adekvát mn 12A4 (vál)
1. ’vmely követelményt kielégítő, megfelelő’ ❖ sokban igen hátramaradt a magyar nemzet, – mert számtalanban, kivált mi nagyobbszerű javitás – adaequat törvény nélkűl nem haladhatni (1857 Széchenyi István CD1501) | [a] maradi és alacsonyrendű szervezetet kell egy magasabb rendű, a technika mai fejlettségével […] adekvát társadalmi berendezéssel pótolni (1922 Kinszki Imre CD10) | Minden új miniszterelnök és pénzügyminiszter azzal lép föl, hogy ő most megtalálta az egyetlen adekvát választ minden gondunkra (1995 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’vmely feladat (el)végzésére, szerep betöltésére alkalmas 〈személy〉’ ❖ Szexuálisan érett, aki egy szerelmi tárggyal tartós kapcsolatban érzelmi és érzéki kielégülést talál – méghozzá biológiailag adekvát módon, adekvát partnerrel (1984 Vikár György 1164005, 193) | a férjeket s szeretőket majdnem maradéktalan érvényű szereposztásban tudta a színpadra küldeni Ács: szinte kivétel nélkül hiteles és adekvát férfifigurák jelennek meg időről időre Jolán körül (1989 Kovács Dezső² 2046005, 13) | Ennek a Habsburgok vezérelte közép-európai „közös piacnak” volt ő [ti. Wekerle Sándor] az adekvát politikusa (1994 Gergely Jenő ford. CD58).
2. ’vmivel, vminek a jellegével összhangban levő, vmihez pontosan ill(eszked)ő’ ❖ mindegyik lelki típusnak más az adekvát kifejezési eszköze: a költő versben ír, a platonikus prózában (1908 Lukács György² CD10) | A darab […] a kor kultúrpolitikai igényeivel volt adekvát (1968–1969 Siklós Olga 1141001, 302) | új betegségek váltak tömegessé, és ennek adekvát kezelési metódusai sem szervezetileg, sem általánosítható gyógymódban nem alakultak ki (1986 Losonczi Ágnes 1095001, 73) | A tíz évesre kibővített kötelező képzési idő 6+4 éves bontásban a jelenleg működő iskolák egyikével sem adekvát (1995 Magyar Hírlap CD09).
3. (Tud is) ’a lényeget pontosan tükröző, vminek megfelelő’ ❖ A XVII. és XVIII. század racionalistái az érzékek tudósításait zavarosoknak mondották és csak a tiszta ész fogalmában találtak valóban adaequat, a dolgok valóságának teljesen megfelelő, ezt hiven föltüntető ismereteket (1893 PallasLex. CD02) | lehetséges-e egyáltalán valamely műalkotást adekvát módon interpretálni, azaz képes-e az interpretáló megragadni az irodalmi műalkotás lényegét a nyelvi kifejezésen keresztül? (1982 Vajda György Mihály 2028001, 205) | Az abszolutumra vonatkozó minden megismerés nem nyújt adekvát ismeretet, hanem csak analógiás ismeretet (1984 Füstöss László CD30) | az általuk javasolt struktúramodellek a hivatalos álláspontnál adekvátabb valóságképet adnak (1997 Csite András 2047005, 133).
Sz: adekvátság.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.