aprít ts ige 4a4

1. ’sok kisebb darabra vág, tördel, hasogat vmit, ill. vágva, tördelve ilyen darabokat létrehoz’ ❖ megyek, – el-kapom ſzablyáját, […] Darabra aprítom mind tüdejét máját (1787 Pálóczi Horváth Ádám 7257020, 16) | foghagymát aprított (1793 Gvadányi József 7125013, 8) | a gazdaasszony tüzet csinált, […] elévette a bográncsot […], szalonnát aprított, a bográncsba hányta (1823 Fogarasi Sámuel 7109011, 265) | Zöld babot aprít (1902 Gárdonyi Géza C1825, 143) | dohányt aprítanak (1926 Rákosi Jenő 8385006, 73) | a kedves nagyanyák […] megkönnyebbült föllélegzéssel apritották gyujtósnak a rokkát és az öreg szövőszéket (1941 Illyés Gyula 9274079, 50) | [Apám] télen […] fát fűrészelt, ágakat tördelt, gyújtóst aprított (1974 Galsai Pongrác 9171001, 15) | [a domboldalakat] szecskává aprított szálerdők, derékba tört fatörzsek, csonkok borítják (1998 Természet Világa CD50).

1a. ’〈ételbe, edénybe〉 belevág, beletördel vmit’ ❖ [aludttejbe] aprittyák a’ kenyeret (1783 Molnár János 7445003, 176) | tejet kapott egyszer uzsonnára, mély tányérban, amelybe zsemlyét aprított a dajka (1896 Papp Dániel 8354005, 187) | jóízűen csiklandozta az orrot a bográcsba aprított szalonna (1931 Móricz Zsigmond CD10).

2. (rég) ’〈ellenséget, ellenfelet〉 üt-vág, kaszabol’ ❖ [az igaz katona] Apritja az ellenséget, Vérrel szerez nemességet (1830 Szőke József 8454034, 20) | aprította a törököt (1898 Mikszáth Kálmán C3158, 114) | a császár martalócait tüstént aprítaná (1978 Sőtér István 9613001, 151).

3. (nyj) ’〈lépteket, beszédet〉 gyorsít’ ❖ mindenik tántzát aprította (1795 Gvadányi József C1942, 17) | Jobbomba fogódzik Júluskám, ’s apríttya pitziny lépésit utánnam (1810 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius C0830, 86) | Itt aprítani kell a szót! (1935 Cs. Szabó László CD10).

Ö: bele~, fel~, le~, meg~, össze~.

Fr: gulyáshús.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

aprít tárgyas ige 4a4
1.
sok kisebb darabra vág, tördel, hasogat vmit, ill. vágva, tördelve ilyen darabokat létrehoz
megyek, – el-kapom ſzablyáját, […] Darabra aprítom mind tüdejét máját
(1787 Pálóczi Horváth Ádám)
foghagymát aprított
(1793 Gvadányi József)
a gazdaasszony tüzet csinált, […] elévette a bográncsot […], szalonnát aprított, a bográncsba hányta
(1823 Fogarasi Sámuel)
Zöld babot aprít
(1902 Gárdonyi Géza)
dohányt aprítanak
(1926 Rákosi Jenő)
a kedves nagyanyák […] megkönnyebbült föllélegzéssel apritották gyujtósnak a rokkát és az öreg szövőszéket
(1941 Illyés Gyula)
[Apám] télen […] fát fűrészelt, ágakat tördelt, gyújtóst aprított
(1974 Galsai Pongrác)
[a domboldalakat] szecskává aprított szálerdők, derékba tört fatörzsek, csonkok borítják
(1998 Természet Világa)
1a.
〈ételbe, edénybe〉 belevág, beletördel vmit
[aludttejbe] aprittyák a’ kenyeret
(1783 Molnár János)
tejet kapott egyszer uzsonnára, mély tányérban, amelybe zsemlyét aprított a dajka
(1896 Papp Dániel)
jóízűen csiklandozta az orrot a bográcsba aprított szalonna
(1931 Móricz Zsigmond)
2. (rég)
〈ellenséget, ellenfelet〉 üt-vág, kaszabol
[az igaz katona] Apritja az ellenséget, Vérrel szerez nemességet
(1830 Szőke József)
aprította a törököt
(1898 Mikszáth Kálmán)
a császár martalócait tüstént aprítaná
(1978 Sőtér István)
3. (nyj)
〈lépteket, beszédet〉 gyorsít
mindenik tántzát aprította
(1795 Gvadányi József)
Jobbomba fogódzik Júluskám, ’s apríttya pitziny lépésit utánnam
(1810 Baróti Szabó Dávid ford.Vergilius)
Itt aprítani kell a szót!
(1935 Cs. Szabó László)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások