argó fn 1A

1. (jelzőként is) (Nyelvt) ’alvilági elemek (titkos) csoportnyelve; jassznyelv, tolvajnyelv’ ❖ beszélnek egy argot nyelvet, melyet csak ők értenek (1879 Teleki Sándor 8474006, 246) | Zola is alkalmazta az argót-t alakjai jellemzésére, de La Jeunessenél az irodalmi és lebujbeli tájszólás a mondat lelki kincsévé válik (1917 Szini Gyula CD10) | a nem enged a huszonnyolcból létrejöttéhez talán hozzájárult az argóban ismeretes huszonnyolcas ’csaló, svindler’ szó és a huszonnyolcra vesz ’becsap’ szólás is (1968 Lőrincze Lajos 9403004, 213) | a vásári sátorosok s hontalan bitangok argot-ja (1972 Weöres Sándor 2018008, 415).

2. ’vmely szűkebb (társadalmi, foglalkozási stb.) csoport (szakmai) zsargonja, ill. vmely (társadalmi, foglalkozási stb.) csoportra jellemző beszédmód’ ❖ Na ezt azért nem kell, [főbelőni magát,] az nem kell, ordenári dolog. (Katonás árgóval) (1917 Bródy Sándor C1190, 129) | a végtelenség és a korlátoltság kifejezése hivatali argóvá házasítva (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. (Nyelvt)(kevésbé igényes) csoportnyelvek keveredéséből eredő, kül. a fiatalok beszédében elterjedt nyelvváltozat’ ❖ A cabaret-k, a külvárosok, diákkorcsmák, éjjeli menhelyek, kocsistanyák argot-ján zokogja el a maga vallomásait (1904 Ady Endre CD0801) | éljen az argó, az utcanyelv, mert népi, humoros, bölcs, egészségesen cinikus, költői, filozofikus, teli poétikus vagy drasztikus képekkel (1967 Szentkuthy Miklós 9664013, 321) | A diákok viszont annak a tájnak, annak a rétegnek a nyelvét beszélik, amelyben gyökeredznek. S minthogy a gyökerek sokfélék, kialakították közös nyelvüket, az argót (1979 Kolozsvári Grandpierre Emil 9343006, 160).

ÖE: ~szó.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

argó főnév 1A
1. (jelzőként is) (Nyelvt)
alvilági elemek (titkos) csoportnyelve; jassznyelv, tolvajnyelv
beszélnek egy argot nyelvet, melyet csak ők értenek
(1879 Teleki Sándor)
Zola is alkalmazta az argót-t alakjai jellemzésére, de La Jeunessenél az irodalmi és lebujbeli tájszólás a mondat lelki kincsévé válik
(1917 Szini Gyula)
a nem enged a huszonnyolcból létrejöttéhez talán hozzájárult az argóban ismeretes huszonnyolcas ’csaló, svindler’ szó és a huszonnyolcra vesz ’becsap’ szólás is
(1968 Lőrincze Lajos)
a vásári sátorosok s hontalan bitangok argot-ja
(1972 Weöres Sándor)
2.
vmely szűkebb (társadalmi, foglalkozási stb.) csoport (szakmai) zsargonja, ill. vmely (társadalmi, foglalkozási stb.) csoportra jellemző beszédmód
Na ezt azért nem kell, [főbelőni magát,] az nem kell, ordenári dolog. (Katonás árgóval)
(1917 Bródy Sándor)
a végtelenség és a korlátoltság kifejezése hivatali argóvá házasítva
(1996 Magyar Hírlap)
3. (Nyelvt)
(kevésbé igényes) csoportnyelvek keveredéséből eredő, kül. a fiatalok beszédében elterjedt nyelvváltozat
A cabaret-k, a külvárosok, diákkorcsmák, éjjeli menhelyek, kocsistanyák argot-ján zokogja el a maga vallomásait
(1904 Ady Endre)
éljen az argó, az utcanyelv, mert népi, humoros, bölcs, egészségesen cinikus, költői, filozofikus, teli poétikus vagy drasztikus képekkel
(1967 Szentkuthy Miklós)
A diákok viszont annak a tájnak, annak a rétegnek a nyelvét beszélik, amelyben gyökeredznek. S minthogy a gyökerek sokfélék, kialakították közös nyelvüket, az argót
(1979 Kolozsvári Grandpierre Emil)
ÖE: argószó
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások