hadarász l. alakváltozatként az alábbi szócikkben

hadarászik ige 15a1hadarász

1. tn (kissé rég v. nyj) ’〈testrész, kül. kéz, ritk. eszköz〉 (rendszertelenül,) gyorsan, szaporán ide-oda mozog, csapdos, verdes’ ❖ ? Be jó az okosság a szabadsággal együtt, Hol a tudatlanság hadarász, de nem üt (1779 Bessenyei György¹ C2816, 53) | Мinden láb Тántz mester letzkéje ſzerint léр, Nem hadaráſz tétúl, mellyért-is а’ tántz ſzép (1796 Gvadányi József C1923, 205) | a hadarászó csép egyszerü melodiáját hallgatjuk (1843 Honderű C6253, 777) | tudja-e az a kettő [ti. a két párbajozó], mikor egymásnak ront, mit csinál és mit fog csinálni a tenyerét véresre törő hosszú éles vas, mely veszettül hadarász a levegőben és kárt akar tenni (1898 Budapesti Hírlap márc. 6. C4745, 3) | [A lelkesen beszélő] Tamásnak mindanégy végtagja csápolt, hadarászott (1914 Oláh Gábor 9487064, 73) | kezei kétségbeesetten hadarászva keresték […] a kapu kilincsét (1926 Tersánszky Józsi Jenő 9706002, 173).

1a. (tárgyragos határozóval is) (kissé rég v. nyj) ’〈ember v. állat〉 vmely testrészével, kül. kezével v. tárggyal gyorsan ide-oda csapkod’ ❖ hadarni [=] hadarázni, tétova tsapdozni. (róka hadar, hadaráſz, hadáſz a farkával) (1784 Kisded szótár C0815, 35) | Mivel legédesb érdekünk, legszentebb tulajdonink felett századokig aludtunk mi magyarok, s most egyszerre mint vizbe taszitott alvó, itélet, czél, irány nélkül hadarászunk, kapkodunk magunk körül (1835 Széchenyi István CD1501) | Bartha (Collatin) mint valami kezdő szinész sokat hadarászott kezeivel (1843 Athenaeum C0027, 281) | Úgy hadarászol a nyelvedvel mëg a kezedvel, mind a hogy ein a zostorommal szoktam (1892 Magyar Nyelvőr C0359, 92) | [a kakasverő nevű népies játékban] bekötik az első vőfély szemét s kardot adnak kezébe, hogy a kakas nyakát vágja le, de a vig pajtások a kakast mindig az ellenkező irányban tartják s a hiába hadarászó vőfélyt kinevetik (1895 PallasLex. CD02) | Fütyörészett, botjával hadarászott hazamenet (1943 Tersánszky Józsi Jenő C4122, 198) | Kikapja a kezét a kezemből, itt fetreng előttem a földön. – Hagyj békét, nem megyek haza! […] Kézzel lábbal, hadarászik, olyan havas mint egy kicsi hóember (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

2. tn (rég) ’hadakozik, harcol, küzd (vmivel) vki, vmi ellen v. vmiért vki’ ❖ Errl [ti. a magyarok eredetéről] sokat kltnek a’ küls Irászok; Álom-hüvelyezéssel itt nem hadarászok (1800 Perecsényi Nagy László C3472, 162) | Pegazust sarkal az ifjú, ’S képzetekkel hadarász (1825 Balla Károly C0753, 7) | a’ „sokak” érdekéért, a’ „sokak” jóllétéért hadakozik – tán nem volna roszul mondva „hadarász(1841 Széchenyi István CD1501) | [az ellenzéki szónok] figyelmeztetvén a’ direct és indirect választásnak a’ városi munkálatban lett összezavarására, Sz. és B. fegyvereivel hadarászott a’ qualificatio mellett (1844 Pesti Hírlap CD61).

3. tn (/nyj) ’gyorsan, hadarva, ill. öszefüggéstelenül, értelmetlenül v. lényegi mondanivaló nélkül fecseg, beszél vki’ ❖ Schnappern, hirtelen beſzélni, hadaráſzni (1799 Német–magyar és magyar–német lexikon C3049, 130) | az volna szükséges, hogy minden lakos személyesen jönne Pestre, különben azt kell hinnie, hogy az ujságirók csak a légbe beszélnek, hadarásznak csak hogy lapjok teljék (1848 Március Tizenötödike C3027, [541]) | Nė letyető (ne csacsogj, hadarászsz) (1875 Bánóczi József C5942, 514) | Apám jön be kintről. – Ki hott meg Mányi néni? – kérdi. Mányi néni a ház közepén áll, ott hadarászik. – Csodálkozom, hogy tük nem hallattátok azt a nagy hírt, hogy két nagy kutya halt meg (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

3a. ts ’így mond(ogat) vmit vki’ ❖ nem iskolás pajzán negéddel hadarászsza össze-vissza nemzeti hanyatlásunk ’s isméti jobbrafordulásunk százados eseményit (1845 Széchenyi István CD1501) | Homoki pedig, amikor feltöltött kicsit, mindig azt hadarászta, hogy ez az ő krumpliföldje, majd megtermi ez az ő hét gyermekének a téli szükségletet (1951 Magyar Nemzet márc. 11. C4791, 4) | Kálmánfi: Orvosprofesszornak [adjam ki magam]? Ki hiszi azt el rólam? Lingár: Hadarásszon neki valamit latinul, hiszen tanult ember (1979 Karinthy Ferenc C6896, 1588).

