adoráció fn 1A (Tört v. Vall is)

’az uralkodó iránti hódolatot, az Isten imádását, tiszteletét kifejező szertartás, ill. liturgikus mozdulat (az uralkodót v. az Istent képviselő tárgy v. személy előtt)’ ❖ Az adoráció mint „örökimádás” mint az oltáriszentség szüntelen imádása a keleten már az V. században megvolt, innét átjött nyugatra is (1893 PallasLex. CD02) | [Sejanus] arany szobrai nem különböztek a császáréitól és hasonlóan adoratio tárgyát képezték (1904 ÓkoriLex. CD28) | A császár már trónon ülve fogadta a futárt, aki az adoratio után átnyujtotta neki a caesar lepecsételt levelét (1932 Móra Ferenc 9459036, 6).

Vö. IdSz.

adoráció főnév 1A (Tört v. Vall is)
az uralkodó iránti hódolatot, az Isten imádását, tiszteletét kifejező szertartás, ill. liturgikus mozdulat (az uralkodót v. az Istent képviselő tárgy v. személy előtt)
Az adoráció mint „örökimádás” mint az oltáriszentség szüntelen imádása a keleten már az V. században megvolt, innét átjött nyugatra is
(1893 PallasLex.)
[Sejanus] arany szobrai nem különböztek a császáréitól és hasonlóan adoratio tárgyát képezték
(1904 ÓkoriLex.)
A császár már trónon ülve fogadta a futárt, aki az adoratio után átnyujtotta neki a caesar lepecsételt levelét
(1932 Móra Ferenc)
Vö. IdSz.

Beállítások