görlice l. gerlice
gerlice fn gelice (rég, nyj) , gilice, görice (nyj) , görlice (nyj)
1. (kül. irod) ’gerle, kül. vadgerle mint madár’ ❖ [Akhilleusz,] hogy a’ gyermeket [ti. Tróiloszt] magához tsalhaſſa egy pár gerlitzét, és vad-galamb-fiat igére néki, ha hozzája jönne (1774 Dugonics András C1484, 26) | Oda mene kisz göricze, kérdi: Mit szirsz, mit szirsz, te nagy madár? Hogy ne szirjak, kisz göricze, Ha egyszer társzam elvesztettem (1846 Népdalok és mondák C2981, 434) | Mindönféle állat, Párt keres magának; Geliczék, galambok, Mind mėgpárosodnak (1875 Magyar Nyelvőr C5942, 428) | Bizonyisten, volt nekik egy gerlicéjük… Együtt fogtuk. Ketten ütöttük egy fárul (1914 Kertész István CD10) | A legkönnyebb az emberközelben élő madarak megfigyelése: a balkáni gerle (gerlice), […] és a házi veréb (csuri) állandóan ott lábatlankodik a városi ember közelében (1996 Magyar Hírlap CD09).
1a. (egysz-ban) (rég, Áll) ’〈a vadgerle faj (Streptopelia turtur) elnevezéseként〉’ ❖ gerlitze = columba turtur (1783 Molnár János C0293, 191) | Gerliczéről. (Columba turtur, Turteltaube) (1829 Pák Dienes C3384, 173) | gerlicze (Columba turtur) (1878 Könnye Nándor C5945, 330) | Gerlicze – Turtur turtur L. (1914 A magyar pásztorok nyelvkincse C6689, 660).
2. (jelzőként) (rég, ritk) ’akkora 〈méret〉, mint amekkora egy ilyen madár’ ❖ Háromujjú Tsüll […] Eggy Gerlicze nagyságú, kiáltozó. Halakkal él (1799 Főldi János C6339, 210) | A tengeren szép csendesen ringattatá magát két gerlicze nagyságú madár egy úszó darab fán (1882 Jókai Mór C2309, 33).
3. (kül. irod) ’〈gyermek v. fiatal nő kedveskedő megnevezéseként〉’ ❖ Látván ezt az ősz Gyulafy, Vígasztalta, kérlelte, Dorgálta is gerliczéjét [ti. a szerelmét sirató Rózsa lányát], Óh! mert igen szívelte. – De a lelkét vesztett szívnek E föld már nem adott írt (1807 Kisfaludy Sándor CD01) | Most már én bizzam a három kis gilicémet a cselédekre (1895 Benedek Elek C0918, 19) | – Pszt, – mondta a fejedelem s a szomszéd szoba ajtajára mutatott vissza ujjal, – még alszik a házi görlice (1922 Móricz Zsigmond 9462003, 177) | a csontot szétmorzsoló, húst feldaráló sporteseménynek álcázott pokolban [ti. az amerikaifutball-meccsen] azután végképpen nincsen helye Marinak, Zsuzsinak, Katinak, a mi kis gerlicéinknek... (1993 Nemzeti Sport okt. 18. C8062, 13).
3a. (rendsz. egysz 1. sz-ű birt szjellel) (kül. irod) ’〈kedveskedő megszólításként v. megszólításban, kül. (a szeretett) nőhöz〉’ ❖ Istók Oronkához. Lelkem, tubám, gilicém, galambom, rózsám, tulipánom – mindenem! szóljon, nem szeretne-e engemet, ’s nem lenne-e feleségem, szívem’ gazdag tárházának örökös gazdasszonya? (1840 Beöthy Zsigmond C1013, 106) | [Csorvás] oda ment Mariskához és […] édes csókot cuppantott a lányka ajakára. – Te kesergő gerlice, te (1877 Fővárosi Lapok C8093, [1285]) | hiába védekezett, sikongott a lány, [Misilló] édes cuppogással csókolta, ahol csak érte. – Édes mókusom, fehér gerlicém! (1916 Kassák Lajos CD10) | Jámbor: (üvöltve) Ki az? Jámborné: Én vagyok, gerlicém. Jámbor: Nem érek rá (1969 Magyar Nemzet okt. 26. C4806, 10).
J: gerlicemadár, gili.
ÖU: vad~.
ÖE: ~csók, ~galamb, ~pár.
Vö. CzF. ~, gili · gilicze, göricze, görlicze; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.