halleluja ( mszI. 0 és fnII. 6A) l. alleluja

alleluja msz és fn  halleluja

I. msz 0

(Vall) ’〈hálaadás, dicsőítés, ujjongó öröm kif-ére〉’ ❖ Hiába vet cselt nekem Fondorkodó ellenem, Mig Jézus őriz engemet, Az rajtam erőt nem vehet. Alleluja (1857 Tárkányi Béla József 8465021, 391) | a harangok ujra megszólalnak, és zúgnak-búgnak tompán, hosszasan, mintha a föld mélyében harangoznának. S kisidőre rá hallom az ezernyi ember énekét: Feltámadt Krisztus e napon, alleluja! (1912 Gárdonyi Géza 9173001, 50) | Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. És az egész nép mondja: Ámen! Alleluja! (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

a. ’〈öröm, lelkendezés kif-ére〉’ ❖ Devecser kisasszonya Asszonykép megy Somlóra, (Felel Kálmán) Alleluja! Szálljon áldás a jóra! (1807 Kisfaludy Sándor CD01) | Halleluja, Asszony, magasztalom erényeid, anyai gyöngédséged, fáradhatatlan szorgalmad, friss erőd és kemény állhatatosságod (1939 Kassák Lajos 9314070, 9) | Varsó a mienk! Mi építettük! Feltámadtunk, alleluja! (1982 e. Kerényi Grácia ford.–Broniewski 9324061, 227).

II. fn 6A

(Vall v. irod) ’Istent dicsőítő ujjongó, örvendező ének’ ❖ Patriárchák az egekben Próféták ſz. Királyok, lvén Királyi ſzékekben tizenkét Apoſtolok. Ott ezernyi ezer Lelkek, eleitl ſzve gyltek, hallyák Iſtent áldani, Alleluját mondani (1773 Győri magyar alfabétum 7418001, 2) | Minden kebel áldja a mennyek urát, És mondjon imádva vig alleluját! (1857 Tárkányi Béla József 8465017, 152) | Dagadt benne a büszkeség, mint barátban az alleluja. Egyetemünk egyik tudós matematika-tanára volt (1941 Illyés Gyula 9274078, 39) | Az egész természet csupa ujjongás, s minden élőlény a maga alázatos nyelvén halleluját kiált és zeng a Mindenható felé (1965 Déry Tibor 9107006, 160).

a. (pejor is) ’ujjongást, örvendezést, ill. lelkendezést kifejező szöveg’ ❖ A dal, mit így teremt [a költő] ujja, Egy nemzeti hallelujah (1851 Arany János CD01) | a szentmártoni mákosrétesről […] allelujával végződő zsolozsma szól (1895 Jókai Mór CD18) | A támadók csákányokkal mentek neki a bronzajtónak. Mikor az beszakadt, fülsiketítő halleluja hangzott el (1931 Herczeg Ferenc 9241006, 70) | Nem szeretnék ünneprontó lenni, de az alleluját meggondolnám (1998 Magyar Hírlap CD09).

ÖE: ~fű.

Vö. ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz.

halleluja lásd alleluja
alleluja mondatszó és főnév
halleluja I. 0 II. 6A
I. mondatszó 0
(Vall)
〈hálaadás, dicsőítés, ujjongó öröm kif-ére〉
Hiába vet cselt nekem Fondorkodó ellenem, Mig Jézus őriz engemet, Az rajtam erőt nem vehet. Alleluja
(1857 Tárkányi Béla József)
a harangok ujra megszólalnak, és zúgnak-búgnak tompán, hosszasan, mintha a föld mélyében harangoznának. S kisidőre rá hallom az ezernyi ember énekét: Feltámadt Krisztus e napon, alleluja!
(1912 Gárdonyi Géza)
Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. És az egész nép mondja: Ámen! Alleluja!
(1996 Katolikus Biblia ford.)
a.
〈öröm, lelkendezés kif-ére〉
Devecser kisasszonya Asszonykép megy Somlóra, (Felel Kálmán) Alleluja! Szálljon áldás a jóra!
(1807 Kisfaludy Sándor)
Halleluja, Asszony, magasztalom erényeid, anyai gyöngédséged, fáradhatatlan szorgalmad, friss erőd és kemény állhatatosságod
(1939 Kassák Lajos)
Varsó a mienk! Mi építettük! Feltámadtunk, alleluja!
(1982 e. Kerényi Grácia ford.Broniewski)
II. főnév 6A
(Vall v. irod)
Istent dicsőítő ujjongó, örvendező ének
Patriárchák az egekben Próféták ſz.szent Királyok, lvén Királyi ſzékekben tizenkét Apoſtolok. Ott ezernyi ezer Lelkek, eleitl ſzve gyltek, hallyák Iſtent áldani, Alleluját mondani
(1773 Győri magyar alfabétum)
Minden kebel áldja a mennyek urát, És mondjon imádva vig alleluját!
(1857 Tárkányi Béla József)
Dagadt benne a büszkeség, mint barátban az alleluja. Egyetemünk egyik tudós matematika-tanára volt
(1941 Illyés Gyula)
Az egész természet csupa ujjongás, s minden élőlény a maga alázatos nyelvén halleluját kiált és zeng a Mindenható felé
(1965 Déry Tibor)
a. (pejor is)
ujjongást, örvendezést, ill. lelkendezést kifejező szöveg
A dal, mit így teremt [a költő] ujja, Egy nemzeti hallelujah
(1851 Arany János)
a szentmártoni mákosrétesről […] allelujával végződő zsolozsma szól
(1895 Jókai Mór)
A támadók csákányokkal mentek neki a bronzajtónak. Mikor az beszakadt, fülsiketítő halleluja hangzott el
(1931 Herczeg Ferenc)
Nem szeretnék ünneprontó lenni, de az alleluját meggondolnám
(1998 Magyar Hírlap)
ÖE: allelujafű
Vö. ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz.

Beállítások