adjunktus fn 4A

1. ’〈egyetemen, főiskolán:〉 a tanársegédnél egy fokozattal magasabb beosztású oktató’ ❖ [Torbern Bergmann] előbb a matematika és fizika adjunktusa, később (1767-től) a kémia, mineralogia és farmácia [= gyógyszerészet] tanára az upsalai egyetemen (1893 PallasLex. CD02) | [Wittmann Ferencet] ezután a technikai fizikai tanszékhez helyezték át, amelyen néhai Sztoczek József oldalán tiz évig mint tanársegéd és adjunktus működött, kinek halála után pedig a technikai fizika tanárává neveztetett ki (1897 PallasLex. CD02) | Képzeld, Kengyel egyetemi adjunktus lett (1956 Fekete István 9142003, 236) | 1969-től a Kertészeti Egyetem tanársegédje, adjunktusa, majd docense (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rég) ’kutatóintézet beosztott munkatársa’ ❖ [Johann Palisa] Bécsben tanult és az ottani csillagvizsgáló adjunktusa (1896 PallasLex. CD02) | Thaisz Lajos, a budapesti Kisérletügyi-intézmény vetőmagvizsgáló állomás adjunktusa (1909 Magyar írók élete CD27) | Szalay László dr., a budapesti meteorológiai intézet adjunktusa tegnapi megfigyeléséről a következőket mondotta (1910 Budapesti Hírlap máj. 24. C4698, 5).

1b. (ritk) ’〈egyetem orvosi karán:〉 a professzor első munkatársa, a tanszék helyettes vezetője’ ❖ Ezt a levelet intézte a távozó professzor a nyugdíjazás utáni napokban utolsó adjunktusához, Hetényi Gézához (1970 Magyar Imre CD30).

2. ’〈kórházban:〉 a főorvosnál egy fokozattal alacsonyabb beosztású, szakorvosi képesítéssel rendelkező orvos’ ❖ [Korányi Sándor] 1895. az I. belgyógyászati kórodán adjunktussá neveztetett ki (1895 PallasLex. CD02) | Arról volt szó, hogy az egyik vidéki klinikára kerül adjunktusnak (1965 Németh László² 9485042, 394).

3. (rég)(hivatali elöljáró mellé) beosztott alkalmazott, munkatárs v. helyettes’ ❖ midőn a legelőkelőbb Úri utcai ékszeres-boltban valami gyémántos tárgyat választ ki, a kereskedő különösen méregeti, s tekintetével végig telegrafírozza adjunktusai közt a „nagy gyanú”-t (1880 Mikszáth Kálmán CD04) | 1849-ben Sopronban postaellenőr, majd az ottani postaigazgatóságnál adjunktus lett (1894 PallasLex. CD02) | 1864-ben Mernyén a jószágigazgató adjunctusa (1905 Magyar írók élete CD27).

3a. (rég) ’ügyvéd segédje v. ügyvédbojtár, joggyakornok’ ❖ minden pereim dolgát hellyesen elrendelem, s távollétemben öreg jó atyám, aki az ügyvédi fáradozásokban becsülettel megőszült, tapasztalt, törvénytudó, munkás és serény adjunctusom segítségével nemcsak kipótolja, de alkalmasint még nagyobb haszonra vezeti személyem távollétét (1832 Kossuth Lajos CD32) | Azt én egyáltalán nem szeretem, hogy az én körülöttem levő adjunctusok vagy jurátusok összeköttetésben legyenek olyan pörfelekkel, a kik ellen valami ügyet folytatok (1854 Jókai Mór C2244, 288) | Egy öreg ügyvédhez adtak be adjunktusnak (1884 Mikszáth Kálmán CD04).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. adjunktus-társ; IdSz.

adjunktus főnév 4A
1.
〈egyetemen, főiskolán:〉 a tanársegédnél egy fokozattal magasabb beosztású oktató
[Torbern Bergmann] előbb a matematika és fizika adjunktusa, később (1767-től) a kémia, mineralogia és farmácia [= gyógyszerészet] tanára az upsalai egyetemen
(1893 PallasLex.)
[Wittmann Ferencet] ezután a technikai fizikai tanszékhez helyezték át, amelyen néhai Sztoczek József oldalán tiz évig mint tanársegéd és adjunktus működött, kinek halála után pedig a technikai fizika tanárává neveztetett ki
(1897 PallasLex.)
Képzeld, Kengyel egyetemi adjunktus lett
(1956 Fekete István)
1969-től a Kertészeti Egyetem tanársegédje, adjunktusa, majd docense
(2000 Magyar Hírlap)
1a. (rég)
kutatóintézet beosztott munkatársa
[Johann Palisa] Bécsben tanult és az ottani csillagvizsgáló adjunktusa
(1896 PallasLex.)
Thaisz Lajos, a budapesti Kisérletügyi-intézmény vetőmagvizsgáló állomás adjunktusa
(1909 Magyar írók élete)
Szalay László dr.doktor, a budapesti meteorológiai intézet adjunktusa tegnapi megfigyeléséről a következőket mondotta
(1910 Budapesti Hírlap máj. 24.)
1b. (ritk)
〈egyetem orvosi karán:〉 a professzor első munkatársa, a tanszék helyettes vezetője
Ezt a levelet intézte a távozó professzor a nyugdíjazás utáni napokban utolsó adjunktusához, Hetényi Gézához
(1970 Magyar Imre)
2.
〈kórházban:〉 a főorvosnál egy fokozattal alacsonyabb beosztású, szakorvosi képesítéssel rendelkező orvos
[Korányi Sándor] 1895. az I. belgyógyászati kórodán adjunktussá neveztetett ki
(1895 PallasLex.)
Arról volt szó, hogy az egyik vidéki klinikára kerül adjunktusnak
(1965 Németh László²)
3. (rég)
(hivatali elöljáró mellé) beosztott alkalmazott, munkatárs v. helyettes
midőn a legelőkelőbb Úri utcai ékszeres-boltban valami gyémántos tárgyat választ ki, a kereskedő különösen méregeti, s tekintetével végig telegrafírozza adjunktusai közt a „nagy gyanú”-t
(1880 Mikszáth Kálmán)
1849-ben Sopronban postaellenőr, majd az ottani postaigazgatóságnál adjunktus lett
(1894 PallasLex.)
1864-ben Mernyén a jószágigazgató adjunctusa
(1905 Magyar írók élete)
3a. (rég)
ügyvéd segédje v. ügyvédbojtár, joggyakornok
minden pereim dolgát hellyesen elrendelem, s távollétemben öreg jó atyám, aki az ügyvédi fáradozásokban becsülettel megőszült, tapasztalt, törvénytudó, munkás és serény adjunctusom segítségével nemcsak kipótolja, de alkalmasint még nagyobb haszonra vezeti személyem távollétét
(1832 Kossuth Lajos)
Azt én egyáltalán nem szeretem, hogy az én körülöttem levő adjunctusok vagy jurátusok összeköttetésben legyenek olyan pörfelekkel, a kik ellen valami ügyet folytatok
(1854 Jókai Mór)
Egy öreg ügyvédhez adtak be adjunktusnak
(1884 Mikszáth Kálmán)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. adjunktus-társ; IdSz.

Beállítások