argonauta fn 6A

1. (Mit) ’〈a görög mitológiában:〉 az Argó nevű hajón az aranygyapjúért utazó és azt megszerző hajósok egyike’ ❖ Sokon [ti. kövön] vésve látszott a kolkisi házon Argonautáival vitézkedő Jázon (1795 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Talán éppen itt, ennél a forrásnál suttogta Medea a csábító argonauta fülébe e szókat (1897 Jókai Mór CD18) | Apollón, a „hajnali” istenség, amikor az Argonauták egy elhagyott szigeten az első reggeli szürkülés […] pillanatában találkoznak vele (1933 Kerényi Károly 9325001, 116).

1a. (jelzőként is) (vál) ’merész, vakmerő ember(csoport)’ ❖ A mi bátor argonautáink kimerülve, elfagyva levén, a tovább menetelre képtelenek voltak (1870 Orbán Balázs 8340017, 170) | van valami andalító ebben az új argonauta hadban, amely a nyugatból kiszakadva, a dráma terén indul harcra a táltosok, a hitetlenek, az ügyeskedők és a szemfényvesztők ellen (1923 Gyergyai Albert CD10).

2. (rég, Áll) ’a nyolckarú polipok rendjébe tartozó, a trópusi és szubtrópusi tengerekben gyakori, planktonokkal táplálkozó faj (Argonauta argo); hajóspolip’ ❖ Az Argónauták […] lapos téjszínű felette igen vékony héjjak, mellyekben egy pókhoz hasonló állatocska lakik (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 107) | Argonauta (állat), a fejlábú lágytestüek (Cephalopoda) osztályának a kétkopoltyúsok (Dibran chiata) rendjébe s a nyolckaruak (Octopodidae) alrendjébe tartozó állatnem (1893 PallasLex. CD02) | Az Argonauta gömbölyded testén az aránylag kicsiny fej és az erős fejlettségű tölcsér ötlik különösen fel, de legkivált mégis az a körülmény, hogy a legfelső karok lemezalakúan kiszélesedtek (1933 Az állatok világa ford. CD46).

Vö. IdSz.

argonauta főnév 6A
1. (Mit)
〈a görög mitológiában:〉 az Argó nevű hajón az aranygyapjúért utazó és azt megszerző hajósok egyike
Sokon [ti. kövön] vésve látszott a kolkisi házon Argonautáival vitézkedő Jázon
(1795 Csokonai Vitéz Mihály)
Talán éppen itt, ennél a forrásnál suttogta Medea a csábító argonauta fülébe e szókat
(1897 Jókai Mór)
Apollón, a „hajnali” istenség, amikor az Argonauták egy elhagyott szigeten az első reggeli szürkülés […] pillanatában találkoznak vele
(1933 Kerényi Károly)
1a. (jelzőként is) (vál)
merész, vakmerő ember(csoport)
A mi bátor argonautáink kimerülve, elfagyva levén, a tovább menetelre képtelenek voltak
(1870 Orbán Balázs)
van valami andalító ebben az új argonauta hadban, amely a nyugatból kiszakadva, a dráma terén indul harcra a táltosok, a hitetlenek, az ügyeskedők és a szemfényvesztők ellen
(1923 Gyergyai Albert)
2. (rég, Áll)
a nyolckarú polipok rendjébe tartozó, a trópusi és szubtrópusi tengerekben gyakori, planktonokkal táplálkozó faj (Argonauta argo); hajóspolip
Az Argónauták […] lapos téjszínű felette igen vékony héjjak, mellyekben egy pókhoz hasonló állatocska lakik
(1799 Fábián József ford.Raff)
Argonauta (állat), a fejlábú lágytestüek (Cephalopoda) osztályának a kétkopoltyúsok (Dibran chiata) rendjébe s a nyolckaruak (Octopodidae) alrendjébe tartozó állatnem
(1893 PallasLex.)
Az Argonauta gömbölyded testén az aránylag kicsiny fej és az erős fejlettségű tölcsér ötlik különösen fel, de legkivált mégis az a körülmény, hogy a legfelső karok lemezalakúan kiszélesedtek
(1933 Az állatok világa ford.)
Vö. IdSz.

Beállítások