andalgó mn-i ign, mn és fn (vál)
I. mn-i ign → andalog.
II. mn 17A
1. ’lassú, lomha, komótos’ ❖ A’ gondnak tulajdonítják andalgó lépésimet (1789 Mindenes Gyűjtemény C0366, 402) | [a selyem- vagy szőrszalonka] andalgóbb repülésű (1829 Pák Dienes 8346010, 183) | álmosító vagy andalgó mesemondás (1922 Krúdy Gyula CD10).
2. ’révedező, merengő, ábrándozó (hangulatú)’ ❖ maga viselete pedig hideg és andalgo (1775 Báróczi Sándor ford.–Marmontel C0805, 254) | [a szobalány] uraasszonya zengő lágy hangján valami andalgó oláh dallamot kezdett el dudolni (1860 Jókai Mór C2253, 391) | andalgó tájképeit (1925 Krúdy Gyula C2840, 524) | Andalgó angyal (1998 Magyar Hírlap CD09).
III. fn 1A
1. (tulajdonnévszerűen is) (Tánc) ’a magyaros műtáncok lassú, sétáló jellegű része, fajtája, tétele’ ❖ néhány lépés andalgó (1854 Szathmáry Károly C3869, 54) | a nagy márványteremben a tűzvérű fiatalság járta a czigányzene mellett az andalgót (1886 Jókai Mór C2334, 135) | A leányka szemérmesen járta vele az andalgót (1920–1921 Gárdonyi Géza C1841, 309).
1a. (tulajdonnévszerűen is) (Zene) ’ennek a táncnak a szabad ritmusú, érzelmes előadásmódú zenéje’ ❖ e’ hangműben minden tánczszakasz, tárgyának megfelelően, külön névvel bélyegezteték; az első: andalgó (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, Tárca, 15) | a prímások királya […] kezdte el játszani kedvenc magyar hallgatóit, andalgóit, toborzóit, csárdásait, ugrósait (1943 Tersánszky Józsi Jenő C4122, 112) | [a korhű hangszereken] megszólaló tánctételeket hallgatva szinte megelevenedik szemünk előtt a reformkori Magyarország színes forgataga […]. Az Első magyar társastáncban a nyitó Andalgót Lelkes, Toborzó, Ömledező és Kézfogó követi (1999 Magyar Hírlap CD09).
2. (ritk, Irodt) ’három hosszú szótagból álló versláb; molosszus’ ❖ molossus, andalgó (1863 Szász Károly² C3822, 37) | Három taguak [ti. verslábak]: […] andalgó (molossus): boldogság (1870 Névy László 8334005, 89) | molosszus andalgó − − − (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).
Vö. ÉrtSz.; TESz. andalodik; ÉKsz.