ápoló mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → ápol.
II. mn 1A (kissé rég)
1. (átv is) ’vkinek v. vminek az ápolásával, (fizikai) gondozásával foglalkozó, ápolást (rendszeresen) végző 〈személy〉, ill. ilyen jellegű 〈tevékenység〉’ ❖ azt óhajtottam szűntelen, hogy […] végső napjaimat az ő ápoló karjai között nyugodalmasan eltölthessem (1811 k. Verseghy Ferenc 7373012, 79) | ápoló dajkája (1843 Nagy Ignác ford.–Paalzow C3277, 167) | 60 tehén s mintegy 12-15 borju mellé két ápoló cseléd kik aztán szecskát is vághatnak s nyáron a zöld takarmány behordásánál is segithetnek (1855 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045003, 154) | A tenyészet vívmányai még most is virítanak, a természet ápoló kertészkedése mellett; de az emberi épitkezéseknek csak romjait és homályos nyomait találhatjuk fel (1889 Orbán Balázs CD22) | Egyetlen egy út, széles és világos –: Ápoló kezek terítették egyszer (1928 Tamás Sári CD10).
2. (irod) ’gondviselő, oltalmazó, pártfogó 〈személy, közösség〉, ill. ilyen személyre, közösségre jellemző 〈érzés, magatartás, tevékenység stb.〉’ ❖ marad kicsin szolgálója Ápoló kegyének. Tartsa meg őt továbbra is Gondja’ gyermekének (1830 Vörösmarty Mihály 8524183, 69) | szűz Erzsébetet, Már mint öt éves gyermeket, Kitépte országos viszony Szűlői’ ápoló öléből, Hogy más hazában, nem rokon Karok közt lenne (1845 Garay János 8154023, 364) | vedd őt atyai szeretetedbe és ápoló jóvoltodba! (1847 Czakó Zsigmond 8073004, 401) | a család ápoló melegét (1859 Teleki Sándor 8474001, 5).
III. fn 1A
1. ’(beteg)ápolással (kórházban) hivatásszerűen foglalkozó(, szakképesítéssel rendelkező) személy, kül. férfi’ ❖ Endrének fogadására egész az ebédlőig kitámolygott szép ápolója karján hálószobájából – szinlett betegünk (1853 Karacs Teréz 8219001, 54) | tébolydai ápolók (1875 Jókai Mór CD18) | Kínos légzési zavarok… állandó láz… gyöngeség… orvosságot nem szed – ápolót nem enged… orvosra nem hallgat! (1918 Szomory Dezső 9683011, 71) | kórházi ápoló (1939 Ottlik Géza CD10) | szakképzett ápolók (1994 Magyar Hírlap CD09) | A szakdolgozók – nővérek, ápolók – minden bizonnyal találnak majd az intézményeken belül munkát (1995 Figyelő CD2601).
2. ’〈gazdaságban v. állatkertben:〉 állatgondozó személy’ ❖ Az elefánt gyüjti ugyan a krajcárt, de rögtön aztán, hogy megszerezte, megvető mozdulattal oda is trombitálja az őr, vagy az ápoló lábai elé (1933 Márai Sándor 9421010, 21) | Egy krokodil vasárnap elborzadt turisták szeme láttára megtámadta és megölte ápolóját (1994 Magyar Hírlap CD09).
3. ’vkinek a gondviselője, gyámolítója, segítője’ ❖ akarom, hogy igen szeretett hitvesem donna Maria Christina de Bourbon, nekik mindnyájoknak gyámanyjok ’s ápolójok legyen (1833 Jelenkor C0226, 686) | Bár tovább éltél volna Elhunyt jó atyám! Hogy jóságodat sorba’ Meghálálhatnám. Ápolód lettem volna Élted alkonyán (1895 Karikó János 8223011, 79) | Szép asszonyokkal sűrűn lakni lakzit, Hű ápolónak fürge kis cseléd, Aféle fajta, ki mindenhez ért, Ugrál, dalol s a csókért nem haragszik (1945 Heltai Jenő ford.–Baffo 9239045, 100).
4. (rendsz. birtokszóként) ’vmit (fennmaradásában, fejlődésében) segítő, támogató, pártoló személy’ ❖ hazánkban a’ szépmesterségek új ápolót nyertek (1819 Kisfaludy Károly 8242028, 252) | a főrendi tábla sehol e világon nem ápolója a nép érdekeinek s jogainak (1845 Szemere Bertalan 8437011, 225) | a tudomány és művészet igazi ápolóiról (1898–1899 Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny C1507, 65) | Ne szóljunk a paraszti idill újkori ápolóiról (1939 Illyés Gyula 9274070, 44) | régi vallási hagyományok ápolóját (1978 Fehérváry István 1047001, 123).
Ö: arc~, beteg~, bőr~, kéz~, ló~, mentő~, szak~, test~.
ÖU: fő~, segéd~.
ÖE: ~apáca, ~intézet, ~képzés, ~testvér.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.