andalít ts ige 4a4 (tárgy n. is) (vál)

’érzelemteli ábrándozásba, álmodozásba, álomba ringat, ejt’ ❖ Szácskád magára nyitja A szájat és szemet, A mennybe andalítja Nektárja lelkemet (1798 Csokonai Vitéz Mihály C1334, 102) | fenyvek alján vad virágok nyílnak, S varázs-álomba andalít az illat (1883 Szász Károly² C3826, 201) | a Rádió is ilyen zene hangjai mellett andalítja, találtatja egymásra a két szerető szívet (1943 Simonyi Antal 2201003, 6) | múlt dicsőségét sugárzó, lelket andalító történetet (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

Ö: el~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. andalodik; ÉKsz.

andalít tárgyas ige 4a4 (tárgy n. is) (vál)
érzelemteli ábrándozásba, álmodozásba, álomba ringat, ejt
Szácskád magára nyitja A szájat és szemet, A mennybe andalítja Nektárja lelkemet
(1798 Csokonai Vitéz Mihály)
fenyvek alján vad virágok nyílnak, S varázs-álomba andalít az illat
(1883 Szász Károly²)
a Rádió is ilyen zene hangjai mellett andalítja, találtatja egymásra a két szerető szívet
(1943 Simonyi Antal)
múlt dicsőségét sugárzó, lelket andalító történetet
(1995 Jubileumi kommentár)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. andalodik; ÉKsz.

Beállítások