arra¹ mut hsz 32D3

1. ’a szövegkörnyezetben v. rámutatással megjelölt irányba(n), oda’ ❖ menny arra egyeneſen, meg fogod látni a’ keskeny kaput-is (1777 Szigeti Gyula Sámuel–Tordai Sámuel ford.–Bunian 7353005, 5) | Úgy hiszem istenemet, téged meglát szemem egykor, Vagy ha nem is, poromat jó szelek arra viszik (1824 Vörösmarty Mihály 8524148, 272) | A lónak a feje arra fordul, amerre az abrakos vályút teszik (1893 Jókai Mór 8209002, 246) | Egy eszeveszetten síránkozó asszony rohan pongyolában az utcán arra, hol legsűrűbb a raj (1905 Ady Endre 9003008, 66) | Lám, a görög bárkát az imént rongálta a hab meg Euboia vizén, s újra csak arra siet (1976 Csorba Győző ford.–Ovidius 9091052, 16).

1a. ’〈az erre mut hsz-val szembeállítva:〉 a másik irányba(n)’ ❖ [a méhek] erre-replnek, Arra megint (1779 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière 7021012, 322) | Erre ne menj, arra sem; mert bizonyosan elbukol (1838 Széchenyi István CD1501) | Száz mérföld a világ, erre is, arra is (1846 Arany János 8014001, 106) | a pusztán sehol nem volt egy fa, csak az országút szürke szalagja kanyargott hol erre, hol arra (1967 Kamjén István 9299001, 14).

2. (megközelítőleg) a szövegkörnyezetben v. rámutatással megjelölt helyen, ott’ ❖ Szent Hegy’ máſzására roſzak sarkantyúim, […] Arra találkoznak, tudom, több társaim (1789 Barcsay Ábrahám 7019003, 81) | Amolyan utba-eső csárda-féle az, mely hazamenőben éppen kezeügyébe esik az arra lakónak (1899 Cserzy Mihály C1302, 110) | Valahol, arra napnyugatra Száz szin gyujt lángokat (1907 Juhász Gyula¹ 9284063, 136) | A vállalat kapujában kétágú létrán címfestő dolgozik. Nagy odaadással rajzolja a betűket. Arra sétál egy járókelő, megáll, nézi a munkát (1989 A személyi kultusz humora 1016020, 108).

2a. ’〈az erre mut hsz-val szembeállítva:〉 a másik irányban levő helyen’ ❖ Erre Bihar; […] Merre diófa-határ láttatik, arra Csatár (1792 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | – Hát hol vannak a nemes urak? – Hjaj! Méltóságos uram, ki erre, ki arra (1851 Jókai Mór CD18) | Erre is, arra is toldozgatják a régi gyárakat (1973 László-Bencsik Sándor 9383001, 18).

3. (ksz-ként) ’〈(okságon alapuló) azonnali rákövetkezés kif-ére〉’ ❖ nézzétek, hogy íjeſztem én-meg a kis Takátsot. S arra utánna menvén, fel-ölelé azt ivás közben, és tréfából belé akarja vetni a kútba (1781 Magyar Hírmondó 7444013, 160) | Menjenek által a szomszédfaluba Láposfőre; ott olyan szénát találnak, hogy látásától is husra kap a remunda, mondom, és arra a két vitéz lóra pattan, és hajrá, ugy elvágtatnak, mintha soha itt nem lettek volna (1857 Szegfi Mór 8430006, 132) | Azt képzeltem, hogy a szobámon túl valaki elfojtottan zokog s arra felálltam, hogy végigjárjam a szobát (1905 Petelei István 8361005, 23) | egyszer még le is ejtették a szekérről, a feje lágyára. Arra aztán ilyen lett, mint most, Jánoska, egy hülye (1941 Tersánszky Józsi Jenő 9706012, 44).

Ö: am~, erre-~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. az; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

arra¹ mutató névmási határozószó 32D3
1.
a szövegkörnyezetben v. rámutatással megjelölt irányba(n), oda
menny arra egyeneſen, meg fogod látni a’ keskeny kaput-is
(1777 Szigeti Gyula Sámuel–Tordai Sámuel ford.Bunian)
Úgy hiszem istenemet, téged meglát szemem egykor, Vagy ha nem is, poromat jó szelek arra viszik
(1824 Vörösmarty Mihály)
A lónak a feje arra fordul, amerre az abrakos vályút teszik
(1893 Jókai Mór)
Egy eszeveszetten síránkozó asszony rohan pongyolában az utcán arra, hol legsűrűbb a raj
(1905 Ady Endre)
Lám, a görög bárkát az imént rongálta a hab meg Euboia vizén, s újra csak arra siet
(1976 Csorba Győző ford.Ovidius)
1a.
〈az erre mut hsz-val szembeállítva:〉 a másik irányba(n)
[a méhek] erre-replnek, Arra megint
(1779 Baróti Szabó Dávid ford.Vanière)
Erre ne menj, arra sem; mert bizonyosan elbukol
(1838 Széchenyi István)
Száz mérföld a világ, erre is, arra is
(1846 Arany János)
a pusztán sehol nem volt egy fa, csak az országút szürke szalagja kanyargott hol erre, hol arra
(1967 Kamjén István)
2.
(megközelítőleg) a szövegkörnyezetben v. rámutatással megjelölt helyen, ott
Szent Hegy’ máſzására roſzak sarkantyúim, […] Arra találkoznak, tudom, több társaim
(1789 Barcsay Ábrahám)
Amolyan utba-eső csárda-féle az, mely hazamenőben éppen kezeügyébe esik az arra lakónak
(1899 Cserzy Mihály)
Valahol, arra napnyugatra Száz szin gyujt lángokat
(1907 Juhász Gyula¹)
A vállalat kapujában kétágú létrán címfestő dolgozik. Nagy odaadással rajzolja a betűket. Arra sétál egy járókelő, megáll, nézi a munkát
(1989 A személyi kultusz humora)
2a.
〈az erre mut hsz-val szembeállítva:〉 a másik irányban levő helyen
Erre Bihar; […] Merre diófa-határ láttatik, arra Csatár
(1792 Csokonai Vitéz Mihály)
– Hát hol vannak a nemes urak? – Hjaj! Méltóságos uram, ki erre, ki arra
(1851 Jókai Mór)
Erre is, arra is toldozgatják a régi gyárakat
(1973 László-Bencsik Sándor)
3. (ksz-ként)
(okságon alapuló) azonnali rákövetkezés kif-ére〉
nézzétek, hogy íjeſztem én-meg a kis Takátsot. S arra utánna menvén, fel-ölelé azt ivás közben, és tréfából belé akarja vetni a kútba
(1781 Magyar Hírmondó)
Menjenek által a szomszédfaluba Láposfőre; ott olyan szénát találnak, hogy látásától is husra kap a remunda, mondom, és arra a két vitéz lóra pattan, és hajrá, ugy elvágtatnak, mintha soha itt nem lettek volna
(1857 Szegfi Mór)
Azt képzeltem, hogy a szobámon túl valaki elfojtottan zokog s arra felálltam, hogy végigjárjam a szobát
(1905 Petelei István)
egyszer még le is ejtették a szekérről, a feje lágyára. Arra aztán ilyen lett, mint most, Jánoska, egy hülye
(1941 Tersánszky Józsi Jenő)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. az; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások