gyug (2a6) l. dug

dug ige 2a6  gyug (nyj)

1. ts ’〈szűk nyílásba, résbe, ill. vminek a belsejébe〉 csúsztatva behelyez, betesz, ill. betöm vmit’ ❖ egy jó nagy darab ſpondiát dugnak nyeldeklöjébe embernek, mig a’ fenn akadott darabat el éri (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 426) | pipáját mellénye zsebébe dugta (1858 Vas Gereben 8514002, 104) | a vetélőt majd jobbról, majd balról dugják a két sor hosszú fonál közé (1912 Malonyay Dezső 8292039, 152) | cigarettát dug a számba (1994 Szántó Piroska 1166002, 34).

1a. ’〈testrészt ruhába, lábbelibe〉 bújtat’ ❖ Sok féle praktika van az aſſzonyokba, nem tudom mindenbe: de mondhatom sokba. Ha dughatja fejét, a’ f köt tokba, Férjét mint vekſzálja feje f azokba (1793 Házi kereszt 7425001, 5) | [a boltajtó előtt] hosszú szakállú mogorva emberek ülnek, kaftánujjba dugott kézzel, papucsba dugott lábbal (1886 Jókai Mór CD18) | Kalapos Károly szomorúan dugta lábát a fótos bakancsba (1955 Sütő András 9620005, 89) | lustán dugta karját a köpeny ujjába (1963 Rónay György 9573001, 235).

1b. ’〈kül. gyereket ágyba〉 fektet vki’ ❖ [a vendég,] ha a sok evéstől „magyar betegséget” talált kapni, kikenik a hátából a csömört, tollas ágyba dugják (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | dugd ágyba ezeket az ördögfiókákat (1961 Benedek Marcell 9042001, 43) | Esténként, miután bennünket, gyerekeket ágyba dugtak, szüleink a konyhában beszélgetve arasznyira mindig nyitva hagyták az ajtót (1997 Lakáskultúra CD39).

1c. (rég) ’〈ujjára gyűrűt〉 húz’ ❖ Ki-is mindeniknek gyrt duga az újjába (1782 Magyar Hírmondó C0270, 251) | [aranygyűrűm] az ujjára gyugta (1865 Palóc népköltemények C3419, 137) | [a gyűrűt] mutatóujjamra dugta (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102001, 262) | gyürüje is volt, akár tizet is dughatott volna minden ujjára (1876 Hevesi Lajos 8184006, 178).

1d. ’〈puha, ill. folyékony anyagba v. tűzbe〉 belenyom, beletesz vmit’ ❖ [ősszel a gyerekek, hogy megedződjenek,] minden reggel és vatsora eltt egy-nehány minutáig dugják a’ kezeket jó hideg vízbe (1786 Mátyus István C3067, 428) | [az erdei szalonka] orrát féreg-keresni egész orrlyukáig dugja földbe, vagy sárba (1829 Pák Dienes 8346010, 181) | a virágok mellé [léceket] dugnak a földbe (1942 Szentkuthy Miklós 9664006, 79) | egy gallyacskát dug a tűzbe (1994 Szántó Piroska 1166002, 17).

1e. ’〈vmely (zárt) helyre, intézménybe v. testülethez〉(akarata ellenére) elhelyez, ill. juttat vkit’ ❖ [a tolvajt] meg-kötözék, meg-verék, és a’ kútba, azaz, a’ föld alatt való tömlötzbe dugák (1787 Mátyus István C3069, 413) | Daczáért egy klastromba dugták (1858 Arany János C0654, 243) | Haynau Gyula (szül. 1786. † 1853.) IX. Vilmos hesseni választófejedelem fattyugyermeke. Mint aféle nagyúri bujálkodás szülöttjét a katonasághoz dugták, a hol törvénytelen atyjának a pártfogásával gyorsan haladt előre (1896–1898 Gracza György CD45) | sikerül szanatóriumba dugni szegény asszonyt (1917 Kaffka Margit 9290048, 11) | Borzalmas szállodákba dugtak bennünket, szűk, négyágyas szobákban aludtunk (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. ts ’〈testrészt v. kezében tartott tárgyat〉 egy mozdulattal (oda)tol, nyújt vhova, vkihez, vmihez’ ❖ Himen hát a’ pennát dugja a’ füléhez (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 20) | [Mathieu] fejét Antal és Georgette közé dugja (1861 Szerdahelyi Kálmán ford.–Offenbach 8443002, 7) | Közelebb dugja az orrát a képhez (1937 Zilahy Lajos 9799002, 81) | orra alá dugja a szólóénekes a mikrofont (1999 Magyar Hírlap CD09).

