arabus mn és fn (/tréf)
I. mn 14A1
1. ’az arab 〈nép (egy csoportja)〉’ ❖ az Arabus ſzeretsenyek az ollyan [ti. meghódított és az iszlám vallásra térített] népeket egyesíttették-is magokkal (1797 Gvadányi József ford. 7125029, 339).
1a. ’arab 〈személy〉’ ❖ az Arabus Históricusok [= történetírók] írják (1797 Gvadányi József ford. 7125029, 332) | átlőtt arabus bennszülöttet láttam (1926 Nagy Endre CD10).
2. ’arab 〈nyelv〉’ ❖ Oxfordban az arabus nyelv tanára (1893 PallasLex. CD02) | Ez arabus nyelven van: Visszájáról kell olvasni (1902 Gárdonyi Géza C1843, 51).
2a. (-ul raggal, hsz-szerűen) ’arab nyelven’ ❖ [Tudok] diákul, görögül, hebraeusul [= héberül], meg jóformán arabusul is (1869 Jókai Mór CD18) | Van nekem egy európai ismerősöm, aki tud arabusul (1905 Ady Endre CD0801).
2b. ’az arab nyelv lejegyzésére való 〈írás〉’ ❖ Arabus az írás rajta [ti. a palloson] (1929 Cs. Szabó László CD10).
2c. ’érthetetlen, felfoghatatlan 〈nyelv〉, ill. ilyen nyelven’ ❖ Arabus nyelv ez, hallja kelmed (1864 A vén harangozó naptára C4407, 33) | [a képviselők többsége számára] arabusul van ez a javaslat (1902 Budapesti Hírlap ápr. 8. C4690, 2).
3. ’az arab kultúrában létrejött, hozzá tartozó 〈tudomány, művészet〉’ ❖ Föníciai, kelta, római, arabus, bizánci emlékeket, eleitől végig mindent meg kell látnia (1919 Elek Artúr ford. CD10) | a középkor arabus filozófiájának (1937 Elek Artúr CD10) • arabus szám ’arab szám’ ❖ kétezer forint, arabus számokban és írásban van föltüntetve (1902 Mikszáth Kálmán CD04).
4. ’(főként) arabok által lakott 〈föld, terület〉’ ❖ az élet arabus földön sem áll meg (1995 Magyar Hírlap CD09).
4a. ’arab 〈lófajta〉, ill. ilyen fajtájú 〈ló〉’ ❖ pompás, drága készületü hintóját a két arabus szürkével megbámulták (1803 Régi magyar társas élet C4393, 424) | A [leány] feje mozdulatai, mint az arabus paripáé (1912 Gárdonyi Géza C1839, 222).
II. fn 4A
1. ’az arab nép (egy csoportja)’ ❖ az Arabusok Birodalma (1797 Gvadányi József ford. 7125030, 222) | hasba lőtték az arabusok, de elég szép végkielégítést kapott (1967 Csurka István 9096001, 45).
1a. ’arab személy, kül. férfi’ ❖ mi ketten ott kóboroltunk a sok bolond arabus meg török között (1888 Almanach 1889-re C0005, 75) | Két arabus huzott fölfelé [a Keopsz-piramisra], egy meg tolt (1897 Gárdonyi Géza C1845, 148).
2. ’arab ló’ ❖ az arabusok úgy megkapták a kocsisukat, hogy alig birta őket megfogni (1891 Móricz Pál¹ C3209, 25).
J: arab.
Vö. ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.