viccel ige 1b 

1. tn (tárgyragos határozóval is) ’humorosan, tréfásan v. szellemesen beszél, fogalmaz, v. ilyen(nek szánt) megjegyzés(eke)t tesz, es. mókázik, mulattatóan viselkedik, ill. viccet mond vki’ ❖ [Erdélyi János] az irodalmi witzelést ki nem állhatja, hihetőleg azért: mert ő maga jobban tud szájjal, mint tollával witzelni (1847 Pesti Divatlap C5840, 780) | Imrus szerényen megjegyezte, hogy a jogi pályára lép. – Jogász, kanász, tök ász! – viccelt Gőzsy Pepi (1926 Babits Mihály 9014128, 367) | Ha [Petneházy] viccelni kezdett, – nagyon szeretett vicceket mondani, – minket, gyerekeket kiküldöttek (1929 Budapesti Hírlap dec. 31. C4717, 2) | [a betlehemező legények] annyit vicceltek, mórikáltak, hogy alig-alig győztük a nevetéssel (1947 Szabad Föld dec. 25. C1537, 11) | az elfogódott írót alig lehetett szóra bírni, s partnerének hősies erőfeszítéseket kellett tennie, hogy egy választ kicsaljon belőle. Egész addig, amíg Kardos rájött, hogy itt is ugyanúgy lehet mesélni, viccelni és anekdotázni, mint bármely szerkesztőségi vagy társasági közegben (1995 Magyar Hírlap CD09) | hadarva beszél és örökösen viccel, spriccel belőle a vicc, mint a szódásüvegből a szóda (2009 Rakovszky Zsuzsa 3271003, 42).

1a. (tagadó szerkezetben, felsz módban, rendsz. egysz 2. sz-ben) ’〈vkinek a közlésére, kijelentésére vonatk. meglepődés, hitetlenkedés v. megütközés, visszautasítás kif-ére〉’ ❖ – Jó reggelt, nagyságos uram. Mint szolgált az éjjeli nyugalom nagyságodnak? – Ne vicceljen, Kázmér. Hiszen tudhatja, hogy reggel mentem innen haza (1884 Mikszáth Kálmán CD04) | kétmillió márkát fizetett le a kezemhez egy hamburgi bank. – Kétmillió márkát? Ne viccelj (1933 Kosztolányi Dezső 9359181, 97) | Látogatóba? Belgrádba? Na ne vicceljenek! – nagyjából ez volt a reakciója a határőrtisztnek (2001 Magyar Hírlap CD09) | Kálmánkám, ne viccelj, jön haza a feleséged, te meg képes lennél eltűnni a csudába… már ne is haragudj! (2009 Méhes Károly² 3153009, 787).

1b. (tárgyragos határozóval is) ’gúnyolódva, nevetségessé téve beszél vkiről, vmiről, ilyen megjegyzéseket tesz vkire, vmire, v. így élcelődik vkivel, vmivel vki’ ❖ Egész ozsonnánál a tóton vittzeltek; s most néhány tréfás suhancz, […] csak egymás’ szemébe vág (1843 Honderű C6253, 666) | az ujságok mindig az ő testi terjedelmére viccelnek (1876 Fővárosi Lapok C8092, 323) | Ne beszélj, kérlek, annyi „hogy”-gyal. Már eddig is viccelnek rád, lovag, ezért az országgyűlésen! (1882 Mikszáth Kálmán 8312134, 114) | A házmesterek fölött már majdnem annyit vicceltek, mint az anyósok fölött (1894 Budapesti Hírlap febr. 14. C4741, 2) | A kávéházi barátaira gondolt, akikkel még két nappal ezelőtt a sebesülésekről viccelt… (1915 Móricz Zsigmond 9462014, 57) | – És ezek most azt hiszik, hogy a párbajjelenetben őket gúnyoltam ki?! Żółkowski széttárta a karját, aztán megkockáztatta: – Én azt hittem, a Mester szándékosan viccel róluk (1978 Spiró György 1143001, 134) | aki tudja, mi volt az erényöv, többé nem viccel vele (2000 Magyar Hírlap CD09).

