pugris ( fnI. 4A és mnII. 15A) l. bugris
bugris fn és mn (rendsz. pejor) pugris (rég)
I. fn 4A
1. ’ostoba, együgyű, ill. faragatlan, műveletlen személy’ ❖ Kisvárosi rüpők, pugris (1856 Lisznyai Damó Kálmán C2920, 210) | Förgeteg […]: Ferkó! Hej! Ferkó […]: Mi? Förgeteg: Igy kell beszélni, te bugris? (1906 e. Thury Zoltán 8479016, 42) | Micsoda bugrisok! Ilyen piszlicsár hibát se tudnak megjavítani (1956 Irodalmi Újság szept. 15. C5231, 8).
2. (kissé rég) ’műveltségi, társadalmi v. vagyoni tekintetben alacsonyabb rangú személy’ ❖ [a vételárért] tessék pörölni a szolgabíró előtt – monda a Csutora Miska […]. – De már ez több, mint tréfa! – monda az öregúr. – Ezt már nem tűrjük el a pugrisnak (1879 Jókai Mór CD18) | A nevemet nem hagyom gyalázni egy élesztőből meggazdagodott pugris kölykétől (1909 Krúdy Gyula CD54) | [nem] biztos, hogy minden jöttment bugrisnak tovább kell tanulnia (1995 Magyar Hírlap CD09).
II. mn 15A
1. ’ostoba, együgyű v. faragatlan, műveletlen 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, tulajdonság stb.〉’ ❖ Buga ember […] Rusticus homo [= bárdolatlan ember]; Baranyábann Bugris ember (1832 Magyar–diák szókönyv C5358, 375) | bugris eszű ujdondász (1877 Hollósy István CD10) | egészen közönséges alak volt; úgy látszott, még büszke is fesztelen, bugris modorára (1953 Illés Endre ford.–Stendhal 9273006, 122) | [miért kell] úgy tenni, mintha valami bugris kansasiak megpróbálnák betiltani az evolúció tanait (1999 Magyar Hírlap CD09).
2. (kissé rég) ’műveltségi, társadalmi v. vagyoni tekintetben alacsonyabb rangú 〈személy〉’ ❖ ezek a bugris szentpéteriek, mondom, kikeresték gyenge oldalamat (1871 Mikszáth Kálmán CD04) | [a vendéglős leányai] csudálatos keverékei a ferencvárosi sváb bugris leány naivitásának és a magyar kisasszonykák öntudatosságának (1889 Justh Zsigmond 8213009, 367) | [Etelka] el tudott menni egy bugris paraszthoz. Már azóta talán gyereke is van tőle (1935 Móricz Zsigmond 9462032, 139).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, bugrisparaszt; IdSz.