arasz fn 4A araszt (nyj)
’kéz(fej) az oldalra kinyújtott hüvelyk- és kisujjal, ill. az ezzel mért kb. 15–20 centiméteres térköz mint (népi) hosszmérték’ ❖ Arasztommal mértem a’ búza’ kalászát (1818 Kondor Sámuel C2728, 161) | olyan karcsú termete nincs senkinek, mint neki, arasszal át lehet érni a derekát (1858 Jókai Mór C2250, 50) | nem ugy mírik az igazságot, nem arasszal, se nem réffel, se nem víkával (1910 Móricz Zsigmond C3227, 37) | A bibliai korban a mai méter-rendszerhez hasonló pontos hosszmérték-rendszer nem volt […]. Megvoltak azonban a viszonylagos méret-arányok a következőképpen: 1 könyök = 2 arasz, 1 arasz = 3 tenyér(szélesség), 1 tenyér = 4 ujj (1995 Jubileumi kommentár CD1206).
a. (jelzőként is) ’(vhány) ilyen egységnyi hosszúságú; arasznyi’ ❖ Ez füvetske kertekben és mezökben terem, nö egy két araſzra (1775 Csapó József 7062001, 230) | Az, ki, mint e’ szegény pára, két arasz vasat nyelt, nem igen ebédel többé jóizüen (1847 Eötvös József 8126014, 252) | [A búvár hencser] rendes nagysága két arasz és három hüvelyk (1920 Nagy Lajos 9472032, 89) | Ha egy arasszal odébb megy a golyó, kampec, gondolta (1963 Rónay György 9573001, 228) | két arasz átmérőjű (1967 Csepregi Horváth János CD52).
b. (jelzőként) ’(vhány) ilyen egységnyi kiterjedés, távolság’ ❖ A’ tokos szemeket […] meleg kementzébe öntettem […], és ott egy arasz vastagságra elteríttettem (1805 Pethe Ferenc 8364009, 747) | A piros nadrágján három araszt széles a paszomántja (1896 Kozma Andor C2786, 84) | A keresztfonalak bevetését […] egy másfél-két arasz hosszú, két végén bevágással vállasított botocskával [végzik] (1979 NéprajziLex. CD47).
c. ’vmiből vhány ilyen egységnyi hosszúságú darab’ ❖ engemet egysinges deáknak neveztek, mert azután nőttem még, úgyhogy idővel egy araszt kellett toldani a tógám aljába (1823 Fogarasi Sámuel 7109004, 98) | a kabát tulságosan hosszu, a fiucska olyan lesz benne, mint egy kántor; le kell az aljából vágni vagy egy arasztot (1901 Mikszáth Kálmán C3149, 106).
d. (jelzőként v. állítm-ként is) ’nagyon kicsi, rövid, kevés 〈dolog, távolság, idő stb.〉’ ❖ engedjetek csak egyj araszt helyet ez’ árva gyermeknek, hová fejét hajthassa (1819 Katona József C2502, 135) | Mi a’ mértföldek foglalatja? Csak egy arasz sincs lelkemnek (1835 Aurora C7818, 14) | Viskóban él, világa egy araszt (1871–1881 Ábrányi Emil C0507, 275) | egy arasz az élet (1909 Móricz Zsigmond C3219, 34) | s most heroin-mámorban egy arasszal a józanság alatt siklik a révbe (1980 Marsall László 1103015, 41).
Ö: bak~.
Fr: sánta.
ÖU: barát~, ember~, óriás~, paraszt~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.