan. 13. C7840, 24) | Ha tisztességtelen [a kőműves], akkor gányol, hulladék téglából, sovány malterből emel falat (2000 Szabad Föld nov. 7. C8386, 5) | Már a régi magyarok is gányoltak (2006 Népszabadság jan. 14. C7854, 5).

Ö: össze~.

Sz: gányolás.

Vö. CzF.; TESz.; ÚMTsz.

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
gányol ige 1a
1. tárgyas (rég, nyj)
〈alkalmi v. nem tartós építményt〉 összefont vesszőkből összeállít, megépít, ill. 〈helyet〉 így készült kerítéssel elkerít
Inkab ſövény ággal gányolt kaibàval [!], Меg elégſzem mint ſem bárſonyos ſzobával
(1785 Czirjék Mihály ford.Dorat)
Gányolni: kertet gányolni: sövényt fonni. Lásd, Galyabíttani
(1792 Kisded szótár)
Némelly madarász sűrű zöld galyból jó setét kunyhót gányolván, vesz egy pár csalczinegét, vagy csak czinege-sípot ’s leül
(1829 Pák Dienes)
gányol (kerít)
(1859 Czuczor Gergely)
[szatmári tájszók:] gányol: valamit imígy-amúgy, nagy könnyedén bekerít, épen csak hogy legyen
(1885 Katona Lajos)
2. tárgyas (nyj/biz)
hanyag módon, elnagyoltan v. nem szakszerűen készít, alkot, ill. javít(gat) vmit
a’ Fel-megyen, ígéből Fő-megyen ígét gányolni
(1833 Magyar–diák szókönyv)
gányol: immel-ámmol össze-tákol, pl.például elrongyollott ruhát
(1881 Széles Pál)
Türeiek, méraiak, bogártelkiek és inaktelkiek egyformán „a rendes helyre” teszik a kontyot. Türén, – mondják – mindenki azt visel, amit tud, „vak milyet gányol, olyat visel.”
(1942 Ethnographia)
[A fiókák] ijedten lapultak az avar közé gányolt fészekben
(1998 Természet Világa)
a megszokott kátyú jobb, mint a gányolt kátyú
(2002 Népszabadság febr. 5.)
2a. tárgyatlan (biz)
így dolgozik, kontárkodik, fuserál
Csak egy-két részeg kőműves gányolt az épületen
(1990 Népszabadság jan. 13.)
Ha tisztességtelen [a kőműves], akkor gányol, hulladék téglából, sovány malterből emel falat
(2000 Szabad Föld nov. 7.)
Már a régi magyarok is gányoltak
(2006 Népszabadság jan. 14.)
Sz: gányolás
Vö. CzF.; TESz.; ÚMTsz.

Beállítások