1c. (határozó n. is) ’beugratva (és a kárára) tréfát űz vkivel vki’ ❖ A Csavargó felnyitotta a szemét. Hirtelen felkiáltott: „Ájj föl!” – Minek? – kérdezte Jenny bátran és nem mozdult. – Mer egy rohatt darázsfészken üsz. Jenny, kis sikollyal, felugrott. – Üjj le! – mondta a Csavargó – csak vicceltem (1936 Karinthy Frigyes ford.–Milne 9309085, 72) | két férfi fordul be a kertkapun. Kalap, feltűrt ballonkabát. Cipőik alatt a salak csikorog. Riadt kis társaság a sarokasztalnál: – L. B.? Velünk jön! […] Később, túl a sarkon vagy tízen körbeálljuk öt dioptriáját. – Óriási! – mondja. A szája még remeg. – Csak vicc volt, csak vicc volt, csak vicceltek vele (1971 Orbán Ottó 9492011, 18) | [A részeg] bebotorkázik a házba. – Na, mi van itt? én azt hittem, hogy te egy emberrel „icsikélsz”. Én részeg vagyok, de hogy ez az icsikélés mit jelent, azt nem tudam. Sári néni viccel vele: ez azt jelenti: szeretlek, csak urasan mondva (1999 e. Kocsis Rózsi CD48) | egy nyugdíjas szakember hívott, aki beszámolt arról, hogy 50 éves érettségi találkozójuk fő témája a „képzeljétek, kaptam 7,5 millió forintot” volt. Ez az illető – mint mondotta – először azt hitte, hogy vicceltek vele. Aztán bement a bankjába, és azt kérdezték tőle, hogy mikor akarja felvenni (2004 Országgyűlési Napló CD62).

2. ts (/ritk) ’(bántó viccelődés tárgyává téve) (vminek v. vmivel) csúfol, gúnyol vkit, ritk. vmit, ill. megtréfál, beugrat vkit vki’ ❖ Asztal fölött az indiai öreg ur viszi a nagy szót s a társaságot avval igyekezik mulattatni, hogy a szemérmes germán ifjut telhetőleg viczczeli, kopott, stereotyp élczekkel (1863 Vasárnapi Újság C7377, 131) | Menhelyet adtam neki a lakásomon és biztositom önt, hogy ez akkor is megtörtént volna, ha nem szőke gömbölyűségnek, hanem száraz karónak viczczelnék jóakaróim ezt a szegény nőt (1900 Abonyi Árpád C0476, 16) | Amilyen szótlan, kedvetlen volt odakinn [a gazdám], mindig is avval viccelték, amit ez a Péter eliberak, megeszi szó nélkül (1915 Kaffka Margit CD10) | [a professzorok] azt is tárgyalták [egy kongresszuson], hogy milyen lehet a női szoknyának az a hosszusága, ami megengedhető. S egyikük azt ajánlotta, hogy bokáig érő legyen a szoknya. Egy másik öreg professzor […] azt kiáltozta a bokainditványra, hogy: Magasabbra, magasabbra! Akkor ezt a tudományos kongresszust sokat viccelték (1934 Pesti Hírlap szept. 23. C5682, 4) | [A gyerekek közül] Erzsike vót a leggyengébb, – ide gyere én mellém, én vittem az ű sorát, a nagyobbak nehogy vicceljék (1961 Ethnographia C7096, 507) | [a fiktív sírversekben] Kulcsár-Szabó Ernőben a posztmodernistát viccelik, Konrád Györgyöt a Nobel-díjra áhítozóként láttatják (1997 Új Könyvek CD29).

Ö: el~, meg~.

ÖU: ki~.

Sz: viccelget.

Vö. ÉrtSz.; TESz. vicc; ÉKsz.