argumentum fn 3A8 (vál)

1. (Fil is) ’érv, bizonyíték’ ❖ Nem leltem egy argumentumot is a gyanús ügy mellett, a mely argumentum előtted argumentum lehetett volna (1812 Szemere Pál C3949, 275) | Nincs argumentum elég erős a kérlelhetlen számadatok sikeres megcáfolására (1880 Mikszáth Kálmán 8312079, 110) | hiába volt minden okoskodás és argumentum (1905 Vámbéry Ármin 8507004, 179) | Meggyőzték erről tanulmányai során az érvek, a dogmatikai, logikai, történeti argumentumok (1939 Sík Sándor 9598002, 144) | gyakran érvelnek úgy, hogy a magzat nem része az anya szervezetének. Az argumentum szerint a testünk fölötti szuverenitásunk arra terjed ki, ami valóban a testünkhöz tartozik (1992 Kis János² 2058004, 210).

1a. (tréf is) ’olyan (fenyegető, kényszerítő stb.) eszköz, módszer, eljárás, amellyel vki szavának, igazságának érvényt szerezni, ill. vkit vmire rábírni igyekszik’ ❖ azt mondotta, hogy vagyon kétszáznyolcvanezer argumentuma s azzal végben viszi (1784 Rettegi György 7282006, 424) | Csak néhányat kell agyon lövetni, […] a többi bizonyosan ezen hatalmas argumentumoktól capacitálva engedni fog (1848 Március Tizenötödike C3027, 639) | S hogy ne kövessen többé ily nyomot, Vertek lábára argumentumot S e büdös lyukba itten beveték (1866 Szelestey László 8436001, 26) | A felperesek ellen Brassó argumentumai többnyire mindig az inspector urak mogyorófa pálczájában határozódtak meg (1873 Orbán Balázs 8340021, 106).

2. (Mat) ’függvény független változója’ ❖ argumentumoknak nevezik annak a változónak értékeit, melyhez a megfelelő függvényértékeket a tábla tartalmazza (1893 PallasLex. CD02) | az argumentum – vagy ma gyakoribb terminussal: a függvényváltozó – x behelyettesítése (1982 Szende Tamás 2029003, 524).

3. (Nyelvt) ’〈a strukturális grammatikában:〉 az igei alaptag által tematikusan meghatározott vonzat’ ❖ Egy-egy ige esetkerete meghatározott számú szerepet tartalmaz, […] minden egyes szerepet betölt egy-egy argumentum, és minden argumentum csak egy-egy szerepet tölt be. Azonban vannak speciális esetek is, amikor egy szerepet több argumentum tölt be (pl. János és Péter olvas) (1980 Siptár Péter C5395, 4).

4. (rég) ’vmely (írás)mű élén álló tömör bevezetés, tartalmi összefoglalás’ ❖ a dissertatiok [ti. értekezések] argumentuminak kiadása, a megirt dissertatioknak megolvasása és fontos, jó lélekkel való megitélése (1780 Hatvani István¹ 7277002, 32) | [Pállya István színműveinek csak] színlapja és Argumentuma maradt reánk (1905 Magyar írók élete CD27).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

argumentum főnév 3A8 (vál)
1. (Fil is)
érv, bizonyíték
Nem leltem egy argumentumot is a gyanús ügy mellett, a mely argumentum előtted argumentum lehetett volna
(1812 Szemere Pál)
Nincs argumentum elég erős a kérlelhetlen számadatok sikeres megcáfolására
(1880 Mikszáth Kálmán)
hiába volt minden okoskodás és argumentum
(1905 Vámbéry Ármin)
Meggyőzték erről tanulmányai során az érvek, a dogmatikai, logikai, történeti argumentumok
(1939 Sík Sándor)
gyakran érvelnek úgy, hogy a magzat nem része az anya szervezetének. Az argumentum szerint a testünk fölötti szuverenitásunk arra terjed ki, ami valóban a testünkhöz tartozik
(1992 Kis János²)
1a. (tréf is)
olyan (fenyegető, kényszerítő stb.) eszköz, módszer, eljárás, amellyel vki szavának, igazságának érvényt szerezni, ill. vkit vmire rábírni igyekszik
azt mondotta, hogy vagyon kétszáznyolcvanezer argumentuma s azzal végben viszi
(1784 Rettegi György)
Csak néhányat kell agyon lövetni, […] a többi bizonyosan ezen hatalmas argumentumoktól capacitálva engedni fog
(1848 Március Tizenötödike)
S hogy ne kövessen többé ily nyomot, Vertek lábára argumentumot S e büdös lyukba itten beveték
(1866 Szelestey László)
A felperesek ellen Brassó argumentumai többnyire mindig az inspector urak mogyorófa pálczájában határozódtak meg
(1873 Orbán Balázs)
2. (Mat)
függvény független változója
argumentumoknak nevezik annak a változónak értékeit, melyhez a megfelelő függvényértékeket a tábla tartalmazza
(1893 PallasLex.)
az argumentum – vagy ma gyakoribb terminussal: a függvényváltozó – x behelyettesítése
(1982 Szende Tamás)
3. (Nyelvt)
〈a strukturális grammatikában:〉 az igei alaptag által tematikusan meghatározott vonzat
Egy-egy ige esetkerete meghatározott számú szerepet tartalmaz, […] minden egyes szerepet betölt egy-egy argumentum, és minden argumentum csak egy-egy szerepet tölt be. Azonban vannak speciális esetek is, amikor egy szerepet több argumentum tölt be (pl.például János és Péter olvas)
(1980 Siptár Péter)
4. (rég)
vmely (írás)mű élén álló tömör bevezetés, tartalmi összefoglalás
a dissertatiok [ti. értekezések] argumentuminak kiadása, a megirt dissertatioknak megolvasása és fontos, jó lélekkel való megitélése
(1780 Hatvani István¹)
[Pállya István színműveinek csak] színlapja és Argumentuma maradt reánk
(1905 Magyar írók élete)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások