árkolt mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → árkol.

II. mn 12A

1. (Kat) ’védvonalként árokkal v. sánccal körülvett 〈építmény, terület〉’ ❖ lovassággal ostromoltatva árkolt helyeket (1853 Jókai Mór CD18) | Rést ütni az árkolt, becölöpölt helyen (1879 Arany János CD01).

2. ’árokkal körülvett’ ❖ az erősen kimosott és árkolt mélyedések elég változatossá teszik a vidéket (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | szikkadt arcú emberek meg vízikerekeket hajtanak árkolt veteményföldeken (1971 e. Erdei Ferenc CD30) | [vásárt tartanak] puszta vagy körülkerített, esetleg árkolt vásártereken (1991 Magyar néprajz CD47).

2a. árkolt szemölcs (kissé rég, Anat) ’a benne található ízlelőbimbók révén az ízérzékelés fontos szerve az emberi nyelv felületén az elülső szemölcsös és a garat felé nyúló tüszős rész határán’ ❖ Árkolt szemölcsök. Papillae vallatae (1828 Bugát Pál ford.–Hempel C1210, 278) | A nyelv tüszős része az árkolt szemölcsöktől hátrafelé, egészen a gégefedőig tart (1916 RévaiNagyLex. C5710, 581).

3. ’sávszerű bemélyedésekkel tagolt, rovátkolt 〈felület〉’ ❖ Termése egyenetlenül és mélyen árkolt, gyakran lapított (1902 Wagner János CD35) | Lassan kiraknám szín-kráterekkel árkolt hold-palettám (1955–1957 Somlyó György 9608001, 7) árkolt zománc (Műv) ’mélyedéseiben zománccal díszített ötvösmű, ill. ennek zománca’ ❖ [az] árkolt zománc […] úgy készül, hogy a díszítendő fémfelületbe egymással határos mélyedéseket (ágy) vésnek, […] melyekbe a különböző színű üvegport helyezik s kályhákba téve megolvasztják, megüvegesítik (1911 RévaiNagyLex. C5698, 734).

4. ’ráncos, barázdált 〈arc〉’ ❖ annyian voltak, kiknek mázsányibb volt a bánata, árkoltabb az arca (1928 Farkas László CD10) | Nem szebb így, ahogy most feledkezem rá, olcsó mítoszai nélkül, meztelen, árkolt arcával? (1939 Kádár Erzsébet CD10) | várta, mikor tűnik fel fölötte az öreg apáca sárga, aszott, árkolt arca (1956 Illés Endre 2005061, 653).

4a. ’sötéttel árnyékolt, karikás 〈szem〉’ ❖ Árkolt szemünket ím lesütjük (1917 Sárközi György CD10).

Ö: körül~.

Vö. ÉKsz.

árkolt melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévárkol
II. melléknév 12A
1. (Kat)
védvonalként árokkal v. sánccal körülvett 〈építmény, terület〉
lovassággal ostromoltatva árkolt helyeket
(1853 Jókai Mór)
Rést ütni az árkolt, becölöpölt helyen
(1879 Arany János)
2.
árokkal körülvett
az erősen kimosott és árkolt mélyedések elég változatossá teszik a vidéket
(1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
szikkadt arcú emberek meg vízikerekeket hajtanak árkolt veteményföldeken
(1971 e. Erdei Ferenc)
[vásárt tartanak] puszta vagy körülkerített, esetleg árkolt vásártereken
(1991 Magyar néprajz)
2a.
(csak szókapcsolatban)
árkolt szemölcs (kissé rég, Anat)
a benne található ízlelőbimbók révén az ízérzékelés fontos szerve az emberi nyelv felületén az elülső szemölcsös és a garat felé nyúló tüszős rész határán
Árkolt szemölcsök. Papillae vallatae
(1828 Bugát Pál ford.Hempel)
A nyelv tüszős része az árkolt szemölcsöktől hátrafelé, egészen a gégefedőig tart
(1916 RévaiNagyLex.)
3.
sávszerű bemélyedésekkel tagolt, rovátkolt 〈felület〉
Termése egyenetlenül és mélyen árkolt, gyakran lapított
(1902 Wagner János)
Lassan kiraknám szín-kráterekkel árkolt hold-palettám
(1955–1957 Somlyó György)
árkolt zománc (Műv)
mélyedéseiben zománccal díszített ötvösmű, ill. ennek zománca
[az] árkolt zománc […] úgy készül, hogy a díszítendő fémfelületbe egymással határos mélyedéseket (ágy) vésnek, […] melyekbe a különböző színű üvegport helyezik s kályhákba téve megolvasztják, megüvegesítik
(1911 RévaiNagyLex.)
4.
ráncos, barázdált 〈arc〉
annyian voltak, kiknek mázsányibb volt a bánata, árkoltabb az arca
(1928 Farkas László)
Nem szebb így, ahogy most feledkezem rá, olcsó mítoszai nélkül, meztelen, árkolt arcával?
(1939 Kádár Erzsébet)
várta, mikor tűnik fel fölötte az öreg apáca sárga, aszott, árkolt arca
(1956 Illés Endre)
4a.
sötéttel árnyékolt, karikás 〈szem〉
Árkolt szemünket ím lesütjük
(1917 Sárközi György)
Vö. ÉKsz.

Beállítások