guba fn (/Népr)
’〈a magyar népi viselet részeként:〉 fürtösre szőtt durva posztóból készült, vállra vetve viselt, bő, kezdetleges szabású, hosszú ujjú, kabátszerű felsőruhadarab’ ❖ Ez mindenütt termö füvet a’ gyermekek-is esmérik, mert az egy dioni ’s gömbölyü bojtorjána, bundájokhoz ’s gubájokhoz, hamar hozzá ragad (1775 Csapó József 7062001, 151) | a legényt, ki csikorgó télben maga elébe fordítja fürtös gubáját, s ingben, gatyában hajtja, s jó kedvvel lovait (1816–1824 Kazinczy Ferenc 8228111, 144) | egy meleg nyári napon, mikor a pásztorok gubáik alatt alusznak (1853 Jókai Mór 8209014, 161) | – Nem messzire lehetünk Eszlártól – felelt gubájába temetkezve, nagy, formátlan nemezkalapja alól Csepkanics (1931 Krúdy Gyula CD54) | Nők is viseltek gubát, szegényebb családoknál egyetlen guba volt, melyet felváltva viselt a férfi vagy az asszony (1991 Magyar néprajz CD47) | Útonjáró embernek régen elengedhetetlen viselete volt a hosszú nagybunda, illetve a XIX. század végéig a szőtt fürtös guba (2000 Baranyi Béla et al. CD36).
a. ’olyan durva posztó, amelyből ilyen ruhadarabot szoktak készíteni’ ❖ [a kecske szőréből] olly nemes matériák nem készlnek […], hanem tsak pokrótz, parók, guba (1795 Gáti István C1860, 125) | magános posztószövők is sokan vannak, legjobbak Sopronban és Kőszegen. Az elsőben készítnek évenkint 2000 véget is. A’ durva posztót, flanelt, pokróczot, gubát azonkivül sokfelé készítik (1841 Vasárnapi Újság C0434, 662) | Ha meg akarták nézni, hogy a guba eléggé összekallódott-e már, akkor a kádból a horgasvassal kihúzták a kád szélére […]. De sohase a gubavászon szélén mérték az összemenést, hanem egy-két araszra behajtották s úgy mérték (1927 Luby Margit C6977, 152) | Durva fajtájú és olcsó szürke posztók voltak elsősorban a szűrnek és darócnak nevezett posztók, de szürkék voltak még a gubának, zsáknak és condrának nevezett, közönségesebb posztók is (1991 Magyar néprajz CD47).
ÖE: ~csapó, ~gallér, ~kalló, ~készítő, ~szűr.
Vö. CzF.; ÉrtSz. guba¹; SzólKm.; TESz. guba¹; ÉKsz. guba¹; SzT.; ÚMTsz. guba¹