3. ts (tárgy n. is) (átv is) ’titokban, észrevétlen tesz, csúsztat vhova vmit, ill. elrejt vki elől vmit v. vkit’ ❖ a’ gyilkos tet meg-ölte, a’ kevés pénzét magához dugta (1796 Sándor István C1528, 29) | Szent czél alá dugott ön-érdeket (1872 Arany László 8015002, 123) | [az ún. rókás labdajátékban] a melyik pártból utóljára marad még ember fenn, az a párt dug és igy foly a játék tovább (1878 Hamary Béla 8178001, 13) | Mán a szivart is dugjátok előlem? (1916 Móricz Zsigmond 9462019, 29) | Zagyvarékas legszebb lányát a nagymama az orosz katonák elől hiába dugta a sublót mögé (1999 Magyar Hírlap CD09).

3a. (kissé biz) ’titokban juttat, ad vkinek vmit’ ❖ a szeretöinek annyit dugott, hogy végre az Ura kóldússá lett miatta (1782 Kónyi János C2729, 148) | apám semmit sem adott anyámnak [a kapott pénzből] s ha én külön dugtam neki valamit, azt is kicsalta tőle (1893 Kabos Ede C2466, 146) | ha valaki valamit el akar érni, valami jobbat akar szerezni, akkor némi serkentőt dugni kell érte az eladónak vagy az ügy intézőjének (1973 László-Bencsik Sándor 9383003, 293).

4. ts (rég) ’megtölt, teletöm vmivel vmit v. vkit’ ❖ sr enyves takonnyal dugva vagynak a [betegek] (1778 Rácz Sámuel ford.–Störck C3570, 260) | buza lisztbl készlt sikeretlen pogatsákkal dugták gyomrokat (1788 Decsy Sámuel C1382, 318) | Vegyes nyilaival dugott puzdérkáját Kis vállára vetvén nyomja hátatskáját (1789 Barcsay Ábrahám 7019013, 131).

4a. ts (kissé rég v. nyj) ’〈állatot, kül. kacsát, libát〉 töm (vmivel)’ ❖ étellel igen dugott házi állatok (1791 Benkő Sámuel ford.–Grant³ C0965, 19) | A’ kik lovaikat inkább szerették, ’s gondosabb méneses gazdáknak tartattak, szénával dugták, gőzös istálókba zárták, ’s a’ bénulásig hevertették azokat (1829 Wesselényi Miklós 8528002, 31) | mire a leánynak annyi iskola, pénzpréda, tanulna itthon libát dugni! (1911 Kaffka Margit 9290044, 41) | Magyarországon a baromfiak közül leginkább a ludat és a kacsát hizlalják. Az utóbbi századokban főként kukoricával, darával tömik, dugják, azaz erőszakkal etetik őket (1999 Magyar néprajz CD47).

4b. ts (szleng) ’〈nőt〉 szexuálisan magáévá tesz’ ❖ – Téged már dugtak seggbe, szívem? – Igen – felelte a lány (2008 Grecsó Krisztián 3123001, 27).

4c. tn (szleng) ’nemileg egyesül, közösül (vkivel)’ ❖ Felhívsz ide, gondolom azért, hogy dugjunk, és erre… (1989 Bólya Péter 1023008, 142) | az úrnővel dugtam (1998 Gesztelyi Tamás ford. CD17).

4d. ts (rég) ’〈járatot, utat〉 eltorlaszol, elzár’ ❖ [a kókuszdiót borító rostszálakból] a’ tengeri hajókhoz minden-féle köteleket, varró ſpárgákat, tzérnákat, lyukakat dugó tsomókat kéſzítenek (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 418) | Itt tsak hamar jöve egy F Tiſzt nyargalva, Mellytl mindeneknek hírl vala adva, Hogy már a’ Király jön, fel ’s alá ſzaladva, Az útat tágíta, hogy ne lenne dugva (1790 Gvadányi József 7125004, 214) | Istennek a történelem minden betüjéből kimennydörgő szava kiáltja, hogy a mely uralkodó biztos és hatalmas akar lenni, népeit elégedettekké kell tennie. A bécsi udvar pedig – fület dugva isten e szava előtt – biztonsága s hatalma forrását még mindig csak a hadseregben [keresi] (1867 Kossuth Lajos CD32).

Ö: át~, be~, bele, el~, ki~, meg~, össze~, vissza~.

ÖU: által~, egybe~, elő~, fel~, félre~, hátra~, ide~, keresztül~, közbe~, le~, mellé~, oda~, rá~.

Sz: dugatlan, dugdal, dugdoz, dugogat.

Vö. CzF. ~, dugva; ÉrtSz. ~, dugva; TESz.; ÉKsz. ~, dugva; SzT. ~, dugat, dugattat, dughat; ÚMTsz.