árkolt mn-i ign és mn
I. mn-i ign → árkol.
II. mn 12A
1. (Kat) ’védvonalként árokkal v. sánccal körülvett 〈építmény, terület〉’ ❖ lovassággal ostromoltatva árkolt helyeket (1853 Jókai Mór CD18) | Rést ütni az árkolt, becölöpölt helyen (1879 Arany János CD01).
2. ’árokkal körülvett’ ❖ az erősen kimosott és árkolt mélyedések elég változatossá teszik a vidéket (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | szikkadt arcú emberek meg vízikerekeket hajtanak árkolt veteményföldeken (1971 e. Erdei Ferenc CD30) | [vásárt tartanak] puszta vagy körülkerített, esetleg árkolt vásártereken (1991 Magyar néprajz CD47).
2a. • árkolt szemölcs (kissé rég, Anat) ’a benne található ízlelőbimbók révén az ízérzékelés fontos szerve az emberi nyelv felületén az elülső szemölcsös és a garat felé nyúló tüszős rész határán’ ❖ Árkolt szemölcsök. Papillae vallatae (1828 Bugát Pál ford.–Hempel C1210, 278) | A nyelv tüszős része az árkolt szemölcsöktől hátrafelé, egészen a gégefedőig tart (1916 RévaiNagyLex. C5710, 581).
3. ’sávszerű bemélyedésekkel tagolt, rovátkolt 〈felület〉’ ❖ Termése egyenetlenül és mélyen árkolt, gyakran lapított (1902 Wagner János CD35) | Lassan kiraknám szín-kráterekkel árkolt hold-palettám (1955–1957 Somlyó György 9608001, 7) • árkolt zománc (Műv) ’mélyedéseiben zománccal díszített ötvösmű, ill. ennek zománca’ ❖ [az] árkolt zománc […] úgy készül, hogy a díszítendő fémfelületbe egymással határos mélyedéseket (ágy) vésnek, […] melyekbe a különböző színű üvegport helyezik s kályhákba téve megolvasztják, megüvegesítik (1911 RévaiNagyLex. C5698, 734).
4. ’ráncos, barázdált 〈arc〉’ ❖ annyian voltak, kiknek mázsányibb volt a bánata, árkoltabb az arca (1928 Farkas László CD10) | Nem szebb így, ahogy most feledkezem rá, olcsó mítoszai nélkül, meztelen, árkolt arcával? (1939 Kádár Erzsébet CD10) | várta, mikor tűnik fel fölötte az öreg apáca sárga, aszott, árkolt arca (1956 Illés Endre 2005061, 653).
4a. ’sötéttel árnyékolt, karikás 〈szem〉’ ❖ Árkolt szemünket ím lesütjük (1917 Sárközi György CD10).
Ö: körül~.
Vö. ÉKsz.