🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

gyászszín fn és mn 

I. fn

(átv is) ’az a szín, amelyet vmely korszakban, kultúrában, közösségben kül. temetéskor a gyász jeleként viselnek v. használnak, rendsz. a fekete szín’ ❖ A’ setét kék nálatok gyász-szín (1776 Molnár János C3199, 91) | Gyászszín borítja Zordon vidékeit; Csak egy villámsugár Dereng le néha Bús éjjelébe, ’S reménye’ sírjait, A’ véghetetlen ürt, Mutatja könnyes Szemének (1821 Kisfaludy Károly 8242002, 61) | A’ törökök gyászszine kék vagy violaszin, a’ szerecseneké szürke, ’s mikor a’ spanyolok Perut elfoglalták, az ottani lakosoké egérszin vala. A’ japániaknál fejér a’ gyász’, fekete az öröm’ szine (1834 Fillértár 8623001, 103) | A Tolna megyei Sárközben is fehér volt a gyászszín (1973 Moldován Domokos C7106, 594) | A 17. századra a fekete Európa-szerte ünnepi szín és elfogadott gyászszín lett (1997 Magyar néprajz CD47).

a. (ritk) ’ilyen színű dolog, kül. öltözék, festék’ ❖ Kedves Nénnyének-is sok könyv buzog ſzeménn, Nyög Öttse’ halálánn és halála’ neménn […]. Antal síránkozó Annya ’s Nénnye között, Síralmat mutató gyáſz-ſzínbe ltözött (1786 Pálóczi Horváth Ádám C2112, 86) | Hendrik herceg többször hangoztatott óhajának megfelelően a temetési szertartással nem öltenek gyászszínt (1934 Budapesti Hírlap júl. 6. C4722, 8) | Jól belemártjuk tollunkat a legsűrűbb fekete tintába, s gyászszínnel rójuk papírra azt is, amit ilyenkor felesleges önök előtt ismételni (1991 Szabad Föld ápr. 30. C8377, 3).

II. mn

’ilyen 〈szín〉, ill. ilyen színű 〈dolog〉’ ❖ Gábornak köntöſe gyáſz ſzín (1777 Baróti Szabó Dávid ford.–Baróti Szabó C0823, 94) | Az odvas ciprosfák gyász szín árnyékában Egy-egy bémohodzott [= mohával benőtt] sírkő áll magában (1798 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Ah a’ kőltözködő vétek mindég hágy egy gamócskát a’ szívben, mellyhez könnyeden akasztja ismét gyászszín fonalát (1824 Fáy András¹ C1724, 72) | gyászszin varjak (1920 Pesti Hírlap szept. 26. C5668, 4) | Az éjszaka még nem burkolta gyászszín palástba a lelket (1995 Szabad Föld dec. 12. C8381, 2).

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
gyászszín főnév és melléknév
I. főnév
(átv is)
az a szín, amelyet vmely korszakban, kultúrában, közösségben kül. temetéskor a gyász jeleként viselnek v. használnak, rendsz. a fekete szín
A’ setét kék nálatok gyász-szín
(1776 Molnár János)
Gyászszín borítja Zordon vidékeit; Csak egy villámsugár Dereng le néha Bús éjjelébe, ’S reménye’ sírjait, A’ véghetetlen ürt, Mutatja könnyes Szemének
(1821 Kisfaludy Károly)
A’ törökök gyászszine kék vagy violaszin, a’ szerecseneké szürke, ’s mikor a’ spanyolok Perut elfoglalták, az ottani lakosoké egérszin vala. A’ japániaknál fejér a’ gyász’, fekete az öröm’ szine
(1834 Fillértár)
A Tolna megyei Sárközben is fehér volt a gyászszín
(1973 Moldován Domokos)
A 17. századra a fekete Európa-szerte ünnepi szín és elfogadott gyászszín lett
(1997 Magyar néprajz)
a. (ritk)
ilyen színű dolog, kül. öltözék, festék
Kedves Nénnyének-is sok könyv buzog ſzeménn, Nyög Öttse’ halálánn és halála’ neménn […]. Antal síránkozó Annya ’s Nénnye között, Síralmat mutató gyáſz-ſzínbe ltözött
(1786 Pálóczi Horváth Ádám)
Hendrik herceg többször hangoztatott óhajának megfelelően a temetési szertartással nem öltenek gyászszínt
(1934 Budapesti Hírlap júl. 6.)
Jól belemártjuk tollunkat a legsűrűbb fekete tintába, s gyászszínnel rójuk papírra azt is, amit ilyenkor felesleges önök előtt ismételni
(1991 Szabad Föld ápr. 30.)
II. melléknév
ilyen 〈szín〉, ill. ilyen színű 〈dolog〉
Gábornak köntöſe gyáſz ſzín
(1777 Baróti Szabó Dávid ford.Baróti Szabó)
Az odvas ciprosfák gyász szín árnyékában Egy-egy bémohodzott [= mohával benőtt] sírkő áll magában
(1798 Csokonai Vitéz Mihály)
Ah a’ kőltözködő vétek mindég hágy egy gamócskát a’ szívben, mellyhez könnyeden akasztja ismét gyászszín fonalát
(1824 Fáy András¹)
gyászszin varjak
(1920 Pesti Hírlap szept. 26.)
Az éjszaka még nem burkolta gyászszín palástba a lelket
(1995 Szabad Föld dec. 12.)

Beállítások