Vö. CzF. hadarász; TESz. hadar; SzT. hadarász; ÚMTsz.

hadarász - lásd alakváltozatként az alábbi szócikkben
hadarászik ige 15a1
hadarász 15a1
1. tárgyatlan (kissé rég v. nyj)
〈testrész, kül. kéz, ritk. eszköz〉 (rendszertelenül,) gyorsan, szaporán ide-oda mozog, csapdos, verdes
?
Be jó az okosság a szabadsággal együtt, Hol a tudatlanság hadarász, de nem üt
(1779 Bessenyei György¹)
Мinden láb Тántz mester letzkéje ſzerint léр, Nem hadaráſz tétúl, mellyért-is а’ tántz ſzép
(1796 Gvadányi József)
a hadarászó csép egyszerü melodiáját hallgatjuk
(1843 Honderű)
tudja-e az a kettő [ti. a két párbajozó], mikor egymásnak ront, mit csinál és mit fog csinálni a tenyerét véresre törő hosszú éles vas, mely veszettül hadarász a levegőben és kárt akar tenni
(1898 Budapesti Hírlap márc. 6.)
[A lelkesen beszélő] Tamásnak mindanégy végtagja csápolt, hadarászott
(1914 Oláh Gábor)
kezei kétségbeesetten hadarászva keresték […] a kapu kilincsét
(1926 Tersánszky Józsi Jenő)
1a. (tárgyragos határozóval is) (kissé rég v. nyj)
〈ember v. állat〉 vmely testrészével, kül. kezével v. tárggyal gyorsan ide-oda csapkod
hadarni [=] hadarázni, tétova tsapdozni. (róka hadar, hadaráſz, hadáſz a farkával)
(1784 Kisded szótár)
Mivel legédesb érdekünk, legszentebb tulajdonink felett századokig aludtunk mi magyarok, s most egyszerre mint vizbe taszitott alvó, itélet, czél, irány nélkül hadarászunk, kapkodunk magunk körül
(1835 Széchenyi István)
Bartha (Collatin) mint valami kezdő szinész sokat hadarászott kezeivel
(1843 Athenaeum)
Úgy hadarászol a nyelvedvel mëg a kezedvel, mind a hogy ein a zostorommal szoktam
(1892 Magyar Nyelvőr)
[a kakasverő nevű népies játékban] bekötik az első vőfély szemét s kardot adnak kezébe, hogy a kakas nyakát vágja le, de a vig pajtások a kakast mindig az ellenkező irányban tartják s a hiába hadarászó vőfélyt kinevetik
(1895 PallasLex.)
Fütyörészett, botjával hadarászott hazamenet
(1943 Tersánszky Józsi Jenő)
Kikapja a kezét a kezemből, itt fetreng előttem a földön. – Hagyj békét, nem megyek haza! […] Kézzel lábbal, hadarászik, olyan havas mint egy kicsi hóember
(1999 e. Kocsis Rózsi)
2. tárgyatlan (rég)
hadakozik, harcol, küzd (vmivel) vki, vmi ellen v. vmiért vki
Errl [ti. a magyarok eredetéről] sokat kltnek a’ küls Irászok; Álom-hüvelyezéssel itt nem hadarászok
(1800 Perecsényi Nagy László)
Pegazust sarkal az ifjú, ’S képzetekkel hadarász
(1825 Balla Károly)
a’ „sokak” érdekéért, a’ „sokak” jóllétéért hadakozik – tán nem volna roszul mondva „hadarász
(1841 Széchenyi István)
[az ellenzéki szónok] figyelmeztetvén a’ direct és indirect választásnak a’ városi munkálatban lett összezavarására, Sz. és B. fegyvereivel hadarászott a’ qualificatio mellett
(1844 Pesti Hírlap)
3. tárgyatlan (/nyj)
gyorsan, hadarva, ill. öszefüggéstelenül, értelmetlenül v. lényegi mondanivaló nélkül fecseg, beszél vki
Schnappern, hirtelen beſzélni, hadaráſzni
(1799 Német–magyar és magyar–német lexikon)
az volna szükséges, hogy minden lakos személyesen jönne Pestre, különben azt kell hinnie, hogy az ujságirók csak a légbe beszélnek, hadarásznak csak hogy lapjok teljék
(1848 Március Tizenötödike)
Nė letyető (ne csacsogj, hadarászsz)
(1875 Bánóczi József)
Apám jön be kintről. – Ki hott meg Mányi néni? – kérdi. Mányi néni a ház közepén áll, ott hadarászik. – Csodálkozom, hogy tük nem hallattátok azt a nagy hírt, hogy két nagy kutya halt meg
(1999 e. Kocsis Rózsi)
3a. tárgyas
így mond(ogat) vmit vki
nem iskolás pajzán negéddel hadarászsza össze-vissza nemzeti hanyatlásunk ’s isméti jobbrafordulásunk százados eseményit
(1845 Széchenyi István)
Homoki pedig, amikor feltöltött kicsit, mindig azt hadarászta, hogy ez az ő krumpliföldje, majd megtermi ez az ő hét gyermekének a téli szükségletet
(1951 Magyar Nemzet márc. 11.)
Kálmánfi: Orvosprofesszornak [adjam ki magam]? Ki hiszi azt el rólam? Lingár: Hadarásszon neki valamit latinul, hiszen tanult ember
(1979 Karinthy Ferenc)
Vö. CzF. hadarász; TESz. hadar; SzT. hadarász; ÚMTsz.

Beállítások