hadar ige 1a

1. tn ’〈a beszédritmus (alkalomszerű) zavara miatt〉 túl gyorsan(, és meg-megakadva, es. egyéb fonológiai hibákkal) beszél, ezért nehéz v. nem lehet megérteni, amit mond’ ❖ Tudja azt [ti. a latin nyelvet] a Német, Hollandus, Olaſz, Frantzia és Ánglus is, noha nem tud olly hadarva beſzelni mint mi (1790 Kazinczy Ferenc C1505, 159) | akármennyit figyeltem a beszédjökre, úgy hadartak, úgy össze-vissza nyelték a szót, hogy daczára két évi angolul tanulásomnak, egy hangot sem birtam belőle megérteni (1856 Jókai Mór C2252, 22) | Kérem a szereplőt, hogy ne hadarjon. Az egész jelenet lassu folyásu (1902 Gárdonyi Géza 9173012, 79) | Mányoki kinyitja félszemét, hirtelen felül. Suttog és hadar, nemigen érteni. Mányoki : Fordítsd meg a levegőt! Fordítsd meg! Három ember meghal… Mit csináljak? Szenicei is meghal. Nem tehetek róla… (1974 Galgóczi Erzsébet 2025006, 554) | [a Gyakorló Logopédiai Intézetben] mindenféle hang-, beszéd-, nyelvi és tanulási zavarral küzdő gyereket és felnőttet kezelnek, vagyis bárkit, aki például dadog, hadar, pösze, nem indul meg időben a beszédfejlődése (2004 Népszabadság nov. 4. C7852, 5).

1a. ts ’így mond vmit’ ❖ Hadaráſzni a’ beſzédet schnappern. Hadarni, ugyan az (1800 Német–magyar és magyar–német lexikon C3050, 129. hasáb) | hiába kérdezgettem őt, szavain sehogy sem lehetett eligazodni, össze-vissza hadart mindent (1887 Vachott Sándorné 8500003, 272) | Ginevra égő szemmel, egész testében remegve bámult a zűrzavarosan kábító, mézédes és méregkeserű igéket hadaró fiúra (1924 Berde Mária 9047014, 171) | A német hadart valamit, de már senki sem figyelt rá (1983 Örsi Ferenc 9502001, 68) | élénken hadarják élményeiket (2010 Magyar Narancs 3220003, 27).

2. tn (kissé rég, nyj) ’〈ember v. állat (vmivel)〉 gyorsan ide-oda csapkod, csapdos, ill. heves, verdeső mozgást végez vmi’ ❖ hadarni [=] hadarázni, tétova tsapdozni. (róka hadar, hadaráſz, hadáſz, a’ farkával) (1784 Kisded szótár C0815, 35) | a’ fegyvert halálra nem szabad ma senkire Mérni; […] Meg neheztel Vesta, hogy ha néki vérrel áldozol. – Meg-fogadta vólna é a’ szót, ez a’ kemény vitéz? ’S szárazon tud é hadarni a’ gyakorlott furtsa kéz? (1815 Pálóczi Horváth Ádám C2124, 86) | Felénk ugyan fenyegetve hadart Vasával (1819 Pap Gábor ford.–Grillparzer C3418, 97) | Erőtetett nyugtalansággal hadar karjaival, serlegit s a kancsót fel akarja dönteni (1841 Teleki László² 8473001, 34) | Fél délelőtt hajkurászott bennünket hosszú ökörhajtó ostorral az ólak, meg a kazlak körül, de mindig ügyeltünk, hogy a vastag szíj csak a levegőben hadarjon (1938 Magyar Nemzet dec. 25. C8354, 45).

2a. ts (rég, ritk) ’〈fegyvert, testrészt stb.〉 úgy mozgat, hogy az ilyen verdeső, csapkodó mozgást végez’ ❖ Thetis Istenné fia volt hatalmas Fegyverét birvan iszonyún hadarta Falra toronyra (1824 Virág Benedek ford.–Horatius C4506, 156) | csandarog, a’ székelyeknél mondatik a’ baromról, midőn farkát ide oda forgatja, hadarja, sadarja (1852 Czuczor Gergely C8476, 68).

3. ts (nyj) ’kavar, kotor, ill. így szétterít, szétválaszt stb. vmit’ ❖ Hadarni, az asaggal a’ tüzet erre tova forgatni a’ sütő kemenczében. Székely szó (1838 Magyar tájszótár C6656, 150) | [a lovag] a néptömeget, mint valamelly vizet kétfelé hadarta (1843 Gondol Dániel ford.–Dickens C1890, 154) | két karjával hadarni kezdte a tavat lapátmódra. Kotorta fönn és lenn, rendszertelenül (1925 Kosztolányi Dezső C5083, 8) | hadar ’tüzet megkotor, kever[’] (1953 Nyíri Antal C5893, 397).

4. ts (tárgy n. is) (nyj) ’〈annak kif-ére, hogy vmely gabonaféle v. hüvelyes vetemény érett szemtermését csép(lőgép)pel vki, es. a cséplőgép a növényből kiveri〉’ ❖ Hadarni […] Verberare, Percutere, Flagellare (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 130) | [Milorodenkó] egész estig szótlanul hadart a csépjével (1888 Nemzet jan. 9. esti kiadás C0387, [1]) | A gép a búzát álmosan hadarja szíján suhogva vaskerék forog (1909 Babits Mihály 9014017, 55) | A jó cséplő két kézre tudott hadarni, s előre haladó mozgása közben a terpeszállást is eszerint váltogatta (1963 Molnár István C7098, 477).

Ö: el~, össze~.

ÖU: ki~, le~.

Sz: hadarás, hadarint, hadarít.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. hadar¹

hadar ige 1a
1. tárgyatlan
〈a beszédritmus (alkalomszerű) zavara miatt〉 túl gyorsan(, és meg-megakadva, es. egyéb fonológiai hibákkal) beszél, ezért nehéz v. nem lehet megérteni, amit mond
Tudja azt [ti. a latin nyelvet] a Német, Hollandus, Olaſz, Frantzia és Ánglus is, noha nem tud olly hadarva beſzelni mint mi
(1790 Kazinczy Ferenc)
akármennyit figyeltem a beszédjökre, úgy hadartak, úgy össze-vissza nyelték a szót, hogy daczára két évi angolul tanulásomnak, egy hangot sem birtam belőle megérteni
(1856 Jókai Mór)
Kérem a szereplőt, hogy ne hadarjon. Az egész jelenet lassu folyásu
(1902 Gárdonyi Géza)
Mányoki kinyitja félszemét, hirtelen felül. Suttog és hadar, nemigen érteni. Mányoki : Fordítsd meg a levegőt! Fordítsd meg! Három ember meghal… Mit csináljak? Szenicei is meghal. Nem tehetek róla…
(1974 Galgóczi Erzsébet)
[a Gyakorló Logopédiai Intézetben] mindenféle hang-, beszéd-, nyelvi és tanulási zavarral küzdő gyereket és felnőttet kezelnek, vagyis bárkit, aki például dadog, hadar, pösze, nem indul meg időben a beszédfejlődése
(2004 Népszabadság nov. 4.)
1a. tárgyas
így mond vmit
Hadaráſzni a’ beſzédet schnappern. Hadarni, ugyan az
(1800 Német–magyar és magyar–német lexikon)
hiába kérdezgettem őt, szavain sehogy sem lehetett eligazodni, össze-vissza hadart mindent
(1887 Vachott Sándorné)
Ginevra égő szemmel, egész testében remegve bámult a zűrzavarosan kábító, mézédes és méregkeserű igéket hadaró fiúra
(1924 Berde Mária)
A német hadart valamit, de már senki sem figyelt rá
(1983 Örsi Ferenc)
élénken hadarják élményeiket
(2010 Magyar Narancs)
2. tárgyatlan (kissé rég, nyj)
〈ember v. állat (vmivel) gyorsan ide-oda csapkod, csapdos, ill. heves, verdeső mozgást végez vmi
hadarni [=] hadarázni, tétova tsapdozni. (róka hadar, hadaráſz, hadáſz, a’ farkával)
(1784 Kisded szótár)
a’ fegyvert halálra nem szabad ma senkire Mérni; […] Meg neheztel Vesta, hogy ha néki vérrel áldozol. – Meg-fogadta vólna é a’ szót, ez a’ kemény vitéz? ’S szárazon tud é hadarni a’ gyakorlott furtsa kéz?
(1815 Pálóczi Horváth Ádám)
Felénk ugyan fenyegetve hadart Vasával
(1819 Pap Gábor ford.Grillparzer)
Erőtetett nyugtalansággal hadar karjaival, serlegit s a kancsót fel akarja dönteni
(1841 Teleki László²)
Fél délelőtt hajkurászott bennünket hosszú ökörhajtó ostorral az ólak, meg a kazlak körül, de mindig ügyeltünk, hogy a vastag szíj csak a levegőben hadarjon
(1938 Magyar Nemzet dec. 25.)
2a. tárgyas (rég, ritk)
〈fegyvert, testrészt stb.〉 úgy mozgat, hogy az ilyen verdeső, csapkodó mozgást végez
Thetis Istenné fia volt hatalmas Fegyverét birvan iszonyún hadarta Falra toronyra
(1824 Virág Benedek ford.Horatius)
csandarog, a’ székelyeknél mondatik a’ baromról, midőn farkát ide oda forgatja, hadarja, sadarja
(1852 Czuczor Gergely)
3. tárgyas (nyj)
kavar, kotor, ill. így szétterít, szétválaszt stb. vmit
Hadarni, az asaggal a’ tüzet erre tova forgatni a’ sütő kemenczében. Székely szó
(1838 Magyar tájszótár)
[a lovag] a néptömeget, mint valamelly vizet kétfelé hadarta
(1843 Gondol Dániel ford.Dickens)
két karjával hadarni kezdte a tavat lapátmódra. Kotorta fönn és lenn, rendszertelenül
(1925 Kosztolányi Dezső)
hadar ’tüzet megkotor, kever[’]
(1953 Nyíri Antal)
4. tárgyas (tárgy n. is) (nyj)
〈annak kif-ére, hogy vmely gabonaféle v. hüvelyes vetemény érett szemtermését csép(lőgép)pel vki, es. a cséplőgép a növényből kiveri〉
Hadarni […] Verberare, Percutere, Flagellare
(1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez)
[Milorodenkó] egész estig szótlanul hadart a csépjével
(1888 Nemzet jan. 9. esti kiadás)
A gép a búzát álmosan hadarja szíján suhogva vaskerék forog
(1909 Babits Mihály)
A jó cséplő két kézre tudott hadarni, s előre haladó mozgása közben a terpeszállást is eszerint váltogatta
(1963 Molnár István)
ÖU: kihadar, lehadar
Sz: hadarás, hadarint, hadarít
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. hadar¹

Beállítások