anyanyelv fn 2B

1. (Nyelvt) ’az a nyelv, amelyet az ember gyermekkorában közvetlen környezetétől, rendsz. családjától (elsőként) sajátít el és amellyel azonosul, ill. amellyel az embert anyanyelvi beszélőként azonosítják’ ❖ Ne álmélkodgy pedig, hogy magyaról irok, Mert ha emlékezem, örömemben sirok! Miként miveltetik édes anyanyelvünk S ezzel sir szélyéről életre jön nevünk! (1777 Ányos Pál CD01) | Tartsa meg anyanyelvét hiven mindenki, otthonitól ne pártoljon soha el, s hordozza keblében, szeplőtlen ártatlanságban sirig gyermekkorának azon szép vágyait, melyek soha nem szünendnek meg biborfényt deritni földi utjára (1835 Széchenyi István 8429017, 105) | édes anyanyelv (1870 Orbán Balázs 8340017, 154) | Hozzáragadt anyanyelve hangcsoportjaihoz, amelyeket négyéves kora előtt tanult meg; teste részeivé váltak (1978 Lengyel Péter 9397001, 82).

2. ’vmely mesterség v. művészet magas szinten való ismerete, művelése’ ❖ Anyanyelven vezényelnek (1849 Balogh János C0760, 167) | az akvarell, a vízfestés az anyanyelve, s […] ezt az anyanyelvet világviszonylatban is mesteri módon kezelte (1958 Magyar Nemzet ápr. 24. C0354, 7).

3. (rég, Nyelvt) ’alapnyelv, amelyből más nyelvek származnak’ ❖ Anyanyelveknek neveztetnek azok, a’mellyektl más nyelvek származtak, mint p. o. a’ deák nyelvtl az Olasz (1795 Magyar Kurír C0327, 818).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

anyanyelv főnév 2B
1. (Nyelvt)
az a nyelv, amelyet az ember gyermekkorában közvetlen környezetétől, rendsz. családjától (elsőként) sajátít el és amellyel azonosul, ill. amellyel az embert anyanyelvi beszélőként azonosítják
Ne álmélkodgy pedig, hogy magyaról irok, Mert ha emlékezem, örömemben sirok! Miként miveltetik édes anyanyelvünk S ezzel sir szélyéről életre jön nevünk!
(1777 Ányos Pál)
Tartsa meg anyanyelvét hiven mindenki, otthonitól ne pártoljon soha el, s hordozza keblében, szeplőtlen ártatlanságban sirig gyermekkorának azon szép vágyait, melyek soha nem szünendnek meg biborfényt deritni földi utjára
(1835 Széchenyi István)
édes anyanyelv
(1870 Orbán Balázs)
Hozzáragadt anyanyelve hangcsoportjaihoz, amelyeket négyéves kora előtt tanult meg; teste részeivé váltak
(1978 Lengyel Péter)
2.
vmely mesterség v. művészet magas szinten való ismerete, művelése
Anyanyelven vezényelnek
(1849 Balogh János)
az akvarell, a vízfestés az anyanyelve, s […] ezt az anyanyelvet világviszonylatban is mesteri módon kezelte
(1958 Magyar Nemzet ápr. 24.)
3. (rég, Nyelvt)
alapnyelv, amelyből más nyelvek származnak
Anyanyelveknek neveztetnek azok, a’mellyektl más nyelvek származtak, mint p. o.példának okáért a’ deák nyelvtl az Olasz
(1795 Magyar Kurír)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások