hollófekete mn és fn
I. mn
’a holló tollazatának színéhez hasonló, kékes csillogású fekete 〈szín〉, ill. ilyen színű 〈dolog, kül. haj〉’ ❖ [tévedésből az inas] a’ czismakenőcs-kefét [!] kapta kezébe, ’s azzal dörzsölte holló feketére ura’ hasát (1832 Társalkodó C0404, 160) | Mahmud egyszer hollófekete agarat vezetett (1884 Vasárnapi Újság C7398, 186) | [Klapka] eszményi férfialak volt, hollófekete, kerek szakállal (1903 Jókai Mór CD18) | Hollófekete sírkövet állítunk (1992 Népszabadság nov. 14. C7842, 35) | hollófekete hajú, fiatal negyvenes nő (2006–2007 Tábori Zoltán 3305001, 79).
a. ’ilyen hajú 〈ember〉, ill. ilyen hajjal borított 〈fej〉’ ❖ [a zenész a táncosoknak] a zongora fölött csak a fejüket látta: […] most egy fehér váll, most egy aranyszőke, majd egy hollófekete fej (1887 Pesti Hírlap júl. 1. C5635, [1]) | Három fejlődő leányka ült a lábánál, kettő vörösesszőke, a harmadik hollófekete (1931 Komor István CD10) | a sudár, holló-fekete „vasi gyereket” (1956 Csillag C4486, 82) | az avíttan kedves biedermeier bolt hátteréből kilépett egy hollófekete asszony (1979 Vészi Endre 9776030, 182).
b. (ritk) ’ilyen árnyalatú 〈bőr(szín)〉, ill. ilyen bőrű 〈ember〉’ ❖ bőrük [ti. a núbiai heréltekből álló testőrsereg tagjaié] fényes és holló fekete (1832 Társalkodó C0404, 297) | [a] gyermekből igen magas műveltségű leány lett, kit […] hollófekete testszine dacára – bájaiért is ünnepeltek (1882 Fővárosi Lapok C8098, 924) | [New Yorkban] a hollófekete néger ugyanazt a szlenget beszéli, mint habfehér úrnője! (1948 Magyar Nemzet nov. 24. C4788, 3).
II. fn
(ritk) ’ilyen szín’ ❖ [a férfinem a nők haját illetően] jobban szereti a természetes hollófeketét és aranysárgát, meg a magyaros gesztenyebarnát (1924 Pesti Hírlap márc. 5. C5672, 4) | mig a ruházkodás divatja az élénk szineket keresi, ugyanakkor a hajviselet – mérsékli az eddigi színeit, a tizianvöröset, a platinaszőkét, a hollófeketét (1934 Pesti Hírlap szept. 20. C5682, 10) | [az asszonynak a] hajában a sirályszürke képtelen legyőzni a hollófeketét (1997 Szabad Föld dec. 2. C8383, 5).
a. ’ilyen színű dolog, kül. öltözék’ ❖ [mikor] Gunther és Siegfried fehér lovon, hófehér ruhában jelennek meg, ő [ti. Hagen] akkor is talpig „holló-feketében” van (1862 Szász Károly² C7528, 270) | Mi van […] azzal a hollófeketében tovasuhanó nővel, akiben a gyászolót láttam[?] (1916 Pesti Napló aug. 31. C8694, 11) | hollófeketébe öltözött öregasszony (1989 Magyar Nemzet okt. 13. C8364, 6).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.