áradoz l. áradozik
áradozik tn ige 14a12 áradoz (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: rég), árjadoz (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)
1. (kissé rég, átv is) ’〈(folyó)víz, folyadék〉 tömegében növekedik v. bőven folyik, ömlik’ ❖ ſzív, melly teli van, és áradozik (1788 Batsányi János 7448001, 39) | A keserű köny szememből Milly özönben áradoz? (1798 Kisfaludy Sándor 8243001, 73) | e’ szeretet annyira szükséges, hogy belőle, mint kutfőből, a’ nemzet’ boldogsága áradozzon (1841 Vörösmarty Mihály 8524430, 39) | Természettani tekintetben nevezetes azon nagymennyiségü özönfa, melyet az áradozó Feketeügy minduntalan felszinre hoz (1869 Orbán Balázs CD22) | próbáljam lecsapolni a lelkemben áradozó szenvedélyt (1937 Tersánszky Józsi Jenő 9706009, 29).
1a. (rég) ’〈előny, haszon〉 fakad, származik’ ❖ tökéletességre vezető még mindaz, mi […] tulajdonok s erények kimiveléséből áradoz (1835 Széchenyi István CD1501) | az emberiségre […] valódi és tartós jó áradozhat (1841 Széchenyi István CD1501) | egy az a Lélek, melyből mindenféle jótétemény áradoz (1909 Czeglédy Sándor ford. CD1211) | a boldogságérzet, ami a jócselekedeteink nyomán áradoz bennünk (1914 Nagy Lajos CD10).
2. (kissé rég) ’〈légnemű anyag, fény, hang stb.〉 terjed, áramlik’ ❖ [a magyar koboz hangja] szokatlan bájjal áradoz (1859 Szemere Miklós 8438040, 287) | [az este] szürke félhomálya áradozni kezde (1847 Arany János CD01) | A lég hullámain szép dal árjadoz (1863 Madách Imre C2953, 115) | [rózsaszínű pára,] mely part és szigetek fölött áradoz (1892 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Édesen áradozott a mezők lehelete (1920 Déry Tibor CD10) | a dohányfüst […] majdnem minden emberről áradozott (1938 Tersánszky Józsi Jenő 9706013, 81).
3. áradozik vkiről v. vmiről (vonzat n. is) ’lelkendezik, elragadtatással szól vkiről v. vmiről’ ❖ Erdély legszebb hölgye előtt illy dicséretekben áradozom (1847 Jósika Miklós C2406, 51) | Ne áradozzál […] ha van, takard el mély érzelmedet (1866 Benedek Aladár C3307, 133) | A költők annyit áradoznak róla [ti. a pacsirtáról], hogy muszáj az embernek ismerni (1921 Nagy Lajos 9472028, 69) | Veszi elő úti tarisznyájából Petőfi összes verseinek kötetét, áradozva mutatja az arcképet (1949 Illyés Gyula 9274066, 30) | anyám gyönyörködve áradozott Editről meg Gáborról (1956 Hernádi Gyula 2005006, 28) | Micsoda bájos, kislányos naivitás – áradoztam (1962 Stella Adorján 9614001, 33) | a kabbalisták áradoznak arról, hogy milyen védőereje van [a menórazsoltárnak] mint talizmánnak (1989 Berényi Gábor ford.–Scholem 2039015, 50).
4. (kissé rég) ’〈tulajdonság, érzés〉 megnyilvánul vhol’ ❖ finom ízlés áradoz mindenen (1836 Aurora C0043, 41) | édes érzés áradozott, zsibongott a szíve körül (1917 Móricz Zsigmond CD10).
4a. áradozik vmitől (kissé rég) ’〈személy(ek csoportja)〉 vmely érzelemtől fűtve hosszan beszél’ ❖ kik mindig forrnak, lelkesedéstül egy huzomban áradoznak (1842 Széchenyi István CD1501) | a hazafiúi aggodalmaktól áradozó ellenzék (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | [az öreg rétközi mesélő] áradozott a boldogságtól (1940 Ortutay Gyula CD10).
4b. áradozik vmitől (rég) ’〈szöveg〉 vmely érzelem, szándék feltűnő jegyeit viseli’ ❖ E levelek áradoztak a boldogságtól (1882 Jókai Mór CD18) | magasztalásoktól áradozó kritikák (1905–1906 Mikszáth Kálmán CD04) | [a tömeg] csak a király s a nemesség gyűlöletétől áradozó jelszavakat követte (1912 Radó Sámuel CD10).
J: árad.
Sz: áradozat.
Vö. CzF. áradoz; ÉrtSz.; TESz. ár²; ÉKsz.; ÚMTsz.