halász¹ fn
1. (jelzőként is) (átv is) ’halak, es. más vízi állatok halászásával (hivatásszerűen) foglalkozó személy’ ❖ Mind a’ páſztorok pedig, mind a’ haláſzok, ollyan hivatalbéli emberek, kiknek e’ világon ſok a’ gondgyok, ſok a’ fáradtságok, és ſok a’ ſzenvedések (1772 Vajda Sámuel 7365001, 145) | [az alvinci] németek ügyes halászok (1839 Vasárnapi Újság C0432, 134) | Azon hasonlatot, – mondhatnók egységet – mely az eredet kezességénél fogva az európai legtöbb városok szerkezetében mutatkozik, később egy, szinte világerővel ható eszme növelé, értjük a czéheket, miknek legelső példáját a X-ik század első felében a ravennai halászok adák (1841 Kossuth Lajos CD32) | [Reguly Antal] 1845. septemberben érkezett ezek [ti. az osztjákok] főhelyére, az Obi tartományba; innen hosszas vándorlás után a vadász és halász törzsek közt, Berezovba ért (1859 Vasárnapi Újság CD56) | [Aix sziget] a Viscayai-öbölben a Charente torkolata és Oléron sziget közt világító toronynyal s 280 halász lakossal, biztos kikötővel (1893 PallasLex. CD02) | van most a Balatonon vagy harminc bokor halász, ezelőtt pedig voltak s mind megéltek, jó száz bokorral (1912 Malonyay Dezső CD07) | az öreg halász érezte a csónak rázkódását, ahogy a cápa tépni, marcangolni kezdte a halat odalent (1956 Ottlik Géza ford.–Hemingway 9496005, 107) | Jézus ezt mondta nekik [ti. Péternek és Andrásnak]: „Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket.” (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201) | Az 50 forintos adó idején talán a munkaeszközöket is készen kapták a halászok, de később mindent maguk készítettek, illetve maguk tartották karban a szerszámokat. A gyalmot évente többször, fejenként összesen 20-20 forint költséggel újítottak fel, a réti halászoknak pedig évente körülbelül 12 forintért kellett faanyagot vásárolniuk a rekeszekhez (1997 Péter Katalin CD58) | A Hont megyei halászok akkora rákot vittek Károly Róbertnek ajándékba, hogy minden ollójába tizennyolc font só fért! (2004 Természet Világa CD50).
1a. (minőségjelzővel v. jelzőként) ’táplálékát (szokásosan) halfogással szerző, ill. a halfogásban vmilyen képességgel rendelkező állat’ ❖ Az haliaëtos, avagy a’ tengeri ſas, jó haláſz, föképpen a’ tengerben (1775 Molnár János 7232028, 176) | A halász gólya is meglódítja szárnyát, Viszi haza, lomhán, ma fogott prédáját (1851 Arany János CD01) | az olyan ragadozók, melyeknek mozgatható karmuk van, tehát a macska és a medve is, kitünő halászok (1911 Budapesti Hírlap júl. 27. C4699, [19]).
2. (átv is) ’kül. tengerben merüléssel igazgyöngyöt (termelő kagylót) gyűjtő személy, gyakr. búvár; gyöngyhalász’ ❖ A’ Gyöngyöket, a’ mellyek a’ tengeri-tsigáknak házaikban v. béleikben találtatnak, ’s ezeknek a’ tsigáknak enyv-forma nedvesſégeikbl kéſzíttetnek, haláſſzák a’ tengeri Búvárok ’s Haláſzok, az A’siai, Amérikai, sőt az Európai tengerekben is (1792 Mindenes Gyűjtemény 7457079, 85) | Le a tenger fenekére Merül a halász, Lent a tenger fenekében Győngyöket halász (1843 Petőfi Sándor 8366013, 32) | A halász egy követ víve magával nehezékül, meztelenül lebukik a tenger fenekére s annyi kagylót választ le egyszerre késével a padról, amennyit csak bir. Ritka az olyan halász, aki egy percnél tovább víz alatt tud maradni (1913 RévaiNagyLex. C5705, 213) | [Szijj Ferenc verseiben az álom] nem menedék és nem rejtekhely, nem gazdag mindenség-mély, ahonnan a szépség és a rend újabb és újabb gyöngyeivel bukkanhat föl a halász (1990 Balog József 2001034, 77).
Ö: gyöngy~, kis~, nagy~, orv~.
UB: -ember.
ÖU: cet~, hering~, rák~, ton~.
ÖE: ~bíró, ~bódé, ~csizma, ~csónak, ~dal, ~fiú, ~flotta, ~flottilla, ~gazda, ~horog, ~ladik, ~lány, ~leány, ~leves, ~telep, ~zsinór.
Vö. CzF.; ÉrtSz. halász²; SzólKm.; TESz. hal²; ÉKsz.; ÚMTsz. halász¹