áradó mn-i ign és mn 11A1

I. mn-i ign → árad.

II. mn

1. ’szenvedélyes, sodró erejű, heves 〈érzelem, kedv〉’ ❖ a’ mit teremtve áradó hevére Kegyajkin a’ képzés lehelt vala, Merész iránya érdemczélhoz ére (1822 Kisfaludy Károly 8242007, 68) | áradó mély fájdalomnak Engem lankadási nyomnak (1825 Kölcsey Ferenc C2799, 162) | áradó kedély és hideg értelem (1863 Gyulai Pál C1990, 15) | Frédéric a nyakába ugrott, s áradó gyöngédséggel tiltakozott (1960 Gyergyai Albert ford.–Flaubert 9202003, 89).

1a. ’ilyen érzelmektől fűtött, áthatott’ ❖ áradó szavakkal dicsőíti a civilizációt (1910 Bán Ferenc CD10) | [Petőfi] a világirodalom legáradóbb, legtermészetesebb, leggazdagabb, legrokonszenvesebb, legösztönösebb, legfrissebb, legcsodásabb lírai lángelméje (1929 Kosztolányi Dezső C2751, 41) | hiányzik belőle a kibeszélés vallomásos izgalma, érzelmi ajzottsága. Igazában nem áradó vallomásbeszédet olvasunk (1972 Fülöp László 2018001, 281).

2. ’pezsgő, eleven’ ❖ Szentegyházi csend váltotta fel a nagy természet áradó, zsongó jelenségeit (1847 Endrődi Sándor C1568, 88) | Te adsz tüzet a tollnak, hogy a vesztes mozdíthatatlan ritmusain át a romokon nemesen megszülethess, művészet: izzó, áradó világ! (1941 Rónay György 9573061, 6) | áradó ez a szellemi felajzottság (1956 Veres Péter C0091, 751).

3. ’nagy erővel megnyilvánuló, kitörő’ ❖ őt nője mellé leültetve, még áradóbb beszélő kedve (1882 Gyulai Pál C1987, 379) | A szenvedésnek ez az áradó gyönyöre (1937 Németh Andor 9480018, 273) | lekerekítette Csáty Anna életrajzát annyi időre, míg dalaival, nevetésével, áradó jókedvével, férje vállának dőlve, gyerekeivel fogócskázva ténylegesen élt (1996 Szabó Magda 9630007, 58).

3a. ’ragyogó 〈napfény〉’ ❖ Mikor e sötétbeborult világ elaléltan fetreng önmaga gyilkos tőreitől; te áradó fényben gyógyitó sebet vágtál esendő testemen (1944 Berda József 9046006, 30) | minden nyitva a csudás, áradó arany-napfényre (1979 Esterházy Péter 9129002, 324).

áradó melléknévi igenév és melléknév 11A1
I. melléknévi igenévárad
II. melléknév
1.
szenvedélyes, sodró erejű, heves 〈érzelem, kedv〉
a’ mit teremtve áradó hevére Kegyajkin a’ képzés lehelt vala, Merész iránya érdemczélhoz ére
(1822 Kisfaludy Károly)
áradó mély fájdalomnak Engem lankadási nyomnak
(1825 Kölcsey Ferenc)
áradó kedély és hideg értelem
(1863 Gyulai Pál)
Frédéric a nyakába ugrott, s áradó gyöngédséggel tiltakozott
(1960 Gyergyai Albert ford.Flaubert)
1a.
ilyen érzelmektől fűtött, áthatott
áradó szavakkal dicsőíti a civilizációt
(1910 Bán Ferenc)
[Petőfi] a világirodalom legáradóbb, legtermészetesebb, leggazdagabb, legrokonszenvesebb, legösztönösebb, legfrissebb, legcsodásabb lírai lángelméje
(1929 Kosztolányi Dezső)
hiányzik belőle a kibeszélés vallomásos izgalma, érzelmi ajzottsága. Igazában nem áradó vallomásbeszédet olvasunk
(1972 Fülöp László)
2.
pezsgő, eleven
Szentegyházi csend váltotta fel a nagy természet áradó, zsongó jelenségeit
(1847 Endrődi Sándor)
Te adsz tüzet a tollnak, hogy a vesztes mozdíthatatlan ritmusain át a romokon nemesen megszülethess, művészet: izzó, áradó világ!
(1941 Rónay György)
áradó ez a szellemi felajzottság
(1956 Veres Péter)
3.
nagy erővel megnyilvánuló, kitörő
őt nője mellé leültetve, még áradóbb beszélő kedve
(1882 Gyulai Pál)
A szenvedésnek ez az áradó gyönyöre
(1937 Németh Andor)
lekerekítette Csáty Anna életrajzát annyi időre, míg dalaival, nevetésével, áradó jókedvével, férje vállának dőlve, gyerekeivel fogócskázva ténylegesen élt
(1996 Szabó Magda)
3a.
ragyogó 〈napfény〉
Mikor e sötétbeborult világ elaléltan fetreng önmaga gyilkos tőreitől; te áradó fényben gyógyitó sebet vágtál esendő testemen
(1944 Berda József)
minden nyitva a csudás, áradó arany-napfényre
(1979 Esterházy Péter)

Beállítások