árja mn és fn 6A

I. mn

1. (rég, Nyelvt is) ’az indoeurópai nyelvek ind és iráni ágához tartozó 〈nyelv(csoport)〉, ill. ezzel kapcs., ehhez tartozó’ ❖ Ötven év kellett az egyszerü ârja ékiratok megfejtéséhez (1860 Mátyás Flórián 8301010, 72) | Árja és kaukázusi elemek a finn–magyar nyelvekben (1901 Munkácsi Bernát CD30) | [a Berlinben töltött évet] kizárólag az árja nyelveknek szenteltem (1903 Asbóth Oszkár CD30) | A Védák himnuszai is – az árja világ legrégibb költészete –, a természet erőiről szólnak (1912 Rubin László 9577001, 24).

1a. (rég) ’indoeurópai’ ❖ a paria nem hindu fajta, hanem egészen de egészen az árja vagy indogermán rokonságon kivül eső nép (1860 Brassai Sámuel C1184, 36) | Az etruszk nyelv Augusztus korában halt ki végkép, a megmaradt nyelvemlékeket a tudósok még nem tudták megfejteni, azt sem tudjuk, az árja nyelvcsaládhoz tartozik-e? (1884 Hunfalvy János 8191001, 36) | Nem fogadja el Hunfalvy Müllernek azt a megállapítását sem, hogy az árja és a sémi nyelvek viszont az állami nyelvek fokát testesítik meg (1987 Balázs János² 1009006, 664).

2. ’〈kül. a náci fajelmélet szóhasználatában〉(a vezetésre hivatott) északi fajhoz tartozó, ill. nem zsidó 〈személy, származás〉’ ❖ Ti árják mindig hazudtok! (1911 Bródy Sándor C1189, 13) | Friedrich Delitzsch történeti alapon nyugvó antiszemitizmusa és ária Krisztus-képe (1937 Szimonidesz Lajos 9676001, 24) | annak is, aki csak ápolgatta a nácizmus romboló szellemét, mely fajiságot, árja ősöket kutatott (1946 Bölöni György 9069005, 96) | Hitler, aki azt mondta, hogy a cigányok nem emberek, a zsidók nem emberek, a szlávok nem emberek, csak egy fajta van: az árja, és ezért a többieket el kell pusztítani (1972 Vigilia 2057034, 342).

II. fn

1. (rendsz. tbsz-ban) ’az indoeurópai népek ind és iráni ágához tartozó személy’ ❖ az árják, a mit az idegen népfajokból magok alá vethettek, alárendelt és megvetett rabszolgaságban tartották, és társadalmuk legalsóbb néposztályát alkották belőlök (1881 Szász Károly² 8426058, 54) | ahogyan körülbelül az angol ember a maga gyarmatainak meghódított népfajaira, a yankee a négerre és kínaira, vagy a kínaiak ránk európaiakra, Kelet-India tisztavérű árjái az őket leigázó angolokra tekintenek (1910 Katona Lajos 8227001, 63).

1a. (rendsz. tbsz-ban) (rég) ’indoeurópai népekhez tartozó személy’ ❖ a keleti és nyugati árják (1861 Arany János 8014014, 238) | Mikor az árja belefúl önmaga piszkába, mi helyébe ülünk, s intünk Ázsiának: küldj új csapatokat, megtanítunk benneteket arra, hogy kell egy különb kultúrát csinálni (1905 Ady Endre 9003023, 21) | a görög földet északról meghódító, indoeurópai nyelvet beszélő, fehér bőrű „árják” kultúrája terjedt el és fejlődött tovább (1992 Élet és Tudomány 2006024, 669).

