arisztokratikus mn 15A

1. ’az arisztokraták külső megjelenésére, ill. szokásaira, életmódjára jellemző’ ❖ Batthyányi Lajos […] arisztokratikus viselete s egész külseje tőle a vonzalmat száműzte (1848 Mészáros Lázár 8307004, 329) | A gróf magas, daliás alak … szép arisztokratikus nyilt arcvonásokkal (1864 Szentpály Janka C3966, 61) | Ez a hajlott arisztokratikus orr (1895 Szabóné Nogáll Janka C3773, 144) | egy exluzív, arisztokratikus világ (nem annyira társadalmi, mint inkább szellemi tekintetben) tárul elénk (1973 Szőnyi György Endre 1150002, 110).

1a. ’nemes, fenséges, emelkedett’ ❖ A mi nyelvünk, valamint az olasz is aristocraticus nyelv (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 441) | az Aristokratikus lélek még mód felett hatalmas (1832 Kossuth Lajos C1565, 8) | A polgárias tréfálkozást ünnepélyes, arisztokratikus hangulat váltotta föl (1900 Lőrinczy György C2937, 106) | Megjelenésében, viselkedésében arisztokratikus, méltóságteljes […] ember (1998 Lakáskultúra CD39).

1b. (pejor v. tréf) ’előkelő(nek tűnő), előkelősködő’ ❖ Rólok beszél az egész város, az első aristocraticus füszerboltostól kezdve le az utolsó szegény kapásig (1847 Pesti Divatlap C5841, 3) | Az inas megvetőleg nézte le Feri urat, s kezeit hátul keresztbe tevén, arisztokratikus orrhangon felelt (1871 Mikszáth Kálmán CD04) | Lapaj az ősöktől örökölte éles megfigyelő tehetségét, s ha leszorult is az arisztokratikus juhászpályáról, hasznát veszi annak mint csősz is (1881 Mikszáth Kálmán 8312029, 64) | Hallatlan, – mondta a nő, affektált, arisztokratikus pózzal, rágta a zsebkendőjét és hullottak hiszterikus könnyei (1914 Kosztolányi Dezső 9359125, 126).

1c. ’elkülönülő, elzárkózó 〈magatartás, gondolkodásmód stb.〉’ ❖ arisztokratikus gőggel (1897 Mikszáth Kálmán 8312009, 228) | igen arisztokratikus gondolkodású, a tekintélyt gyűlöli, a tömeget megveti (1905 Juhász Gyula¹ 9284817, 54) | [Márai a] Zendülők című regényében megírta a kamaszkor arisztokratikus függetlenségét, merőben önkényes erkölcstanát, izgalmas szabadságát (1980 Ottlik Géza 9496008, 138).

2. (Tört) ’az ókori arisztokrácia, ill. a főnemesség uralmán alapuló, ill. az arisztokrácia hatalmát támogató, szolgáló’ ❖ A’ Kanton ariſztokratikus módra kormányoztatik (1793 Sándor István 7287048, 534) | hazánk aristocraticus alkotmánya (1848 Teleki László² 8473010, 414) | hogy fenntartsák az olyannyira előkelő arisztokratikus társadalmi és gazdasági formákat (1938 Kodolányi János 9342005, 215) | arisztokratikus Magyarországhoz (1985 Csoóri Sándor 9090084, 793) | Az állam élén még formálisan az arisztokratikus köztársaság idejéből megmaradt testület, az arkhónok álltak (1999 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz. arisztokrácia; ÉKsz.; IdSz.

arisztokratikus melléknév 15A
1.
az arisztokraták külső megjelenésére, ill. szokásaira, életmódjára jellemző
Batthyányi Lajos […] arisztokratikus viselete s egész külseje tőle a vonzalmat száműzte
(1848 Mészáros Lázár)
A gróf magas, daliás alak … szép arisztokratikus nyilt arcvonásokkal
(1864 Szentpály Janka)
Ez a hajlott arisztokratikus orr
(1895 Szabóné Nogáll Janka)
egy exluzív, arisztokratikus világ (nem annyira társadalmi, mint inkább szellemi tekintetben) tárul elénk
(1973 Szőnyi György Endre)
1a.
nemes, fenséges, emelkedett
A mi nyelvünk, valamint az olasz is aristocraticus nyelv
(1806 Kazinczy Ferenc)
az Aristokratikus lélek még mód felett hatalmas
(1832 Kossuth Lajos)
A polgárias tréfálkozást ünnepélyes, arisztokratikus hangulat váltotta föl
(1900 Lőrinczy György)
Megjelenésében, viselkedésében arisztokratikus, méltóságteljes […] ember
(1998 Lakáskultúra)
1b. (pejor v. tréf)
előkelő(nek tűnő), előkelősködő
Rólok beszél az egész város, az első aristocraticus füszerboltostól kezdve le az utolsó szegény kapásig
(1847 Pesti Divatlap)
Az inas megvetőleg nézte le Feri urat, s kezeit hátul keresztbe tevén, arisztokratikus orrhangon felelt
(1871 Mikszáth Kálmán)
Lapaj az ősöktől örökölte éles megfigyelő tehetségét, s ha leszorult is az arisztokratikus juhászpályáról, hasznát veszi annak mint csősz is
(1881 Mikszáth Kálmán)
Hallatlan, – mondta a nő, affektált, arisztokratikus pózzal, rágta a zsebkendőjét és hullottak hiszterikus könnyei
(1914 Kosztolányi Dezső)
1c.
elkülönülő, elzárkózó 〈magatartás, gondolkodásmód stb.〉
arisztokratikus gőggel
(1897 Mikszáth Kálmán)
igen arisztokratikus gondolkodású, a tekintélyt gyűlöli, a tömeget megveti
(1905 Juhász Gyula¹)
[Márai a] Zendülők című regényében megírta a kamaszkor arisztokratikus függetlenségét, merőben önkényes erkölcstanát, izgalmas szabadságát
(1980 Ottlik Géza)
2. (Tört)
az ókori arisztokrácia, ill. a főnemesség uralmán alapuló, ill. az arisztokrácia hatalmát támogató, szolgáló
A’ Kanton ariſztokratikus módra kormányoztatik
(1793 Sándor István)
hazánk aristocraticus alkotmánya
(1848 Teleki László²)
hogy fenntartsák az olyannyira előkelő arisztokratikus társadalmi és gazdasági formákat
(1938 Kodolányi János)
arisztokratikus Magyarországhoz
(1985 Csoóri Sándor)
Az állam élén még formálisan az arisztokratikus köztársaság idejéből megmaradt testület, az arkhónok álltak
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz. arisztokrácia; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások