könyű l. könny
könny fn göny (rég, ritk) , gönyv (rég, ritk) , köny (kissé rég) , könyű (rég v. nyj) , könnyű (kissé rég, nyj v. irod) , könyv (rég v. nyj)
1. ’a könnymirigyek által termelt átlátszó, sós váladék, amely a szemgolyó felületét állandóan nedvesen tartja, ill. amely a szem irritációja v. erős érzelmek stb. esetén fokozott mértékben termelődve a szem sarkában összegyűlik és cseppekben kicsordul’ ❖ [Sándor szíve] annyira meg-nehezedet, hogy a’ halványitó fájlálástól ſzemei könyvbe lábbódtak (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 236) | a’ Király is oda érkezvén, gönybe borult kedvessei az karjaira borulának (1789 Magyar Kurír C0315, 1259) | [a] F-Iſpány ſzemeit el-futotta a’ gönnyü (1790 Magyar Kurír C0316, 477) | Kéj és örömnek könyje hull (1843 Garay János CD01) | Piros két ōrcámō̰ hömbörög a könnyü (1935 Szamosháti szótár C6654, 548) | A könnyet a könnymirigyek termelik, és ez állandó folyamat. A könny egyrészt vegyi összetételénél fogva bizonyos fokig baktériumölő hatású, másrészt védi a szem külső részét (1996 Szinák János–Veress István CD59) | Irtózatos boldogság fogta el. Akárhogyan is, de végre gyereke születik. Könny szökött a szemébe (2009 Csaplár Vilmos 3073002, 56).
1a. (rendsz. tbsz-ban) ’ennek gömbölyded alakban legördülő, lehulló cseppje’ ❖ Kartigám a’ Bátyával egyenlö ſziv-indúláſokat érezvén, nem tartóztathatta […] öröméböl, és ſzeretetéböl ki-gördültt könyveit (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 31) | ki-cseppent a’ gönyv ſzemébl (1789 Magyar Kurír C0315, [675]) | O nézzed, szép ölében Egy gyenge könny remeg: Az én könnyűm az, Emmi, S utánad sírtam ezt! (1821 Vörösmarty Mihály CD01) | Omlottak szép szemeiből a könyük (1860 Képes Újság 8641001, 431) | A bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed (1937 József Attila CD01) | Mi ingerli a szemet hagymaszeletelés közben? Tudunk-e védekezni a könnyek ellen? (2000 Természet Világa CD50).
2. ’ez mint a bánat, fájdalom, gyász, ill. bánkódás, sajnálkozás jelképe’ ❖ Én vagyok feledett, vak és szomor, ’s nem már Vezéreink’ kísérője. Hagyd nekem a’ könnyet, te hókaru! Mindenikét én temettem-el! (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163063, 88) | a magyar nemzet regeneratiója fog ezen törvényből következni, ezen törvényből, mellyet én a liberalizmus próba kövének tartok, s azért fájlalom hogy a mi felett könnyeket hullat Borsodnak lelkes követe, […] a felett én ez úttal szivemből örvendek (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | én kérem a t. bizottság tagjait, ne ejtsünk könyeket azon intézmény megszüntetése felett, a mely mellett a pártok a bírákat időről időre restaurálták (1874 Csengery Antal 8086004, 346) | [Molnár Ferenc írásművészete] csupa lágyság, könny és mély, büszke szentimentálizmus (1909 Kosztolányi Dezső 9359440, 104) | soha egyetlen kormány sem volt még a világon, amely maradéktalanul minden választási ígéretének eleget tudott volna tenni, talán csak az egy Churchillé, aki – mint ismeretes – vért, könnyet és verítéket ígért választóinak (2005 Országgyűlési Napló CD62).
3. (rendsz. birtokszóként) (ritk) ’fából, cserjéből, kül. annak kérgéből v. megvágott ágából szivárgó, csepegő nedv’ ❖ a növény, fák könyei (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7037, 114) | Minél bővebben ontja tavaszszal könnyeit a szőllő, annál nagyobb öröm várakozik gazdájára (1874 Borászati Lapok 8607002, 222) | A fák „könnye” a borostyánkő (1957 Élet és Tudomány C4908, 73) | Az Újvilág őserdeiben élő Hévé-fa könnye, vagyis gyantája a gumi, amit a fa kérgéből csapolnak le (1991 Orvosi Hetilap C8237, 2687).
Ö: búcsú-, krokodil~, mű~, öröm~, vér~.
ÖU: asszony~, bánat~, fájdalom~, férfi~, gyász~, hála~, harmat~, részvét~, zápor~.
ÖE: ~áztatta, ~csavaró, ~eső, ~fátyol, ~folyam, ~forrás, ~gödör, ~patak, ~sipoly.
Vö. CzF. göny¹, köny², könyű¹, könyv¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. könny · könyv; ÚMTsz. könny¹