gátol ts ige
1. ’〈mozgást, haladást〉 fizikai akadályként megakaszt, lassít, ill. 〈mozgásában, haladásában vkit v. vmit〉 ezáltal akadályoz, hátráltat vmi v. vki’ ❖ egy jó nagy darab ſpondiát dugnak nyeldeklöjébe embernek, mig a’ fenn akadott darabat el éri, ott [...] a’ ſpondia a’ torok rétjeit tágitſa, hogy igy fellyl, nem gátoltatván, a’ nyeldekl ſzoritó ereje által fel-féle [!] taſzittaſſék (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 426) | [a víz minél] homájosabb, annál több, és vastagabb benne az idegeny réſz, melly a’ nap súgárainak általmenetelét gátalja [!] (1799 Nyulas Ferenc C3339, 42) | mindent elszór villongó karja, ’s halált vág a’ vele küzdőkön, kik megfordulni merészek néha, ’s reá csapván haladását gátlani törnek (1822 Vörösmarty Mihály 8524373, 20) | [a családtagok] nem akarták engedni az égetést [ti. a holttestek máglyán való elégetését], de a katonaság töltött fegyverek és szuronyokkal gátolta őket! (1858 Xantus János 8531002, 27) | [a ruha] nemcsak a mozgásban gátol bennünket, hanem megakadályozza, hogy azt a helyzetváltozást, amelyet a levegőben megtettünk – a bőr megérezze a levegő ellenállásában (1912 Csáth Géza CD10) | [A negyedidőszakban] a folyók É felé futását maga a jég gátolta (2007 Hevesi Attila 3111001, 93).
1a. (tárgy n. is) (kissé rég) ’〈folyót, nagyobb víztömeget stb.〉 gáttal szabályoz, elrekeszt vki’ ❖ a’ maga malmára árkollya, viſzi, vezeti, folytattya, gátollya, térítti: a’ vizet (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 218) | [vizeink rendben lennének, ha] a’ helyett, hogy egyik ott ásott ’s gátolt, hol akart, a’ másik megint ott, hol ő tudta legjobbnak, [...] minden hazai erő azon pontra egyesítetett volna, mellyek az örök mocsárok ’s dühös vizáradások gyökér-okai (1831 Széchenyi István C3901, 241) | S habár a folyt vér árvízként dagadna, A helytt, hogy ember fogná gátlani, Hajót bocsátna rája s úgy haladna Kincstárait fölgazdagítani (1856 Vachott Sándor 8499010, 18) | patak vizét gátolják, rekesztik és kilométeres hosszan elvezetik, hogy földjüket megöntözzék (1928 Ecsedi István C6978, 79).
2. ’〈cselekvést, folyamatot, működést stb.〉(meg)akadályoz, nehezít, ill. 〈cselekvésében, tevékenységében vkit〉 akadályoz, hátráltat vmi v. vki’ ❖ Ki, ha ſzerelmemet gátolni kivánja, Kéſzüljön, hogy éltét elöre-is ſzánja (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 133) | gyámfiai házasúlását gátlani szándékozik (1834 Toldy Ferenc 8481039, 356) | a’ hit senkit nem gátol tudománnyában, sőt elősegit mindenkit (1840 Gasparich Mark Kilit 8155002, 32) | még ekkor sem lehet igazán szép eredményt elérni [ti. ha megfelelő tornatermek és tornaszerek állnak rendelkezésre], mert a sok gyenge tornász gátolja a jó tornászokat a haladásban (1907 Herkules 2108001, 113) | [a mellemre nehezedő könyv] még így ébren is gátolt abban, hogy teleszívjam a tüdőm levegővel (1967 Domonkos István 1037006, 63) | Olyan gyógyszerek állnak rendelkezésre, amelyek képesek az érelmeszesedés folyamatát lassítani, gátolni (2009 Simon Éva–Bakai Judit 3272001, 248).
Ö: meg~.
ÖU: be~, el~, körül~.
Sz: gátlódik, gátolatlan.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. gát; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.