apó fn 1A (kedvesk)

1. ’〈tiszteletet kifejező megszólításként is:〉 idős(ebb) férfi, öregember, ill. bácsi’ ❖ Edgy Házasulandó edgy öreghez mégyen […], Apó! kérdi: annak mire kell vigyázni, Ki a’ Házasságban nem akar hibázni (1788 Bécsi Magyar Múzsa C0350, 118) | tsak kenyérrel, mi ifjak mind inkább meg-elégszünk, hanem az apónak és anyónak, egy kis leves, egy kis hús […] is meg-kivántatik (1795 Bécsi Magyar Merkurius C0344, 445) | A legelső neszre mindjárt beözönlék [a közönség]; Férfi, nő, fiú, lyány; még a csecsszopó is, Még a száz esztendős vén anyó, s apó is (1851 Arany János CD01) | szeretnék Virgilius lenni, hogy leírjam Aeneast, a Bem apó személyében (1879 Teleki Sándor 8474005, 82) | tizenkét éves kölyök a diákszínpadon, apónak lisztezve (1984 Bodor Pál 1019052, 40).

2. ’〈megszólításként v. megnevezésként az unokájához v. gyermekéhez való viszonyában:〉 nagyapa, ill. apa’ ❖ Simmogatván egy gyermek az attya nagy haſát, egyſzer azt találá kérdeni: Atyám Uram! mi van olyan ſok a’ Kegyelmed haſában? Ott Fiam ſz–, monda az attya. A’ Gyermek erre ismét azt kérdé: Mikor ette édes Apó! azt a’ ſok ſz–t? (1789 Andrád Sámuel ford. 7008008, 167) | Erről a mai napról mondta a tót suhanc az apjának: Hej, apó, mikor lesz az a nap, hogy én úgy jóllakom, miszerint sem feküdni, sem ülni, sem aludni nem fogok tudni, hanem csak hánykolódom és lihegek, mint a sün? (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | A füstfellegecskékben nagyapám arcát látom, szakállának a szúrását érzem a homlokomon. Fehér virág a szakálla. Apó nevezte így, mondván, hogy halála előtt az ember kivirágzik (1970 Sütő András 9620012, 64).

Ö: nagy~, ősz~, tél~.

ÖU: öreg~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. apa; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

apó főnév 1A (kedvesk)
1.
〈tiszteletet kifejező megszólításként is:〉 idős(ebb) férfi, öregember, ill. bácsi
Edgy Házasulandó edgy öreghez mégyen […], Apó! kérdi: annak mire kell vigyázni, Ki a’ Házasságban nem akar hibázni
(1788 Bécsi Magyar Múzsa)
tsak kenyérrel, mi ifjak mind inkább meg-elégszünk, hanem az apónak és anyónak, egy kis leves, egy kis hús […] is meg-kivántatik
(1795 Bécsi Magyar Merkurius)
A legelső neszre mindjárt beözönlék [a közönség]; Férfi, nő, fiú, lyány; még a csecsszopó is, Még a száz esztendős vén anyó, s apó is
(1851 Arany János)
szeretnék Virgilius lenni, hogy leírjam Aeneast, a Bem apó személyében
(1879 Teleki Sándor)
tizenkét éves kölyök a diákszínpadon, apónak lisztezve
(1984 Bodor Pál)
2.
〈megszólításként v. megnevezésként az unokájához v. gyermekéhez való viszonyában:〉 nagyapa, ill. apa
Simmogatván egy gyermek az attya nagy haſát, egyſzer azt találá kérdeni: Atyám Uram! mi van olyan ſok a’ Kegyelmed haſában? Ott Fiam ſz–, monda az attya. A’ Gyermek erre ismét azt kérdé: Mikor ette édes Apó! azt a’ ſok ſz–t?
(1789 Andrád Sámuel ford.)
Erről a mai napról mondta a tót suhanc az apjának: Hej, apó, mikor lesz az a nap, hogy én úgy jóllakom, miszerint sem feküdni, sem ülni, sem aludni nem fogok tudni, hanem csak hánykolódom és lihegek, mint a sün?
(1878 Mikszáth Kálmán)
A füstfellegecskékben nagyapám arcát látom, szakállának a szúrását érzem a homlokomon. Fehér virág a szakálla. Apó nevezte így, mondván, hogy halála előtt az ember kivirágzik
(1970 Sütő András)
ÖU: öregapó
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. apa; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások