könyűtlen l. könnytelen
könnytelen mn és hsz (irod v. vál) könnyetlen (kissé rég) , könyűtlen (rég, ritk)
I. mn
1. ’könnyel nem borított, könnytől nem nedves 〈szem, arc stb.〉, ill. ilyen szemmel történő 〈nézés, pillantás〉’ ❖ [A bánatot mímelő Birgita] végre megtörlvén könyetlen pilláját, ’s megmeg czirógatván a’ Papnak orczáját, „ah! ſzánnya meg az Úr, úgymond, Birgitáját[”] (1804 Verseghy Ferenc C4438, 14) | a Darab sokat megríkatott, könnyetlenűl pedig talám egy szem sem maradt (1809 Vitkovics Mihály C2559, 350) | Martinovics kezet csókolt az asszonynak. Az könnytelen, nyugodt tekintettel kísérte az ajtóig (1910 Krúdy Gyula CD54) | Könnytelen, égő arccal bámult maga elé (1916 Gaál Mózes² CD10) | A szeme könnytelen volt, az arca törődött, akár egy felnőtté (2005 Bódis Kriszta 3148004, 916).
1a. ’nem síró, ill. sírásra nem hajlamos v. arra képtelen 〈személy〉’ ❖ Üdvezlem, oh, természet, lelkedet, ’S lelkedben a’ teremtőt, istenem’, Ki e’ könyűtlen emberek fölött, Magába szívja minden érzetem’ (1839 Beöthy Zsigmond 8047002, 23) | [Iszaak Babel elbeszéléseiben láthatjuk] a kaftános hullákat, a könnytelen asszonyokat, az áruló pópát (1929 Fábry Zoltán 9131003, 51) | Vigasztalan vándorok vagyunk, könnytelen kemény legények (1998 Népszabadság jan. 21. C7848, 34).
1b. ’ilyen személyre jellemző, attól származó, könnyek nélküli, csendes szomorúságra valló 〈érzés, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ Szabolcs’ bús lelke borongott És kőnnyetlen fájdalom’ érzete égeti keblét (1826 Debreczeni Márton 8098001, 59) | [Szerelme halálának gondolatától] Edit nem borzadt össze. […] És Alfonsine-t dühödtté tette e könnytelen némaság (1869 Jókai Mór CD18) | mit ér az ember Könnytelen bánattal, meddő szerelemmel? (1917 Juhász Gyula¹ 9284432, 136) | Így búcsúztunk ’56. december végén […], hangtalanul és könnytelenül sírva, tudtuk, hogy sok évre, ha nem végleg (2007 Vajda Miklós 3150013, 1240).
2. (ritk) ’olyan 〈helyzet, esemény〉, amely szomorúságot keltő volta ellenére nem vált ki könnyeket, ill. olyan 〈időszak〉, amelynek során nem hullatnak könnyeket’ ❖ S mikor elhagytál – és nem hívtalak – Nem fájt a köny, mivel sirattalak: Csupa emlék volt – csupa szerelem. Édes volt az nekem. De megölnek a könytelen napok! (1905 Pesti Napló okt. 3. C6634, 21) | Szeretnék egy virágos barikádon Győzelmes és derűs szemekbe nézni, Egy vértelen és könnytelen tavasszal Ölelni át a milliók szívét (1925 Juhász Gyula¹ CD01) | Milyen szánalmasan kicsiny e könnytelen tragédia mellett a fájó lélek minden jajongása! (1936 Keszi Imre CD10).
II. hsz
’könnyek nélkül, ill. sírásra képtelenül’ ❖ szótlan, könyűtlen sinlődve merengett (1823 Kisfaludy Károly C0031, 182) | Ilon kezébe ért el a levelke, S a bús panaszt könnyetlen olvasá (1881 Széchy Károly C3905, 98) | Könnytelen, de mindenre elszántan áll a magyar katona a végső nap előtt (1918 Krúdy Gyula CD54) | Most már csak sután dünnyögve fejcsóválva könnytelen (de tán befele sírva) kísérem szemmel (1987 Népszabadság jún. 27. C7837, 15).