szilács l. szijács

szijács fn és mn  sziács (rég v. nyj) , szilács (rég v. nyj) , szivács (rég v. nyj)

I. fn

1. ’Fa(test) része.’

1a. (Növ) ’〈a rendsz. sötétebb színű geszttel szemben:〉 a fatestben a kambium szomszédságában levő, világos(abb) árnyalatú, működő évgyűrűk alkotta réteg (mint faanyag)’ ❖ fahéjból, tsalánból, falevelekből, ſzalmából, ſzíátsból, mohból, málvából, fűzfa pihből, lenből, és kenderből ’s más egyébféle dolgokból-is lehet papiroſt tsinálni (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 51) | Splint, der: […] 2) die zarten weißlichen Faſern im Holze; szilátshéjj, szijáts; alburnum Plin. (1823 Német–magyar–deák lexikon C3048, 532) | a nedvet tartó és vezető, még egészen ki nem fejlődött karikák szijacsoknak (Splint Alburnum) neveztetnek (1847 Peregriny Elek 8360016, 305) | A szijács mennyisége a fafajok szerint változik és feladata a gyökerektől fölvett víznek és a benne oldott anyagoknak a levelek felé való vezetése (1913 RévaiNagyLex. C5703, 106) | vannak olyan fák is, melyekben a geszt színe nem tér el a szijács színétől (pl. bükk) (1926 TolnaiÚjLex. C5722, 253) | A fatest külső, világosabb színű és még vízet szállító évgyűrűit szíjácsnak, belső, sötétebb színű és vízet többé már nem szállító évgyűrűit pedig gesztnek nevezik (1949 Anyag- és áruismeret C5268, 252) | [A tiszafa fájában] a szijács sárgásfehér, a geszt sötét vörösesbarna, igen dekoratív (2000 Természet Világa CD50).

1b. (ritk, nyj is) ’fás szárú növény kéreg alatti, tápanyagokat szállító rostos rétege, háncs’ ❖ Háncs, hárs vagy háncsrészlet (növ., phloëma, liber, közbeszédben szijjács), a fák és a cserjék kérgén belül következő, jobbadán vékony szövetréteg, amelyet a fa évgyürüitől a lágy élőszövet, a fa elevenje (cambium) választ el és amelyet a többi szövettől határozottan hosszas-sejtü, hajlékony-képződésü szövete különböztet meg (1894 PallasLex. CD02) | A hátikashoz tölgyfát és nyárfát használnak. Héját (a szijjácsot) baltával 1 m 30 cm. hosszú, 2–3 ujjnyi széles, 15 cm. vastagságú darabokra hasítják (1940 Ébner Sándor C6947, 232) | A Balaton környéki pásztor a hárskéreg belső részéről a szijácsot, a háncsot lehúzogatta, s áztatás után kötözésre, kötél, ökörszájkosár készítésére használta fel (1979 NéprajziLex. CD47).

2. (rég v. nyj) ’Faanyagból v. fa vmely részéből hasított, ill. faanyagról faragás, gyalulás stb. közben leváló rész, darab.’

2a. ’faforgács’ ❖ Sziáts, Sziváts. A’ ſzivó késnek [= szilókésnek, vagyis vonókésnek] forgáts hulladéka (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 357) | [A palócok] a koporsó aljára „szilacsot” (gyalúforgácsot) tesznek s arra lepedőt borítanak (1911 Istvánffy Gyula C6924, 230) | a bakancsok és cipők az előszobaszekrény alsó rekeszében szijáccsal bélelt Tungsram-dobozokban (1972 Mészöly Miklós 9439006, 793).

2b. (átv is) ’kül. fonott tárgyak készítésére haszn., faháncsból v. (fűzfa)vesszőből hasított vékony szál, szalag, ill. abból sodort kötözőanyag’ ❖ Rács[:] Szijácsból akár hálóból kötött rák fogó (1829 Tudományos Gyűjtemény C6487, 94) | [A sült egeret] maga a kocsmáros hozta be feltéve egy roppant nagy ezüsttál közepére szíjáccsá faragott torma közé, a szájába zöld petrezselyem téve, ahogy egy bizonyos más állatnál szokták (1853 Jókai Mór CD18) | sziács – abroncskötő fűzszalag, Göcsejb.) (1860 Magyar Nyelvészet C7092, 113) | Mikor a [hárs]fa lében van, [a pásztor] a héját lefejti s a fahéj belső oldaláról kézzel szijácsot huzogat, hánt le, ami hasonlít a raffiához, csakhogy keményebb. Ez a szijács a pásztor zsinegje; megáztatás után ilyennel fűzi össze a kéregedény részeit, vékát köt vele, az ökör orrára kosarat fon belőle, kötelet is csinálhat belőle, marhavezetésre (1911 Malonyay Dezső CD07) | [A kémény készítésekor] két kűlábra támaszkodó bóthajtásra szegletes kéménykalodát állítanak, ennek négy sarkába szúrt négy karó közét sziváccsal (fűzfavessző) befonják, kívül-belül megtapasztják (1940 Fél Edit C6052, 36) | [A kétfülű kosarat] hasítatlan, hántolatlan fűzfavesszőből, iszalagból, szilácsból (hasított juharfa-, mogyorófa-, hársfaszalag) fonják (1980 NéprajziLex. CD47) | Zalában hárs- és gesztenyefa kérgéből […] gabona és terménytárolók is készültek, amelyeket a saját háncsból sodrott szijáccsal varrtak össze (1991 Magyar néprajz CD47).

2c. ’(gyantatartalmú) faanyagból hasított hosszabb, ujjnyi vékony fa mint világítóeszköz’ ❖ világitani való szilátsokat hasogat (1798 Molnár Borbála C3188, 93) | [a vakablakszerű fülkében elhelyezett] szíjácsot tuskó helyett takarmányrépába vagy kukoricaszemmel telt fazékba is dugták (1956 Gunda Béla C6582, 34) | A Zempléni hegyvidék mindegyik falujában ismerték [az ún. foklával való világítást], sőt használják még néha ma is […]. Fonyban ugyanennek a világítóeszköznek lúcs, Mogyoróskán gyúcs, fáklya és lúcs, Kovácsvágáson szívács, Arkán sziláncs, Regécen lucs, Háromhután fokla, faklja a neve (1958 Ikvai Nándor C6954, 411).

II. mn (összetételek előtagjaként is) (rég v. nyj)

’faháncsból (hasított szálból) készített 〈dolog〉’ ❖ a’ [hársfa]kéreg és a bélhéj közt lev ſzívos forgáts hejjából, ſzijáts gyékényeket kéſzítnek (1809 Márton József¹ ford.–Bertuch C4954, 18) | öt forintos vitorlavászon öltözet volt rajta, fején széles, szilács kalap (1888 Szabó Endre C3766, 47) | előfordul a [kosarak fonásakor használt] szijács varrószálak anilinfestékkel történő festése (1962 Csalog Zsolt C7097, 308).

ÖE: ~fa, ~forma, ~gyalu, ~héj, ~tűz.

Vö. CzF. sziács, szilács, szijacs v. szijács, szivács; ÉrtSz.; TESz. szilács; ÉKsz.; ÚMTsz. szilács, sziláncs