2. (rendsz. tbsz-ban) ’〈kül. a náci fajelmélet szóhasználatában〉(a vezetésre hivatott) északi fajhoz tartozó, ill. nem zsidó személy’ ❖ ha a zsidók elől nem zárnák el a zálogházat, legfeljebb magasabb kamatot szednének tőlük, mint az árjáktól (1935 Zsidó Szemle 2140001, 13) | Ő ária, apai és anyai részről (1936 Márai Sándor 9421007, 45) | árják lakta övezetek (1989 Ádám Péter ford.–Lanzmann 2039030, 92).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

árja melléknév és főnév 6A
I. melléknév
1. (rég, Nyelvt is)
az indoeurópai nyelvek ind és iráni ágához tartozó 〈nyelv(csoport), ill. ezzel kapcs., ehhez tartozó
Ötven év kellett az egyszerü ârja ékiratok megfejtéséhez
(1860 Mátyás Flórián)
Árja és kaukázusi elemek a finn–magyar nyelvekben
(1901 Munkácsi Bernát)
[a Berlinben töltött évet] kizárólag az árja nyelveknek szenteltem
(1903 Asbóth Oszkár)
A Védák himnuszai is – az árja világ legrégibb költészete –, a természet erőiről szólnak
(1912 Rubin László)
1a. (rég)
a paria nem hindu fajta, hanem egészen de egészen az árja vagy indogermán rokonságon kivül eső nép
(1860 Brassai Sámuel)
Az etruszk nyelv Augusztus korában halt ki végkép, a megmaradt nyelvemlékeket a tudósok még nem tudták megfejteni, azt sem tudjuk, az árja nyelvcsaládhoz tartozik-e?
(1884 Hunfalvy János)
Nem fogadja el Hunfalvy Müllernek azt a megállapítását sem, hogy az árja és a sémi nyelvek viszont az állami nyelvek fokát testesítik meg
(1987 Balázs János²)
2.
〈kül. a náci fajelmélet szóhasználatában〉 (a vezetésre hivatott) északi fajhoz tartozó, ill. nem zsidó 〈személy, származás〉
Ti árják mindig hazudtok!
(1911 Bródy Sándor)
Friedrich Delitzsch történeti alapon nyugvó antiszemitizmusa és ária Krisztus-képe
(1937 Szimonidesz Lajos)
annak is, aki csak ápolgatta a nácizmus romboló szellemét, mely fajiságot, árja ősöket kutatott
(1946 Bölöni György)
Hitler, aki azt mondta, hogy a cigányok nem emberek, a zsidók nem emberek, a szlávok nem emberek, csak egy fajta van: az árja, és ezért a többieket el kell pusztítani
(1972 Vigilia)
II. főnév
1. (rendsz. tbsz-ban)
az indoeurópai népek ind és iráni ágához tartozó személy
az árják, a mit az idegen népfajokból magok alá vethettek, alárendelt és megvetett rabszolgaságban tartották, és társadalmuk legalsóbb néposztályát alkották belőlök
(1881 Szász Károly²)
ahogyan körülbelül az angol ember a maga gyarmatainak meghódított népfajaira, a yankee a négerre és kínaira, vagy a kínaiak ránk európaiakra, Kelet-India tisztavérű árjái az őket leigázó angolokra tekintenek
(1910 Katona Lajos)
1a. (rendsz. tbsz-ban) (rég)
indoeurópai népekhez tartozó személy
a keleti és nyugati árják
(1861 Arany János)
Mikor az árja belefúl önmaga piszkába, mi helyébe ülünk, s intünk Ázsiának: küldj új csapatokat, megtanítunk benneteket arra, hogy kell egy különb kultúrát csinálni
(1905 Ady Endre)
a görög földet északról meghódító, indoeurópai nyelvet beszélő, fehér bőrű „árják” kultúrája terjedt el és fejlődött tovább
(1992 Élet és Tudomány)
2. (rendsz. tbsz-ban)
〈kül. a náci fajelmélet szóhasználatában〉 (a vezetésre hivatott) északi fajhoz tartozó, ill. nem zsidó személy
ha a zsidók elől nem zárnák el a zálogházat, legfeljebb magasabb kamatot szednének tőlük, mint az árjáktól
(1935 Zsidó Szemle)
Ő ária, apai és anyai részről
(1936 Márai Sándor)
árják lakta övezetek
(1989 Ádám Péter ford.Lanzmann)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások